Kovács K. Zoltán életrajza

Magyaróvár, 1924. március 27. – 2008. március 5.

Kovács K. Zoltán politikai pályájának három korszaka volt: az 1947-es országgyűlés, az emigráció évei, majd pedig a rendszerváltozástól 2008-ban bekövetkezett haláláig terjedő időszak. Az 1947-es országgyűlésbe a Demokrata Néppárt és az országgyűlés legfiatalabb képviselőjeként került be. 1949 februárjában emigrációba kényszerült, ahol előbb Salzburgban Barankovics István titkáraként, majd Németországban Zoltán Károly néven évtizedeken keresztül a Szabad Európa Rádió munkatársaként és a kereszténydemokrata mozgalom aktivistájaként dolgozott. 44 emigrációban eltöltött év után tért vissza Magyarországra, ahol meghatározó szerepet játszott a rendszerváltás utáni magyarországi kereszténydemokrácia szervezésében. Számos maradandó műve és meghatározó közéleti szerepe mellett Kovács K. Zoltán a Barankovics István Alapítvány létrehozója volt.

1942-ben érettségizett a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban, majd 1946-ban a Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kar Magyaróvári Osztályán szerzett diplomát. Tagja volt az Emericana Bajtársi Szövetségnek, egyetemi évei alatt a szellemi ellenállás tagjaként népi irodalmi eseteket látogatott. 1945 tavaszán Mosonszentjánoson részt vett a földreform előkészítésében. 1946-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba, a párt mosonmagyaróvári járási titkárságát vezette és csatlakozott a Magyar Parasztszövetséghez is. Téli gazdasági tanfolyamokat vezetett újgazdák számára, majd 1946 közepétől a Megyei Gazdasági Felügyelőség termelési biztosa lett a mosonmagyaróvári járás területén. Még ugyanebben az évben kilépett a Nemzeti Parasztpártból, mert nem értett egyet annak túlságosan kommunistabarát politikájával és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott.

Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Győr-Moson és Sopron választókerület listáján a Barankovics-párt legfiatalabb képviselőjeként bekerült az Országgyűlésbe. 1948. november 3-án a képviselőcsoport titkárának választották. Felszólalásaiban mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott, a földreform híve volt, de ugyanakkor támadta a Magyar Kommunista Párt erőszakos és megfélemlítő politikáját. Pártjának felszámolásakor a letartóztatás veszélye miatt 1949 februárjában Ausztriába menekült.

A közélet iránti érdeklődése, szervezőkészsége az emigrációban is megmaradt. Kezdetben, Salzburgban Barankovics István titkáraként tevékenykedett, majd 1950 májusában Németországba szökött, hogy kapcsolatba lépjen a bajor Keresztényszociális Unióval, a CSU-val. 1951. augusztus 3-tól 1986. április 30-ig Zoltán Károly néven a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségének tagja, 1968-tól a mezőgazdasági műsorok, ezen belül a „Parasztnépfőiskola” c. adás felelős szerkesztője, belpolitikai kommentátor, vallási műsorok vezetője volt. 1950-től aktívan bekapcsolódott a magyar emigráció politikai és kulturális életébe is. Részt vett a Magyar Mezőgazdasági Szövetség alapításában, és szerkesztette az érdekvédelmi szervezet „Föld és Népe” c. újságját. Megalakulásától kezdve tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, ahonnan 1956-ban tiltakozása jeléül lépett ki. Jelentős szerepet játszott a külhoni magyar kereszténydemokrata szervezetekben, elsősorban Közi-Horvát Józsefhez és az időközben az Egyesült Államokba távozó Barankovics Istvánhoz kötődően. Másokkal közösen törekedett a kereszténydemokrata mozgalom újjászervezésére.

1950-től részt vett a Magyar Katolikus Diákszövetség, majd 1958-tól a Magyar Katolikus Egyetemi, később Értelmiségi Mozgalom (KMÉM-PAX Romana) életében. Lelkes szervezője volt a mozgalom húsvéti tanulmányi heteinek, számos alkalommal maga is előadott ezeken. Többször részt vett az EUCD, az Európai Kereszténydemokrata Pártok Uniójának kongresszusain. 1951-től 1960-ig a Magyar Keresztény Népmozgalom központi titkára, 1958-ban egyik alapítója volt az 1956-ban menekült magyar kereszténydemokratákat is integráló Magyar Kereszténydemokrata Uniónak. 1960-ban visszavonult a közvetlen pártpolitikai tevékenységtől. Az ötvenes évektől kezdődően részt vett a Békés Gellért nevével fémjelzett, római Katolikus Szemle szerkesztésében, számos cikke jelent meg a folyóiratban, amelynek 1992 és 1997 között főmunkatársa volt. Dolgozott továbbá a nyugat-európai magyar katolikusok havi lapja, az 1969 januárjától megjelenő „Életünk” szerkesztőségének is. 1986. április 30-án korai nyugdíjba vonult, de független újságíróként folytatta tevékenységét.

1987-ben tért először haza, ekkor még a Szabad Európa Rádió külső munkatársaként tudósított. 1989-től már bekapcsolódott a magyarországi politikai életbe, és részt vállalt a hazai kereszténydemokrácia újjászervezésében. 1993-ban – 44 év emigráció után – családjával véglegesen hazatelepült. Sokoldalú műveltsége, tapasztalata, szervezőkészsége az újrainduló KDNP-t számtalan területen segítette. Nyelvtudása, külföldi ismertsége hozzájárult a párt nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséhez. Bécsben többek között Karcsai Sándorral, Szakolczai Györggyel folytattak sikeres tárgyalást a testvérpártok képviselőivel. A külügyi mellett részt vett a mezőgazdasági szakbizottság munkájában és ezekben a témákban a párt szakpolitikai programjainak kidolgozásában. Rendszeresen szervezte a KDNP sajtótájékoztatóit, írta sajtóközleményeit. Elindította és szerkesztette a párt lapját, a „Hírlevelet”, majd a cikkek írását, a szerkesztést fokozatosan átadta munkatársainak.

Mindvégig egyik legfontosabb feladatának érezte Barankovics István emlékének és szellemi örökségének ápolását. Életéről konferenciát szervezett az ELTÉ-n, ötletgazdája volt a Barankovics emlékérem megalapításának, „Híven önmagunkhoz” címmel sajtó alá rendezte Barankovics István Magyar Nemzetben megjelent írásait. E téren egyik legjelentősebb kezdeményezése azonban a Barankovics István Alapítvány létrehozása és vezetése volt. Komoly támogatást szerzett az alapítvány számára, elsősorban a német testvérszervezetektől, a Konrad Adenauer és a Hanns Seidel Alapítványoktól. Saját könyveivel megteremtette a Barankovics Alapítvány könyvtárának alapjait. Számos, a kereszténydemokráciával foglalkozó külföldi és magyar könyv kiadását segítette elő ötletadóként, szerkesztőként, szerzőként. Külön hangsúlyt helyezett az utánpótlás biztosítására. „Nagy öregként” rendkívül jó viszonyt ápolt a KDNP fiatal és még fiatalabb generációival. A 90-es évek belső válsága idején kiemelkedő szerepet vállalt abban, hogy fennmaradjon a kereszténydemokrácia pártpolitikai képviselete. Aktív résztvevője volt az MKDSZ szervezésének és útkeresésének. Varga Lászlóval, Rapcsák Andrással és Szakolczai Györggyel együtt jogi úton is helyre kívánták állítani a KDNP törvényességét. 2000–2003 között azért dolgozott, hogy létrejöjjön a Fidesz és a KDNP közötti szövetség, amelynek eredményeképpen a KDNP sikeresen szerepelhetett a 2006-os országgyűlési választáson.

Kovács K. Zoltán a Barankovics Alapítvány egykori elnöke, 1998-ig kuratóriumának tagja, majd a Barankovics Akadémia Alapítvány elnöke és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnökségének tagja volt. Életművéért a KDNP 1991-ben Barankovics emlékéremmel tüntette ki. Meghívott előadóként tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Tanszékén. A Táncsics Mihály díj kitüntetettje és a Köztársasági Elnök Érdemérme birtokosa. 75. születésnapján a magyar kereszténydemokrácia a „Kereszténység és közélet” c. kötettel köszöntötte. Halála után a Kereszténydemokrata Néppárt Budapesti Szervezete a modern magyar kereszténydemokrácia megerősítése és keresztény politikai gondolkodás előmozdítása ügyében tevékenykedők részére alapította a Kovács K. Zoltán emlékérmet. 2012-ben a KDNP támogatása mellett létrehozták a Kovács K. Zoltán Idősek Köré-t.

Kovács K. Zoltán hagyatékának feldolgozása a Barankovics István Alapítvány megbízásából folyamatban van, aminek eredményeképp az életrajz várhatóan új elemekkel bővül majd.

Források:

Gyorgyevics Miklós: 90 éve szültetett Kovács K. Zoltán. barankovics.hu  (Letöltés: 2014-05-23)

Kovács K. Zoltán iránytű volt a magyar politikában. kdnp.hu.  (Letöltés: 2014-05-23)

Kovács Károly Zoltán. Történelmi tár. Digitális história adatbázis. (Letöltés: 2014-05-23)

Kovács K. Zoltán életrajz. eleveltar.hu  (Letöltés: 2014-05-23)

Moson megyei életrajzi lexikon.  (Letöltés: 2014-05-23)

Kapcsolódó anyagok:

Kovács K. Zoltán interjúk:

Interjú Magyar Nemzetben 1995. 

Stefka István: Megőrzött mandátum. Kovács K. Zoltán és Keresztes Sándor a magyar kereszténydemokráciáról. Magyar Nemzet. 2004. április 10.  (Letöltés: 2014-05-23)