Hangfelvételek Barankovics Istvántól

Részlet az interjúból:

"A szökésen kívül semmilyen más lehetőséget nem láttam arra, hogy Rákosi lelkiismeretlen tervét meghiúsíthassam. Azt tudtam, hogy amíg szabad vagyok a kívánt nyilatkozatot nem adom meg, de egyetlen pillanatra sem áltattam magam azzal, hogy a politikai rendőrség módszereinek ellent tudok állni. Ehhez nem elég lelkierő, de szerencsés fizikai és pszichikai alkat is kell...Sem az emigráns sorsot, sem a hazatérés idejét illetően semmiféle illúziót nem tápláltam. Világosan tudtam, hogy mit vállalok és hogy mit veszítek, mert a magyar nemzet az én egyetlen földi örökkévalóságom és csak egy hazám van, Magyarország. A szökés elhatározása volt életem legnehezebb és legkeserűbb döntése, de világosan tudatában voltam annak is, hogy egyedül a szökés adott esélyt arra, hogy a párt feloszlatását a Rákosi által követelt gyalázatos deklaráció nélkül nyilvánosságra hozhassam, mert sem a sajtóban, sem a parlamentben otthon nem volt módom nyilatkozni. Egyedül a szökés adott esélyt arra, hogy a Néppárt képviselőit - akikkel szemben kötelezettséget éreztem - megvédjem, hogy belőlük akaratuk ellenére a Rákosi által kívánt nyilatkozatot kikényszerítsék, vagy nevükben kiadják. Rákosi tervének nyilvánosságra hozatala ugyanis a Néppártból kikényszerítendő, vagy nevében kiadandó ilyen nyilatkozat politikai értékét a kormány szempontjából megsemmisítette. Egyedül a szökés adott esélyt arra, hogy az erkölcsi öngyilkosságtól megmeneküljek. S végül, egyedül a szökés adott esélyt arra, hogy a nemzeti katolikus egyház tervét leleplezzem, ettől a kezdeményezéstől a kormány kedvét elvegyem. Szökésem sikerült és ezeket a célokat el is értem. Én az emigrációba nem önként jöttem, én kényszerültem."