Ifjúságkutatási műhely

A tartalmi összefoglaló az Ifjúság 2008. gyorsjelentés, a Nemzeti Ifjúsági Stratégia 2009. és a kormány "Az Új Nemzedék Jövőéért" 2012-es Ifjúsági keretprogramja alapján készült.

Az ifjúsághoz általában a 8-12 évesektől a 25-30 évesekig terjedő korcsoportokat sorolják. Magyarországon 2010-ben a 15–29 éves népesség létszáma 1 millió 880 ezer fő volt. Ők jelentik a magyar lakosság körülbelül 25-27 százalékát. A jelenlegi kormány a 14-35 év közötti életszakasszal számol. Népességen belüli arányuk a kedvezőtlen demográfiai folyamatok következtében tendenciaszerűen csökken, ami a társadalom további problémákat implikáló elöregedését jelenti.

Az állami ifjúságpolitikára a rendszerváltás után a kormányzati ciklusonként történő folyamatos átszervezés volt jellemző, az állami pénzen megrendelt ifjúságkutatások eredményeit nem hasznosították kellő mértékben a korosztályt érintő politikai döntések meghozatalakor. Örvendetes viszont, hogy az ifjúsággal kapcsolatos kérdések kezelésében szemléletváltás következett be. A korábbi megközelítésektől eltérően a fiatalok ügyeinek kezelését egyre kevésbé jellemzi a generációs különbségeket problémaként kezelő szemlélet. Egyre inkább úgy tekintenek rájuk, mint a társadalom életében szükségszerűen bekövetkező változások innovatív forrásaira, mint az elkerülhetetlen folyamatos megújulással elérhető közös jövőnk garanciáira. E szempontból minden társadalom számára létszükséglet a felnövekvő generációk társadalmi integrációja, korszerű tudással való felvértezése.

A fiatalok társadalmi integrációjának kétségtelenül meghatározó eleme a család, emellett azonban az iskoláik, a média, a helyi társadalom és civil szervezetei is fontos szerepet játszanak felnevelkedésük körülményeinek alakításában és korántsem közömbös, hogy milyen közöttük a munkamegosztás, miként tudnak együttműködni a fiatal nemzedékek érdekében. E téren a család és az iskola között a szocializációs feladatokat hárító attitűd figyelhető meg. A legfontosabb szocializációs ágensek magukra hagyják a fiatalokat a társadalmi kérdésekben való eligazodás útvesztőiben, nem tudnak érdemben hozzájárulni a sikeres egyéni életstratégiák kialakításához. Az ifjúság szocializációját szolgálni hivatott intézmények többsége erőforráshiánnyal küszködik, ami döntő befolyással van működésének minőségére. Az iskolák nehézkesen igazodnak a munkaerőpiac gyorsan változó körülményeihez, a munkáltatók elvárásaihoz, a fiatalok jelentős hányada nem jut versenyképes tudáshoz. A felsőoktatásban a minőségi szemléletet háttérbe szorította az intézmények gazdasági fennmaradását szolgáló, minél több hallgató felvételét célzó mennyiségi szemlélet.

A huszonéves fiatalok csak jogi és politikai szempontból felnőttek, többségük szociális és gazdasági státusza nem felel meg a felnőtt élethez tartozó kritériumoknak. A szülői házból való elköltözés, az önálló életkezdés jóval később következik be, mint a 80-as években, amikor átlag 22-23 éves korban történt meg a korosztály önállóvá válása. Az otthonról elköltözöttek is nagyobb mértékben támaszkodnak a szülői segítségre, mint korábban. A fiatalok később létesítenek tartós párkapcsolatokat, később vállalnak gyermekeket, hosszabb ideig tanulnak és idősebb korukban lépnek be a munkaerőpiacra. Mindemellett értékrendjük, életmódjuk is erősen eltér a felnőttek világától. A biológiai és a társadalmi érettség közötti idő számottevően meghosszabbodott. Ennek okai közt találjuk az oktatási expanziót ugyanúgy, mint az életpálya korábbiakhoz képest kiszámíthatatlanabbá válását, a családalapítás költségeinek megnövekedését.

A rendszerváltás utáni fontos fejlemény, hogy az alap-, közép,- és felsőoktatás egyre jobban meghatározza a korosztály életét. Az élethosszig tartó tanulás kompetenciáinak elsajátítása számukra már alapkövetelmény. 2000-ben 34%-nyian, 2004-ben 40%, míg 2008-ban 46%-uk járt iskolába. Míg a kilencvenes évek elején a 16 évesek alig több mint négyötöde tanult középfokon, 2006-ban már több mint 94%-a. Mindemellett az alap és középfokú intézményekbe járók létszáma a demográfiai folyamatok következtében csökken. A visszaesés az érettségit nem adó szakiskolai képzésben 2006-ra 60% körüli volt, amit tovább növelt a képzés során lemorzsolódók aránya. A PISA vizsgálatok eredményei szerint a 15 éves magyar diákok ötöde alapvető szövegértési és szövegalkotási nehézségekkel küszködik. A rendszerváltás utáni erőfeszítések ellenére, a fiataloknak még mindig csak harmada beszél egy idegen nyelvet, jellemzően az angolt. Különösen a felsőoktatás expanziója számottevő mértékű, ami nemcsak azt jelenti, hogy a programkínálat növekedett, hanem azt is, hogy többen járnak iskolába és eleve több időt töltenek a szervezett felsőfokú képzés rendszerében.

Míg 1990-ben a jelentkezők alig 36%-a nyert felvételt, addig 2006-ra ez az arány meghaladta a 60%-ot. A 24-29 éves korosztályon belül 2000-hez képest 2008-ra megnégyszereződött a felsőoktatásban tanulók létszáma. Az időközben bevezetett kreditrendszer lehetőséget biztosított az eredeti képzési idő számottevő meghosszabbítására. E folyamat eredménye, hogy míg 1993-ban az utolsó évesek 98%-a szerzett oklevelet a tanév végén, 2006-ra ez az arány 59%-ra csökkent. Nem egy esetben azonban a továbbtanulást és pályaválasztást illetően nincsenek kidolgozott stratégiák, a fiatalok döntései időnként téves információkon alapulnak. A felsőfokú végzettségűek eloszlása egyenetlenséget mutat. A legmagasabb a felsőfokú végzettségűek aránya a megyei jogú városokban, de a fővárosiak között is felülreprezentáltak a diplomások, míg a községekben a legalacsonyabb a fiatalok végzettségi szintje. A fiatalok egynegyede 2008-ban még mindig csak általános iskolai végzettséggel rendelkezett.

Minden negyedik diplomás fiatal munkanélküliként kezd. Ez az arány még magasabb az alacsonyabb iskolai végzettségű pályakezdőknél és tovább növekszik a fejletlen régiókban élő és a legalacsonyabb végzettségűek esetében. 2008-ban a fiatal munkanélküliek kategóriájában a 8 osztályos végzettséggel rendelkezők felülreprezentáltak voltak, míg a diplomások számarányukhoz képest feleannyian szerepeltek ebben a kategóriában. A diplomások közül viszont egyre többen töltenek be képzettségük alatti munkakört. 1990-ben a 126 ezer munkanélküli 10% volt pályakezdő fiatal. A 2006-os statisztikai adatok szerint a fiatalok munkanélküliség rátája országos átlagban 17.2%-os volt, de például Észak-Magyarországon 28.4%. E téren a helyzetük nagyobb mértékben romlott a munkaerőpiacon, mint az idősebbeké. Egy 2009-es adat szerint a 18-24 évesek 19.1%-a munkanélküli Magyarországon és ez meghaladja a 13.7%-os európai uniós átlagot.

Az Ifjúság 2008 adatai szerint a dolgozó fiatalok 52%-a szakmunkás, 37%-uk szellemi vagy irodai munkát végez. A megkérdezett fiatalok 33%-a fél attól, hogy el fogja veszíteni az állását, többségük rossz társadalmi közérzetről számolt be. Úgy ítélik meg, hogy a munkaügyi központok nem tudnak érdemben segíteni nekik az álláskeresésben. Főként az iskolában még tanulók szimpatizálnak a külföldi munkavállalással, csak 43%-uknak van erkölcsi fenntartása az ellen, hogy a magyar állam pénzén megszerzett tudását máshol kamatoztassák. A vállalkozóvá válás – elsősorban a közterhek miatt - a többség számára nem vonzó lehetőség, Magyarországon sokkal kevesebb a fiatal vállalkozó, mint az Európai Unióban.

A fiatalok közel kétharmada a szüleivel együtt él, fele úgy gondolja, hogy a háztartás nem engedhet meg mindent magának, vagy kifejezetten anyagi gondokkal küszködik. Sem többségük, sem szüleik nincsenek az önálló életkezdést lehetővé tévő anyagi helyzetben. A rendszerváltás utáni állami lakáspolitika következtében a bérlakások aránya visszaszorult, a fiatalok első lakáshoz jutását az állam lakáshitelekkel biztosította, amit viszont csak a munkával rendelkezők kaphatnak. Az „Ifjúság 2000” vizsgálatban a 15-29 éves fiatalok korosztályuk legégetőbb problémáiként a munkanélküliséget, a pénztelenséget és a megoldatlan lakáshelyzetet jelölték meg, míg 8 évvel később ismét csak a munkanélküliség került az első helyre. Szorongásaik középpontjában helyzetük alapproblémája a munkaerőpiacra való bekerülés, vagy az onnan történő kiesés áll. Csak kisebb hányaduk gondolja úgy, hogy ő és családja a rendszerváltás nyertesei közé tartozik.

2000-2004-2008-ban a társadalmi közérzetet vizsgáló kérdéssorozatra adott válaszok szinte az összes dimenzióban érzékelhető hangulatromlást mutatnak. 2008-ban a válaszadók 84%-a úgy látta romlott a magyar gazdaság helyzete, 80%-uk szerint csökkent az életszínvonal, 62%-uk a személyes családi helyzetének kedvezőtlen alakulását diagnosztizálta. Többségüknek nincs személyes tapasztalata a megelőző rendszerről, a szocializmusról bennük kialakult kép elsősorban a szocializációs ágensek közvetítő hatásának eredménye. A diktatúra és demokrácia egybevetéséből született válaszok azt mutatják, hogy a fiatal korosztálynak csak 51%-a tartja a mai rendszert jobbnak elődjénél. A létbiztonsággal kapcsolatos vélekedések esetében a mérleg nyelve az előző rendszer javára dől el. A demokráciát általában a fiatalok javuló életlehetőségei (oktatás, szórakozás) és nem a politikai szabadságjogok növekedése miatt értékelik magasabbra. A 15-29 éveseknek 14%-a eleve azon a véleményen van, hogy bizonyos esetekben a diktatúra jobb, mint a demokrácia, míg a válaszadók egyharmada számára közömbös, hogy milyen rendszerben él. A korosztály politikai tájékozatlanságát jelzi, hogy tetemes azok száma, akik nem tudtak érdemben válaszolni a két rendszer összehasonlítását célzó kérdésekre. A demokráciát a leginkább kritikus módon szemlélő, nem egyszer elutasító válaszok a diplomásokra és fővárosban élő fiatalokra jellemzők leginkább, igaz viszont, hogy közülük kerülnek ki 41%-nyian azok is, akik a demokráciát minden más politikai rendszernél jobbnak tartják. A korosztályt az erős rendszerkritikus attitűd jellemzi. Hasonlóan a társadalom többségéhez erősen bizalmatlanok az országos és helyi politikai intézmények irányában, 2008-ban körükben a leginkább elfogadottnak az Alkotmánybíróság bizonyult, míg a legrosszabb véleménnyel az országgyűlés és a kormány munkájáról voltak. Az elégtelen politikai szocializáció minőségét jelzi, hogy a közügyek és a politika iránti érdeklődés szintje folyamatosan alacsony, 60%-uk egyáltalán nem mutatott affinitást a politikai kérdések iránt. Legtöbbjük úgy véli, hogy a politikusokat nem is érdekli igazán a fiatalok véleménye és 30% fölött van azok aránya, akik szerint nincs érdemi lehetőségük beleszólni a közügyekbe. A bal-jobb, liberális-konzervatív értékorientáció mérésekor a válaszadók többsége középre sorolta magát. A magukat bal, balközép pozícióba elhelyezők 8%-nyian voltak, míg a jobboldali értékorientációt a fiatalok 21%-a választotta. Mindemellett 17%-uk inkább liberálisnak, 10%-uk inkább konzervatívnak tartotta magát. A jó állampolgárról alkotott képükben a törvények betartása és az adófizetési fegyelem játssza a főszerepet, ami a törvénytisztelet erős meglétére utal. Több mint elgondolkodtató, hogy a közösségi aktivitás csak 56% szerint fontos. A jó polgárról alkotott képükben a legkevésbé fontosnak az aktív politizálást tartják. A civil, politikai, vallási, jótékonysági és kulturális szervezeti tagságuk csökkenő tendenciát mutat, informális szervezetekhez, mozgalmakhoz is viszonylag kevesen tartoznak. A fiatalok 71%-a sem formálisan, sem informálisan nem kapcsolódott egyetlen szervezethez sem. Az ifjúsággal kapcsolatos szerveződések a magyar civil szektor mindössze 4%-át tették ki, ezek jó része is sportegyesület volt és a többi taglétszáma is az ifjúság számarányához képest meglehetősen csekély. A társadalmi, szociális és politikai konfliktusok vonatkozásában a politikai nyilvánosság középpontjában álló kormány-ellenzék, valamint bal-jobb törésvonalat tartották a legfontosabbnak, ezt követte a szintén nagyon komoly konfliktusként érzékelt roma-nem roma etnikai törésvonal és a gazdagok szegények között érzékelt feszültség.

A jobboldali radikálisokkal szimpatizálók már a legutolsó nagymintás adatfelvétel idején is mérésekkel érzékelhető csoportot képeztek, a megkérdezettek 2%-os arányával. Az azóta eltelt években ez a csoport tovább erősödött. A Jobbik társadalmi bázisát feltáró vizsgálatok a párt támogatói körében a fiatal korosztály felülreprezentáltságát mutatták ki. A Századvég 2010.-es márciusi felmérése szerint a 18 és 29 év közötti korosztály egyötöde Jobbik szimpatizáns. A jelenség hátterének magyarázataként a sok esetben perspektíva nélküli fiatalok politikai tapasztalatlansága miatti megtévesztettségét emeli ki a szakirodalom. Emellett a társadalmi rossz közérzet, a politikai intézményekbe és vezetőikbe vetett bizalom hiánya, a társadalmi anómia érzés eleve táptalaja lehet a szélsőséges eszmék iránti vonzalomnak. Az okok között említendő az elégtelen rendszerszocializáció is. A Political Capital Látlelet 2009 elemzése hangsúlyozza, hogy míg a rendszerváltás óta eltelt időszakban sikeresnek mondható a fogyasztói kultúrára nevelés, addig a demokratikus értékek terén korántsem ennyire kedvező a helyzet. A tanulmány az egzisztenciális fenyegetettségen túl azt is hangsúlyozza, hogy a fiatalok kívül rekedtek, mert nem találták vonzónak a hagyományos közösségteremtő szervezeteket, egy részük viszont annál nagyobb érdeklődéssel fordul az értékalapú közösségeket ígérő, mind markánsabbá váló radikális szubkultúra felé.

A rendszerváltás után a felhalmozási szemlélet háttérbe szorult, főként a fiatal generációra az azonnali fogyasztást értékként kezelő szemlélet a jellemző. A fogyasztáshoz kapcsolódó státusszimbólumok kivétel nélkül infokomunnikációs eszközök, a fejlesztésekhez kapcsolódó divathullámok folyamatosan új termékeket állítanak az érdeklődés középpontjába. 2000-ben a DVD lejátszó, 2004-ben a plazma tévé és légkondicionáló, napjainkban a laptopok töltik be ezt a funkciót, 2011 pedig kétségtelenül az okostelefon éve volt. A mai fiatalok a vizuális korszak szülöttei. Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009-es adatai szerint szabadidejük eltöltése során átlagosan hétköznap 2,14 órán keresztül, hétvégén 3,52 órán keresztül nézik a televíziót. A tévénézőkhöz képest alacsony a rendszeresen napilapokat (38,8%) és hetilapokat (47,6%) olvasók aránya. Az otthoni informatikai infrastruktúra bővítésének fő előmozdítói a fiatalok voltak. 2008-ban már 84%-uk használt számítógépet és fenn volt a világhálón is, 85%-uk volt tagja valamilyen közösségi oldalnak. A tinik számára a Facebook az iskolában együtt töltött idő virtuális meghosszabbításaként funkcionál. A digitális kommunikáció életük szerves részévé, a számítógép egyben a tömegkultúra fogyasztás alapvető eszközévé vált.  Az illegálisan letöltött filmek, zenék nézése és hallgatása a szabadidő eltöltésének jellegzetes módja. A mobiltelefon penetráció a korcsoportban 90% fölötti. Szabadidejük eltöltésére a multitasking életforma jellemző, amit az elérhető kommunikációs csatornák közötti folyamatos figyelemmegosztás jellemez. Ők, a mai huszonévesek és fiatal harmincasok az Y generáció, az 1995 után születettek, a mai tinik korosztálya a Z generáció, akik már beleszülettek a virtuális világba. Identitásukat a közösségi oldalakon ápolják, a csoporthoz tartozás élményét elsősorban itt keresik. A fiatalok között bizonyosan vannak olyanok, akik nem e-book-ot, hanem papíralapú könyvet és újságot olvasnak, és barátaikkal szívesebben tartják a kapcsolatot személyesen. A hagyományos szabadidő eltöltés formái azonban a rendelkezésre álló 2008-as adatok szerint nem túl népszerűek. A szabadidejükben rendszeresen sportolók aránya 3%. A korosztály 4,1%-a jár havonta legalább egyszer múzeumba, 4,6%-a komolyzenei koncertekre, 9,1%-a színházba. A fiataloknak csupán harmada jár legalább havonta a tömegkultúrát megjelenítő multiplex mozikba is.

A kormány 2012. januárjában mutatta be az Új Nemzedék Jövőjéért keretprogramját, amely a 2009-ben elfogadott Nemzeti Ifjúsági Stratégiához kapcsolódik. A program a korosztály problémáinak megoldására az ágazatokon átívelő együttműködés erősítését egy horizontális ifjúságpolitika kialakítását és megszilárdítását tartja indokoltnak. Az Új Nemzedék Jövőjéért program a fiatal korosztályok társadalmi integrációját segítő környezet fejlesztését célozza. Beavatkozási pontjai sorában első helyen említi a tudatos állampolgári magatartás megalapozását, az állampolgárságból fakadó lehetőségeik megismertetését, az önmagukért és közösségükért cselekedni kész és ezekhez megfelelő kompetenciákkal is rendelkező fiatalok számának növelését. E téren támaszkodni kíván a fiatalok kommunikációs szokásaihoz igazodó módszerekre, elsősorban a közösségi médiára. A karrier és egzisztenciateremtés vonatkozásában a jelenlegi kormány a fiatalok országok közötti mobilitásának támogatása mellett arra törekszik, hogy a külföldön megszerzett tudást és tapasztalatokat a felnövekvő generációk itthon kamatoztassák. Olyan lehetőségeket kíván teremteni, hogy „hazájuk valódi otthon maradjon”.