Molnár Attila Károly: A jó rendről

A kötetet alkotó írások a jó rend négy jellemzőjének a tökéletlenséget, a tekintélyt, a szabadságot és a súrlódást tartják. A tökéletlenség az utópikus reményekkel szemben felszámolhatatlannak tűnő emberi esendőség, kontingencia és pluralitás következménye. Egyben ez a súrlódásaink, konfliktusaink forrása. És ugyanez a szabadságunk forrása: mivel sem a viszonyaink nem tökéletesek, minden esetben szükséges a cselekvők mérlegelő döntése. A szabadság egy tökéletes világban csak a rosszabb irányba mutathat, és ki akarna olyan őrült lenni, hogy a rosszabbat akarja? A szabad akarat feltételezi, hogy a világ még javítható.

A szabad és súrlódásokkal teli világ igényli a tekintély létét. A tekintély ad ugyanis erőt a törvényeknek, kikényszerítésüknek, és a tekintély dönt a törvény alkalmazásakor mindig felmerülő egyes esetekben. A jó rendben a szabadságért fizetett ár a súrlódás és a tekintély uralma. Nincs semmi inherensen elnyomó a közösen bírt értékek, jelentések és közös célok létében, ugyanakkor nincs semmi inherens dekadens sokféleségeben, az eltérések létében. A szabadság szabadelvű felfogásával konkurens értelmezés szerint az ember erkölcsi lény, mivel kultúrája van és a szempontjai alapján, mérlegelsé után hozza meg a döntéseit. Az értelmi rend teszi lehetővé a szabadságot.

De az értelmi rend nem szabad választás terméke, hanem a nevelésé, a tekintélyé, az elfogadásé. Szabadság csak forum internummal együtt lehetséges.