Kovrig Béla könyvének bemutatója a Sapientián

2019. június 18-án a Sapientia Hittudományi Főiskola dísztermében mutatta be a Barankovics István Alapítvány Kovrig Béla: Katolikus demokratikus és szociális reformmozgalmak Magyarországon (Szerkesztette és a könyvet lábjegyzettel ellátta Petrás Éva.  Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó 2019. 498 p.) című, Magyarországon eddig ismeretlen kötetét. A keresztény közéleti gondolkodás történetét a reformkortól az 1948-as kommunista hatalomátvételig áttekintő könyv a kereszténydemokrata pártpolitika születésének 75. évfordulójára jelent meg. Jelentőségét többek között az adja, hogy ilyen nagyívű, a szociológiai, vallástudományi politológiai szempontokat egyaránt érvényesítő összefoglaló munka a témában mindezidáig nem jelent meg. A kötet minden bizonnyal hosszú távon szellemi útravalóul szolgál majd a mai magyar kereszténydemokraták számára.

Mészáros József a Barankovics István Alapítvány elnöke

A könyvbemutatót Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében elmondta: az alapítvány feladatának tekinti a két világháború közötti keresztény közélet méltatlanul elfeledett kiemelkedő személyiségének megismertetését. Annál is inkább, mert Kovrig Béla nemcsak a kereszténydemokrácia ikonikus alakja, de iskolateremtő tudós, aki a társadalompolitikát nemcsak kutatta, de művelte is. Márpedig az elnök szerint a kereszténydemokrácia csak akkor igazán sikeres, ha lehetősége van társadalompolitikájának a gyakorlatba történő átültetésére is, ami Kovrignak megadatott.

A könyvbemutatóra a kereszténydemokrácia 75 évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében került sor. 

A Barankovics István Alapítvány a közelmúltban Kovrig Béla 4 művét jelentette meg. 2015-ben került sor a tudós – szociálpolitikus társadalompolitikai nézeteit összefoglaló, a Horthy-korszak végén született Magyar társadalompolitika c. művének újrakiadására, ami azért becses dokumentuma a kereszténydemokráciának, mert ez adta alapját a második világháború után megszülető kereszténydemokrata párt programjának. 2018 nyarán, a Katolikus Szociális Népmozgalom elindulásának évfordulóján hasonlóan jelentős kortörténeti dokumentum vált újra hozzáférhetővé. A Kovrig által eredetileg a KALOT és az EMSZO számára készített Merre megyünk? kiadványt reprint formában jelentette meg az alapítvány. Unikumot jelentett az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából napvilágot látott kötetek sorában A nemzeti kommunizmus és Magyarország, című eddig kiadatlan, eredetileg angol nyelven írt könyvének lefordítása és publikálása, amely a tudósnak az amerikai hagyatékában lapult egészen 2016-ig. Hasonlóan a milwakee-i Marquette Egyetemen őrzött Kovrig hagyatékból került elő A katolikus demokratikus és szociális reformmozgalmak Magyarországon címet viselő, a katolikus közéleti politizálás történetét feldolgozó most bemutatott munka is.

Hölvényi György EP képviselő, a kötet megjelentetésének támogatója. (Fotó: Váli Miklós) 

A friss kötetet a könyvbemutatón Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes, a KDNP elnöke és Hölvényi György EP képviselő, a kiadvány támogatója és méltatta. Hölvényi György beszédében kiemelte, hogy a kötet a kereszténydemokrácia történetének újabb kincse, amit most sikerült felszínre hozni. Visszatekintve a kereszténydemokrácia történetének kezdeti hőskorára, utalt azokra a korántsem kedvező történelmi feltételekre, amelyek között az irányzat született, és amelyek miatt számtalan jeles képviselő – így Kovrig Béla is – emigrációba kényszerült, feledésbe merült. Ők azonban, külföldön is felelősséggel viseltettek az ország sorsa iránt - jegyezte meg a politikus.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, KDNP elnök laudációja (Fotó: Váli Miklós)

Semjén Zsolt a 75. évfordulóhoz kapcsolódóan az intézményes kereszténydemokrácia szellemi gazdagságára, az egykori Demokrata Néppárt körül lévő hihetetlen műveltségű szellemi holdudvar nagyságára hívta fel figyelmet, amelynek egyik tagja – Barankovis István, Bálint Sándor, Eckhardt Sándor, és mások mellett – Kovrig Béla volt. Úgy vélte, amennyiben Magyarország geopolitikai helyzete kedvezőbben alakult volna a második világháború után, Barankovics István akár egy „kelet-európai Adenauer” is lehetett volna. Semjén Zsolt párhuzamot vont a Barankovics-féle világnézeti párt és a korabeli kisgazda gyűjtőpárt viszonya, valamint a mostani kormányzó pártok között, ahol a FIDESZ a gyűjtőpárt, a KDNP pedig a világnézeti párt szerepét tölti be. A KDNP elnöke ezek után idézeteket olvasott fel Kovrig művéből, amelyek új megvilágításba helyezik a történteket, és minden bizonnyal a témában eddig kialakult történelmi narratívákat újragondolásra inspirálják majd.

Petrás Éva, a kötet szerkesztője. Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoport

A kötet szerkesztője Petrás Éva a Barankovics István Alapítvány Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoportjának tagja. Kovrig Béla művét bemutató előadásában többek között párhuzamot vont a kereszténydemokrata irányzathoz szintén több szálon kötődő Szekfű Gyula Három nemzedéke és Kovrig négy kereszténydemokrata nemzedékét bemutató munkája között. Petrás Éva a két nagy formátumú politikai gondolkodó közti különbséget a következőkben emelte ki:

 „Kovrig minden tudományos és közéleti szerepén, „politikai hitén” túl, művében mindazonáltal mint keresztény humanista is megnyilatkozik. Szekfűre sokkal inkább igaz, hogy Három nemzedékében hanyatlástörténetet ír, s Kovrig, aki a monumentális anyagban való tájékozódást segítendő átveszi tőle a narratívát nemzedékenként strukturáló felépítést, a történeti tényeket – saját jelenkorának magyarországi eseménytörténetét – tekintve akár oszthatná is Szekfű pesszimizmusát. Ám nem teszi; hittel ír. Az egzakt tudós hite azonban az objektív tárgyalást nem színezi szubjektív elemekkel. 1961-ben nem fűzhetett és nem is fűzött sok reményt Magyarország és a magyar kereszténység jövőjének alakulásához: az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprása után emberi szempontból nem látszott reményre okot adó jel: így Kovrig a mű végén Szent Ágoston szülővárosának, Hippónak, a kereszténység számára megsemmisülő városnak a sorsát állítja lehetséges párhuzamba hazája és hazája kereszténységének elképzelhető pusztulásával. Azonban Kovrig az erős párhuzam ellenére sem tragédiát ír és nem is apokaliptikus víziót oszt meg velünk, hanem keresztény reményt: az utolsó szót nem a jelen reménytelensége mondja ki, hiszen a modern magyar katolikus politizálás eredményei – többek közt Széchenyi, Eötvös, Giesswein, Barankovics és tehetjük hozzá ezután méltán: Kovrig munkássága – nem végérvényesen lezárult életművek, hanem máig ható erők: egy hagyomány mozdul és mai is mozdulhat bennük.

Tőle idézem:

„... ebben az ősi keresztény népben még mindig sokan vannak, akik a megszentelt történelem szemszögéből látják a világi eseményeket, és világosan meghallják az ember számára a titkos kinyilatkoztatásban címzett időtlen üzenetet, még akkor is, ha tűz és kéneső pusztítja azt, ami valaha virágozott: lásd, hagyom, hogy a régi dolgok eltűnjenek, íme, minden megújul.”

Ha a könyvnek ezt a fő üzenetét meghalljuk, bátran állíthatjuk: a száműzött Kovrig Béla is hazaért.

Fotó: Váli Miklós