Megosztott európai jövőkép

Egyedülálló kutatási eredményeket publikált a Chatham House. Az általuk végzett közvéleménykutatás 2016 decembere és 2017 februárja között történt tíz országban, Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Magyarországon, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban.

A Chatham House (Royal Institute of International Affairs ) egy 1920 óta működő kormányoktól és a politikai szervezetektől független londoni székhelyű kutatóintézet, amely évi több száz konferenciával és önálló kiadványokkal foglal el előkelő helyet a tudományos világban. A szervezet a napokban publikálta legújabb európai uniós közvéleménykutatásának eredményeit. A reprezentatív kutatás során közel kétezer, az európai „elithez” tartozó személyt kérdeztek meg (olyan, magasabb pozícióban lévő embereket, akik befolyással bírnak a politika, a média, az üzleti élet vagy a civil társadalom terén helyi, regionális, nemzeti vagy európai szinten), illetve több mint tízezer embert a nagyközönség, az átlag európai polgárok soraiból.  

A kapott adatok azt mutatják, hogy a két csoport tagjai hasonló attitűdökkel bírnak többek között az európai szolidaritás, az európai demokrácia és az európai identitás érzése tekintetében, azonban jelentős eltérések mutatkoznak meg az általános élettapasztalatok, hitek és néhány további attitűd terén. Az elithez tartozók általában liberálisabb elveket vallanak, optimistábbak és nagyobb eséllyel tapasztalják meg az EU integráció előnyeit. Az átlag európai polgárok ezzel szemben inkább elégedetlenek, nagyobb részük negatívan gondolkodik az unióról. Többségük azt szeretné, ha több hatalmat biztosítanának a tagországoknak és a bevándorlás hatásai miatt is nyugtalankodnak. Míg a megkérdezettek 34%-a gondolja úgy, hogy előnyökkel járt az uniós csatlakozás, addig ez a szám az elitnél jelentősen nagyobb, 71%. Ezen túl a közvéleményben  többségben vannak azok ( 54%-a) akik szerint húsz ével ezelőtt jobban mentek a dolgok országukban, mint most.

Jelentős különbségek mutatkoznak a liberális és kevésbé liberális, mondhatni tekintélyelvű csoportok között is, elsősorban az identitás kérdésében. Ez a megosztottság sokkal többet nyom a latban, mint például a gazdasági státusz vagy a társadalmi nehézségek megtapasztalása. A kutatók szerint az ebből a megosztottságból adódó politikai kihívások sok éven keresztül fennállnak majd, és még akkor is jelen lesznek, amikor a gazdasági növekedést visszaállítják és fenntartják.

Az elit összehasonlítása a liberális és tekintélyelvű szavazókkal

Jelentős véleménybeli különbségek érzékelhetőek továbbá az EU haladási irányát illetően is az elit köreiben. Míg sokkal nagyobb mértékben jellemző rájuk, hogy előnyösnek tartják az uniót, egyáltalán nincs konszenzus az integráció további jövőjével kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az elit integráció párti, de megosztott: 28%-uk támogatja a jelenlegi állapotot, 37%-uk úgy gondolja, hogy az EU-nak nagyobb hatalommal kellene bírnia, és 31%-uk gondolja úgy, hogy az EU-nak több hatalmat kellene delegálnia a tagországok felé.

Több hatalom kellene-e az Európai Uniónak?

A felmérés egyértelműen jelzi azt, hogy az EU elmozdult abból a korábbi állapotból, amelyben az időnként szkeptikus közvélemény felé közvetítő szerepet játszott egy integrációs-párti politikai osztály. Most mindkét csoport vegyes képet mutat, ami minden bizonnyal hatással lesz majd az Európa jövőjével kapcsolatos vitákra.       

Ami az unión belüli szolidaritást illeti, az elit 77%-a és a közvélemény fele gondolja úgy, hogy a gazdagabb tagállamoknak anyagilag támogatni kellene a szegényebb tagállamokat, míg ezzel szemben az ellenállás az elit körében csak 12%, az átlag polgárok körében pedig valamivel több, 18%. Ez nem egyszerűsíti le azt a kérdést, hogy hogyan építsünk egy méltányosabb és kohéziót erősítő uniót, azonban egyértelművé teszi azt, hogy a nagyon különböző szintű bevételekkel és gazdasági teljesítménnyel fémjelzett EU-nak még mindig szolidaritáson kell alapulnia.

A gazdagabb tagállamoknak anyagilag támogatniuk kellene a szegényebb tagállamokat?

Az eliten belüli megosztottság az EU jövőjével kapcsolatban új ötleteknek és vízióknak enged teret. Az elit körében nincs egyetértés sem az EU és a tagállamok hatalmi egyensúlyának, sem a föderalista elképzelés tekintetében. Ez egy olyan politikai vezetés szükségességét mutatja, amely képes hosszú távú vízió kialakítására, olyanokra, amelyek mind az elit, mind pedig a közvélemény támogatását élvezhetik.

Európának túl kell lépnie a bipoláris megközelítésen – hangsúlyozzák a kutatók.  A tiszta többségi vélemény hiánya a továbbhaladás szemszögéből olyan integrációs menetrendet követel meg, amely felismeri az Európa jövőjével kapcsolatos perspektívák sokféleségét és túllép a „több” vagy „kevesebb” Európa nyers fogalmán. Akik nagyjából elégedettek az unió teljesítményével, azok közül is sokan nem szeretnének több hatalmat delegálni az EU-nak. Mind az elit, mind pedig a közvélemény körében jelentős azok száma, akik úgy érzik, hasznos az EU, de azt is szeretnék, hogy több hatalommal bírjanak a tagállamok.  

A közvéleményen belüli megosztottság ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az államok közötti megosztottság és ezek különböző kezelési stratégiákat is kívánnak meg. Azok, akik a közvélemény támogatásának erősítését kívánják, nem fókuszálhatnak csak és kizárólag arra, hogy az EU állampolgárok gazdasági jólétének fejlődésében erősítsék meg szerepüket. A kutatók úgy látják, az EU-s intézmények vezetőinek, az országos szinten politizálóknak, nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a saját attitűdjük és állampolgáraik attitűdjei között húzódó szakadék kezelésével. Mindenekelőtt olyan társadalmi kérdéseket illetően, mint például a nemzeti identitás elvesztésétől való félelem, a menekültekkel kapcsolatos nyomás, és a lehetőségekhez való hozzáférés érzékelhetően egyenlőtlen volta. Az EU jövőbeni irányával kapcsolatos vitákat úgy kell újragondolni, hogy azok ne csak a gazdasági teljesítményekkel kapcsolatos aggodalmakra adjanak választ, hanem például reflektáljanak a nemzeti hagyományokra és kultúrákra ható fenyegetésekre is.

 És végül, de nem utolsó sorban a kutatás során rákérdeztek arra is, ki hogyan látja az elmúlt évtizedeket? Amint azt az alábbi grafikon is mutatja, az EU legnagyobb vívmányaival illetve kudarcaival kapcsolatban is komoly véleménymegoszlások tapasztalhatók az elit és a közvélemény között. A pozitív oldalon a három legfontosabbnak ítélt eredménynek  az európai kontinens békéjét, a Schengeni övezetet és az unión belüli szabad életet, valamint munkavállalást tartották a megkérdezettek. A mérleg másik oldalán a menekültválság, a bürokrácia és túlzott szabályozások illetve a gazdasági megszorítások viszik a prímet, s a sorban csak negyedik legsúlyosabb problémaként van jelen a munkanélküliség.

Az Európai Unió legnagyobb vívmánya és kudarcai

És ha már EU, akkor Brexit is. Bár a kutatási jelentésben sok minden más is szerepel, a Brexit megemlítése nélkül hiba lenne zárni e sorokat. Az alábbi grafikon igen sokatmondó, a címe is: Brexit fertőzés? A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a válaszadók véleménye szerint az elkövetkezendő tíz év során más tagállamok is arra a döntésre jutnak-e hogy elhagyják az EU-t?

Mielőtt messzemenő következtetéseket kívánnánk levonni a táblázat adataiból meg kell jegyeznünk, hogy a többi, felmérésben szereplő kérdéssel ellentétben itt az Egyesült Királyságbeli adatokat nem vették figyelembe. A minta azonban reprezentatív, hiba lenne azt gondolni, hogy csak néhány pár ezer megkérdezett vallja a fent említett nézeteket.  Ahogyan azt a felmérés tanulságaiban a szerzők is írták, egy olyan európai szintű párbeszédre lenne szükség az európai jövő kihívásait illetően, amely valós véleményeken alapul és figyelembe veszi mind a politikai elitnek, mind pedig szimplán a közvéleménynek titulált szereplők elgondolásait. Elvégre európai egységről beszélünk.

Rácz Kriszta

Forrás: The Future of Europe: Comparing Public and Elite Attitudes