„Csütörtök 3. óra hittan/etika”

2013 szeptemberétől új tantárgyak jelennek meg az iskolákban: hittan illetve etika. Mi szükség manapság ezekre? Miféle cél lebeg az új törvény megalkotói előtt? Kik „taníthatnak” „etikussá” válni?

Az új Nemzeti Alaptanterv alapján szeptembertől megkezdődhet az erkölcsi nevelés egy új korszaka. Mindenképp szükség van irányváltásra, mert az erkölcsi nevelés valahogy háttérbe szorult az elmúlt időszakban. Pedig az élet nagy kihívásai, valamennyi krízis, amit átélünk, komoly erkölcsi dilemmaként jelenik meg életünkben. Az iskolának fel kell felkészítenie az elkerülhetetlen értékkonfliktusok kezelésére, és segítenie kell választ találni a gyerekek és fiatalok életvezetési problémáira is.

Az Oktatási Államtitkárság számára készült közvélemény-kutatásból kiderül, hogy komoly a társadalmi igény: az iskola a közismereti tárgyak oktatásán túl járuljon hozzá a fiatalok  értékvilágának formálásához is.  Egy, az oktatási kormányzat által megrendelt kutatás során a megkérdezettek döntő többsége (94%-a) fontosnak tartja az erkölcsi nevelést az iskolában.

Kiket érint a változás?

A legjelentősebb változás az állami általános iskolákban történik. Megjelenik heti egy órában a kötelező új tantárgy, ami az egyén (szülők) választásától függően vagy a kerettanterv szerinti erkölcstan, vagy az adott egyház által szervezett, meghatározott tartalmú hittan. 2013. szeptember 1-jétől, felmenő rendszerben, először az első és ötödik osztályban, utána pedig minden évben egy újabb évfolyamon válik kötelezővé a fent említett tantárgyak valamelyike.  A változás az egyházi iskolákat kevésbé érinti, nekik nem kell erkölcstanórát tartani, ehelyett továbbra is heti 2 órában lehet hittant tanulni. Hogy mire fogják tanítani a gyerekeket az erkölcstan órán, az egyrészt a Nemzeti Alaptervből (Nat), másrészt a decemberben elfogadott kerettantervekből derül ki.

A kerettanterv a hagyományos ismeretátadó óráktól eltérő, új típusú tantárgyat körvonalaz.  Készítőinek megfogalmazása szerint: „A tananyag tartalma inkább épül a hétköznapi életből merített és oda visszacsatolható tapasztalatokra, illetve személyes élményekre, mint elméleti jellegű ismeretekre. Ezeket természetes módon egészíthetik ki az életkornak megfelelő erkölcsi kérdéseket felvető történetek, mesék, mondák, irodalmi vagy publicisztikai szövegek, filmek vagy digitális formában elérhető egyéb tartalmak. Az erkölcstan a tanulókra nem közlések befogadóiként, hanem a tanulási folyamat aktív – gondolkodó, kérdező, mérlegelő, próbálkozó, vitatkozó és útkereső – résztvevőiként tekint.”

Az erkölcstan és az etika tantárgy tematikája a közoktatás 12 évfolyamán

Alsó tagozatos gyerekeink szeptembertől az erkölcstan keretében alkalmat kapnak a következő témák megvizsgálására:

Ki vagyok én? Ilyen vagyok. Kedvenc helyeim, tárgyaim és tevékenységeim. Nehéz helyzetek. Mások: akikkel valamilyen közösségben vagyok, és azok, akikkel nem (pl. család, iskola, ill. az egyéb, személyesen nem ismert társadalmi környezet). Kicsik, nagyok. A természet megismerése, védelme.  Szokásaim, érzelmeim, indulataim. Ahogy mások látnak. Hősök, példaképek. Párbeszéd. Barátság. Elfogadva és elutasítva. A mi osztályunk. A mi iskolánk. Ünnepek. A mi kultúránk. Magyarországon élők közössége és szokásaik. Örökségeink (általunk épített és világörökség). Kezdet és vég. A világ megismerése.

A felső tagozatban az alábbi témaköröket beszélik át a diákok:

Fejlődés (test, lélek, fogyatékosság). Lelkiismeret. Kapcsolataim (barátság és egyéb). Közösségeim.  Mások közösségei.  Konfliktusok a közösségekben.  Etnikai és vallási közösségek. Társadalmi egyenlőtlenségek. Ökológia. Ember és technika.  Enyém, tiéd, övé. Vallás. Tudomány. Művészet. Nyelv és gondolkodás. Vonzalmak. Együttjárás. Házasság, család, otthon. Visszaélések. Erőt adó és korlátozó közösségek. Szabadság és korlátozottság. Európa. Társadalmi normák. A társadalom színessége. Új technikák, új szabályok. Jóllét és jólét. Boldogság és boldogulás. A média és a valóság. Az ember, mint értékelő és erkölcsi lény. A nagy világvallások világképe és erkölcsi tanításai. Párbeszéd és együttműködés.

Az fentiekből még a kétkedők számára is kitűnik, hogy a tematika jól átgondolt, az életkori sajátosságoknak adekvát témák egymásra épülnek, évfolyamonként új aspektusokkal egészülnek ki, figyelembe véve a diákok életvilága szempontjából releváns kérdéseket és az adott fejlődési szakasz gondolkodási sajátosságait.  

A középiskolai tematika kardinális pontjai az alábbiak:

Az erkölcsi gondolkodás alapja. Mit kell akarnom? Az erkölcsi döntés. A Biblia értékrendje. Az erények. A felelősség. A kapcsolatok etikája. A társadalmi szolidaritás. Törvény és lelkiismeret. Szavak és tettek. Hazaszeretet. Többség és kisebbség. A tudományos-technikai haladás etikai kérdései. Bioetika. Ökoetika. A felelősség új dimenziói a globalizáció korában, A korrupció. Felelősség utódainkért.

Sokak által érte az a vád az etika, ill. erkölcstan tantárgy szorgalmazóit, kidolgozóit, hogy nem szól majd másról ez a két tárgy, csak az erőszakos vallásossá nevelésről, arról, hogy ilyen-olyan érdekek saját útjának kitaposásának lesznek majd eszközei. Nem kell még csak tárgyilagosan se végigolvasnunk a fenti tematikát, és világossá kell válnia számunkra, hogy az imént említett vádak légből kapott, hisztériakeltő fantazmagóriák. Egyetlen ponton kerül elő a Biblia (középiskolában), és belekötni nem érdemes, nincs is értelme, hiszen erkölcsiségről beszélni itt, Európa szívében nem nagyon lehet a kontinens legfőbb vallásának ismerete nélkül. Nem, nem vallásóráról van szó, csak alapvető értékrendszerek ismertetéséről épp úgy, mint a nagy világvallásokkal foglalkozó órákon. Miért épp a középiskolában? Hát azért, mert az irodalom sok-sok évtizede kijelölt törzsanyagában is épp akkor tanítják a Bibliát mint az európai gondolkodásmód egyik legmeghatározóbb alapját. 

Szükség van új, önálló tantárgyra?

Már régóta folyt a vita a szakemberek körében, hogy az erkölcstan oktatása önálló tantárgyként vagy a többi tanóra keretein belül jelenjen-e meg az iskolákban. Valamilyen erkölcsi nevelés természetesen mindig folyt és folyni fog az iskolákban, de a 2013 szeptemberétől induló etikaoktatás merőben más, mint korábbiakban. ( A korábbi alaptantervben az etikai, erkölcsi kérdések megvitatása nem külön tantárgyként, hanem a történelem és társadalomismeret, magyar irodalom és az osztályfőnöki órák keretein belül történik. Lehetőség volt akkor is – amennyiben az iskola vezetése úgy döntött – külön etika órák beiktatására. Emellett a középiskolában választható érettségi tárgyként szerepelt az Emeber- és társadalomismeret, etika tantárgy.)  A 2011-ben elfogadott köznevelési törvény kimondta, hogy az etika vagy a helyette választható hittan önálló tantárgy, ezáltal ugyanúgy lesz számonkérés, mint bármely más tantárgyból, a tanulók jegyei bekerülnek a naplóba, a bizonyítványba. Ez mindenképp segítheti, hogy mind a diákok, mind a tanárok komolyan vegyék a tárgyat. Az önálló tantárgy nem juthat arra a sorsra, amire sok helyen a társadalomismeret vagy más egyéb modul jutott: integrálták különböző társ-tantárgyakba, és sok esetben annak a tárgynak a lemaradásait hozták be általa.

Kereszténydemokrácia és etikatanítás

A keresztény ember számára a kereszténység, istenhit nem csupán a rítusokat, tradíciókat és formalitásokat jelenti. Hittanórákon sem csupán a tényeket, dátumokat, neveket, definíciókat tanulja a fiatal, hanem azt a gondolkodásmódot, érzésvilágot mélyíti el, amivel bölcsebben, értelmet és érzelmet jól és jókor „használva” képes majd élni és jelen lenni a társadalomban. A kereszténydemokrácia számára fontos, hogy egyre több olyan egyén nevelődjön, aki a fenti tulajdonságokkal bír, s egyéni vagy társadalmi döntéseiben megjelenik az elfogadás, az élet igenlése és minden körülmények közt értékként való kezelése, a házasság és a család jelentősége, valamint természetesen a hit.

A kereszténydemokrácia nem csak a gazdasági növekedésben, a financiális értékek gyarapításában látja a jövő kulcsát, hanem a felnövekvő generációk erkölcsi, érzelmi és lelki megerősítésében is. Fontos, hogy az jövő társadalma a test, lélek és értelem teljesebb harmóniájában éljen. Az ennek megvalósításához vezető egyik lehetséges út épp az ezirányú nevelés beemelése az iskolai tantárgyak sorába. Hogy minek nevezzük? Szinte mindegy. Lényege, hogy olyasmivel bővíti a diákok világképét, ami eddig nem kapott elég teret, noha létfontosságú.

A fentiekkel mindannyian egyetérthetünk, hiszen elég körülnézni mind a magunk, mind a mások háza táján. A kérdés azon a téren merülhet csak fel, hogy van-e, lehet-e egyetlen kiválasztott, vallási vagy egyéb alapon meghatározott erkölcsi rendszert a fiatalok elé állítani. A kereszténydemokrácia nem gondolja, hogy kizárólagosan az általa hitt és követett keresztény erkölcsiség lenne az, amire nevelni vagy hangolni kellene. Elfogad minden olyan erkölcsi rendszert, ami emberi, ami az emberi méltóság talaján áll, s ami elősegíti a konstruktív párbeszédet, és ezáltal külső – belső békét teremt.  A valláserkölcs nevelése más kérdés, azt mindenki maga választja vagy utasítja el, központilag nem előírható. Ezt vallja és támogatja a kereszténydemokrácia is.

Ki fogja tanítani?

A tantárgy tanítása nem könnyű feladat, mert a tananyag maga az élet. A tanárnak sokoldalú megközelítést kell adnia a mindennapi élet során felvetődő, sokszor bonyolult és kényes kérdésekkel kapcsolatban. Segíteni kell az eligazodást a felmerülő értékdilemmák útvesztőiben, ehhez a tanárnak elfogadottnak és elfogadónak, hitelesnek, szakmailag felkészültnek kell lennie. Egy hiteles felnőtt, akinek az értékekkel kapcsolatos nézetei összhangban vannak a tetteivel, erősebb és maradandóbb erkölcsi hatást tud gyakorolni a gyerekekre, mint mások a szavaikkal.

Természetesen erre a tárgyra is érvényes a jól ismert gondolat, ha jó a tanár, akkor hatékony lesz az oktatása is. Az etika kifejezetten az a tantárgy, melyet nem lehet hatékonyan tanítani a hagyományos frontális módszerrel. Az új tantárgy a pedagógusok módszertani kompetenciáinak megújítását igényli.

Az utóbbi időben gyakran elhangzó kérdés, hogy ki fog erkölcstant tanítani.  A tanító az általános iskola alsó évfolyamain minden tantárgyat taníthat, így erkölcstant is. Felső tagozaton a tantárgynak megfelelő szakos tanárra van szükség. Mivel azonban várható, hogy ilyen tanárból a bevezetéskor nem lesz elegendő, olyan felső tagozatra képesített tanár taníthatja az említett tantárgyakat, aki erről szóló 60 órás továbbképzést végzett. Ha tényleg nagy jelentőséget tulajdonítunk a tárgynak, akkor valóban elég egy 60 órás kurzus rá történő módszertani és egyéb felkészülés gyanánt?  Mindenesetre a továbbképzések elkezdődtek, s rájuk bármilyen szakos általános iskolai pedagógus jelentkezhet. A továbbképzés költségét pedig az állam fogja fedezni. A fentiek ellenére az első években előforduló jelenség lesz, hogy a tárgyat „szakképzetlenek” fogják tanítani.

Felmerül a kérdés, hogy ezeket a tantárgyakat, amelyek nem csak fogalmakat és összefüggéseket, hanem az érzelmi intelligencián, neveltetésen, a gyermek lelki alkatán, családi hagyományokon és működésen alapuló gondolatokat, értékrendet, megnyilvánulásokat is tartalmaznak, hogyan lehet majd számértékké formálni, számonkérni.

A kerettanterv iránymutatása szerint: „ … az értékelés módja is eltér a hagyományos tantárgyi értékeléstől. Az osztályozás nélküli értékelés fontos területe lehet a kívánatos magatartási értékek rendszeres megerősítése – szóban vagy bármilyen egyéb formában – egyrészt a pedagógus, másrészt a társak és a közösség részéről. Az ilyen típusú visszajelzések befogadására jó keretet nyújthat a tanulói portfólió. Osztályzattal is értékelhető az egyéni vagy közös feladatokban való részvétel, illetve egy-egy konkrét tevékenység. Soha nem irányulhat viszont az értékelés azoknak a személyes vélekedéseknek a minősítésére vagy osztályozására, amelyek értékközpontú kialakítása a tantárgy lényegi funkciója.”

Nyilván épp az effajta nevelést és oktatást és annak értékelését hivatott megalapozni az a kurzus, amit a leendő hittanárok, ill. etikatanárok végeznek el. Ahhoz azonban, hogy sikerrel lehessen „oktatni” valami olyat, ami igazi lényegénél fogva nem megtanítható, csak fejleszthető (pl. erkölcsi érzék, lelkiismeretesség, kötelességtudat, bioetikai kérdésekhez való hozzáállás stb.), arra is nagy szükség van, hogy a tanár maga is olyan szintű értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezzen, ami alkalmassá teszi a fent említett területeken a nevelésre. Az effajta képességre pedig nem a képesítés megszerzéséért elvégzett kurzusokon lehet hozzájutni. Vagy van, vagy nincs. Épp azért van szükség a társadalom emberi, lelki nevelésére, hogy egyre többen legyenek mindenféle képzések, kurzusok nélkül is olyan stabil értékorientált belső rend birtokában, amivel hozzájárulhatnak egy érzékenyebb, árnyaltabban gondolkodó, tudatosabb és erősebb nemzet létrejöttéhez.

                                                                                                                 F. L.

Forrás:

Megkezdődött a kerettantervek társadalmi vitája (EMMI 2012. 10.19) 

Kerettantervek (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) 

Mégis kiadták Hoffmann Rózsa titkos kutatását (Dull Szabolcs|2012. 07. 27.) 

Nemzeti alaptanterv (NAT)