A férfi-nő viszonyról II.

1. Bevezetés

A kortárs francia botrányszerző, Michel Houellebecq központi témája a modern férfi-nő viszony. 1994-ben jelent meg a Harcmező kiterjesztése című első regénye, amelyet több nyelvre, 2016-ban magyarra is lefordítottak. A regényből film is készült, melynek forgatókönyvét maga Houellebecq írta. A harcmező kiterjesztése (1994/2016) az ismerkedés nehézségeiről értekezik, különös tekintettel a csúnya emberek helyzetére. A csúcson (2001/2017) fókuszában a szexturizmus áll, ami a pénzen vásárolt szexnek egy sajátos formája, de megjelenik benne a munka és a párkapcsolat egyeztetésének a nehézsége is és a világ  abszurditása is.

2. A harcmező kiterjesztése

A regény egy mindvégig névtelenségben maradó, harmincéves párizsi informatikus életének néhány hónapjáról szól. A főszereplő új számítógépes programok használatára tanítja a minisztériumi dolgozókat egy hozzá hasonlóan egyedülálló munkatársával, Tisserand-nal. Együtt járják az országot; társa a bőséges szabadidejében megpróbál nőkkel ismerkedni.

 „Az a baj Raphaël Tisserand-nal – és valójában ez személyiségének alapvonása is –, hogy borzasztóan csúnya. Olyan csúnya, hogy a nők visszahőkölnek a láttán. Pedig próbálkozik ő, belead apait, anyait, de nem megy a dolog. A nők egyszerűen nem kérnek belőle.”(Houellebecq 2016. 62.o. )

A sikertelen próbálkozások és csalódások a főhős társát végül nem gyilkosságba, hanem öngyilkosságba kergeti.

A regény azt hangsúlyozza, hogy a modern liberális társadalomban a pénz, vagyis az első differenciáló rendszer mellett létezik egy második differenciáló rendszer is: a szex. E két rendszer egymástól teljesen független, miközben működési elvük ugyanolyan kegyetlen.

 „Egy tökéletesen liberális gazdasági rendszerben egyesek hatalmas vagyonokat halmoznak fel, mások munkanélküliségbe és nyomorba süllyednek. Egy tökéletesen liberális szexuális rendszerben egyeseknek változatos és izgalmas nem életük élete van, mások (…) magányra kényszerülnek. A gazdasági liberalizmus a harcmező kiterjesztését jelenti, minden életkorban és minden társadalmi osztályra. Ugyanígy: a szexuális liberalizmus a harcmező kiterjesztését jelenti, minden életkorra és minden társadalmi osztályra.” (Houellebecq 2016. 111-112.o.)

A gazdasági és szexuális versenyből következik, hogy az emberek között nemcsak az anyagi jólétben, hanem a szexuális „jólétben” is rendkívül nagy különbségek keletkeznek. „Gazdasági téren Raphaël Tisserand a győztesek táborában tartozik, szexuális téren a legyőzöttekébe. Vannak, akik mind a két területen győztesek, mások mind a két területen veszítenek. A vállalatok valósággal vetélkednek egyes fiatal diplomásokért, a nők valósággal vetélkednek egyes fiatalemberekért; a férfiak valósággal vetélkednek egyes fiatal nőkért; igen csak nagy a tolongás és a zűrzavar.” (Houellebecq 2016. 112.)

Ez a mű egyáltalán nem állítja azt, hogy napjaink Franciaországában a férfi-nő viszony válságban lenne, pusztán azt mondja, hogy a szexuális harcmezőn vannak vesztesek (Tisserand), ahogy kívülállók (főhős) is, akiknek a sorsát is érdemes bemutatni. A szerző a szexuális egyenlőtlenségek csökkentésének a módját a hűségben látja. „Egy olyan gazdasági rendszerben, ahol tilos az utcára tenni az embereket, úgy-ahogy mindenkinek sikerül megtalálnia a helyét. Egy olyan szexuális rendszerben, ahol tilos a házasságtörés, úgy-ahogy mindenkinek sikerül megosztania az ágyát valakivel.” (Houellebecq 2016. 112.o.) A szexuális szabadosságot tehát Houellebecq nem vallási, hanem szekuláris és racionális megfontolások alapján utasítja el.

A művet olvasva, az embernek óhatatlanul eszébe jut az incel mozgalom. Az incel jelentése involuntarily celibate, azaz nem szándékos cölibátus: olyan férfiakat jelöl, akik hiába szeretnének szexuális kapcsolatot létesíteni, erre egyetlen nő sem hajlandó velük. „Ebben a gondolatrendszerben a nő a férfi számára árucikk, és mint más javak, a nők megosztása körül is versenyhelyzet teremtődik. Ebben a versenyben alulmaradnak az »omegák«, akik a dominancia-sorrend végén helyezkednek el, mert sem anyagilag, sem szexuálisan, sem intellektuálisan, sem érzelmi és társas szempontból nem vonzóak. Ahelyett, hogy egyénileg keresnének megoldást nehézségeikre és fejlesztenék magukat, hogy vonzóvá váljanak a nők számára, elkezdik a nőket hibáztatni kudarcaikért.” -mondja F. Lassú Zsuzsa pszichológus. Ez a szexuális frusztráció gyűlöletbe, és súlyosabb esetben erőszakba csap át. Az interneten egyre jobban terjednek az incel férfiakat gyűjtő fórumok, ahol a szexuálisan frusztrált férfiak egymást uszítják arra, hogy bármi áron megbosszulják az őket ért sérelmeket.” E mozgalom tagjai számos merénylet követtek el, amelyek közül a legismertebb a következő. „2014. május 23-án a dél-kaliforniai Santa Barbarában egy huszonkét éves fiú, Elliot Rodger tizenhárom embert megsebesített, hatot megölt, majd önmagával is végzett. Mielőtt ezt megtette, a Kifordult világom című önéletrajzi művében ő maga kalauzol minket végig azon a folyamaton, ahogyan jómódú, filmrendező apával büszkélkedő, érzékeny és okos fiúból gyűlölettel teli tömeggyilkossá vált.”

3. A csúcson

Ezt a regényt is ugyanazok a sajátosságok jellemzik, mint a többi Houellebecq művet. Hősei magányosak, egymástól és a társadalomtól elidegenedettek. A könyv a főszereplő, Michel apjának a halálával kezdődik, és gyorsan kiderül, hogy se felesége se gyereke nincs, ugyanakkor az egyedüllétet sem szereti. „Az agglegénység az egyik legkellemetlenebb dolog az életemben. Főleg utazás közben kínos. Az emberek valahogy gyanakszanak azokra a férfiakra, akik túl vannak egy bizonyos koron, és mégis egyedül utaznak e1 nyaralni; azt gondolják róluk, hogy nyilván nagyon önzőek, esetleg valamilyen bűn is terheli a lelküket.”(Houellebecq 2017. 1.o.)

Michel itt is egyes szám első személyben meséli el a történetet. A férfi főszereplőnek csak egy örömforrása van a szex, mivel a munkája is teljesen érdektelen számára. Párizsban a Kulturális Minisztériumban dolgozik és a hivatalnokok szürke életét éli. A női főszereplő, Valérie számára szintén fontos a szexuális öröm, de jobban igényli a stabil kapcsolatot. Emellett az utazásszervező nő kimondottan szereti a munkáját, amit egy nagyobb cégben folytat. "Az utaztatással foglalkozó vállalatok célja, hogy meghatározott összeg ellenében meghatározott időre boldoggá tegyék az embereket. "

A teljesen kiábrándult és kiégett szereplők egy thaiföldi turistaúton ismerkednek meg egymással. Az utazás során Michael és Valérie között is kialakul egy laza kapcsolat, ami Párizsban később elmélyül. A saját sikeres utazásukon felbuzdulva úgy döntenek, hogy létrehoznak egy utazásszervező vállalkozást.. A kiégett és magányos francia középosztály gyorsan felfedezi ezeket az utakat és a vállalkozás prosperál. Végül azonban a médiában is nyilvánosságot kap, hogy a cég lényegében szexutakat szervez, s ez megijeszti az anyagcéget és annak vezetőségét. Közben a pár újra részt vesz egy ilyen thaiföldi úton és úgy döntenek, hogy ebben a paradicsomi környezetben maradnak, és ott élik le az életüket. S itt, mint derült égből a villámcsapád, következik be egy iszlamista jellegű terrortámadás, amelyben többek között Valérie is meghal. Az olvasó nem érti, miért van szükség erre a váratlan és abszurd befejezésre. A szerző miért kapcsolta össze a szexturizmust az iszlamista jellegű terror támadással? Mit akart ezzel mondani? Lehet a két dolog között valamilyen belső kapcsolat vagy csak a kiszámíthatatlan véletlen hozta ezeket össze?

A könyv hatalmas botrányt kavart. A szerzőre az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak ki, sőt bíróság elé került fajgyűlöletre való uszítás vádjával ugyanis az iszlámot „a legbutább vallásnak” nevezte. Nagy port kavart ügyéről, később azt nyilatkozta, hogy azóta ezt a véleményét elfelejtette, s különben is felmentő ítélet született.

Érdekes, hogy 2002-ben, tehát egy évvel a mű megjelenése után Bali egyik sok turistát vonzó részén, Kutában valóban történt egy iszlamista, jelesül al-Kaida hátterű terrortámadás. A robbantásban 188, főként ausztrál és nyugat-európai turista halt meg. Ennek és napjaink eseményeinek a fényében a váratlan terrortámadás egyre inkább elveszíti váratlan jellegét és a mindennapi élet részévé válik.

Míg az Elemi részecskék a francia középosztály második világháború utáni életéről, vagyis a szexuális forradalomról ad egy részletes rajzot, addig A csúcson e réteg századvégi életét és érzéseit mutatja be. A két mű hangulata is különbözik egymástól. A csúcson, ha houellebecqi módon is, de már szinte szentimentális, szenvedélyes és életigenlő. Az is fontos különbség a két mű között, hogy míg az Elemi részecskékben a szexuális szabadosság, addig A csúcson című könyvben a munka és a karrier, sőt az ellenséges világ abszurditása is gátolja a házasságot és a gyermekvállalást.

Tóth I. János

Irodalom

Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése. Magvető Könyvkiadó, 2016, Budapest. (Fordította: Tótfalusi Ágnes)

Michel Houellebecq: A csúcson. Magvető Könyvkiadó, 2017 Budapest. (Fordította: Tótfalusi Ágnes)