A koronavírus tüntetések háttere az USA-ban

Szabadok földje

A COVID-19 világjárvánnyal kapcsolatos hatósági korlátozások – csakúgy, mint maga a vírus – más és más módon érintették a lakosságot. Kijárási tilalmak vagy korlátozások, leállások az gazdaság különböző területein, szolgáltatások csökkentése és időszakos hanyatlása, más szektorok virágzó növekedése, lakossági részéről a munkanélküliség növekedése, magatehetetlenség, türelmetlenség és tüntetések. Az elhúzódó korlátozásokat a lakosság egyre nehezebben és kevésbé viseli el, így a növekvő demonstrációk száma a járvány haladtával és a gócpontok tolódásának arányában növekednek. A lakossági fellépések a társadalmi spektrum széles skálájáról merítenek: egyaránt találhatóak jobb és baloldalról fellépők a kormányzat ellen, konteó hívők, oltásellenesek, szabadságpártiak és olyanok is, akik egyszerűen a munkájukat akarják visszakapni, biztosítani a megélhetésüket saját maguknak, ellátni családjukat. Mivel a tüntetések egyre nagyobb politikai felhangot kapnak, a radikális elemek megjelenésére sem kellett sokat várni. A korlátozásokat legkevésbé az amerikai polgárok, az USA lakossága viseli könnyedén, amiben semmi meglepő nincsen. A demokrácia fellegvárában, az individualizmus őshazájában az erőskezű állam sosem volt népszerű gondolat, pláne akkor nem, ha az alkotmányos szabadságjogokat korlátozni akarták. Az amerikai szabadságeszme középpontjában az alkotmány szentsége áll központban, ami az emberek számára biztosítja az alapvető jogokat, az arra való hivatkozás pedig bármilyen hatalmi legitimációnál erősebb. A „jogom van hozzá” gondolatkör nem az egyes törvények általi garanciákat hordozza magában, hanem azokat az alkotmányos jogokat, amelyekkel az állampolgárok élhetnek az elnyomással szemben. Ez jelen esetben az szövetségi állam, de leginkább a tagállamok kormányának rendelkezéseivel szembeni fellépést jelenti. Bár hasonló tüntetések számos más országban megjelentek és a politikai pártok, mozgalmak igyekeznek saját előnyükre fordítani ezeket az eseményeket – mind ellenzékből, mind pedig kormányról – az amerikai tüntetéssorozat mégis eltér a többitől. Míg Kanadában a jobb és szélesebb állami egészségügyi ellátás miatt kampányolnak a politikai patkó egészén, Németországban pedig a nemzeti közösség és összetartozás érzése kovácsolta össze az eltérő nézeteket képviselő embereket. A német tüntetők a nemzettudatra építenek, ahol a nagyobb többséget egy kisebb csoport akarja kontrollálni, úgy érzik ezért kell egységesen fellépniük. Ezzel szemben, az Amerikai Egyesült Államok tüntetéseinek vezérei a szabadságpárti, individualista, libertáriusok, akik semmilyen hatalmi opressziót nem tűrnek meg, a lokális önkormányzatokat és a helyi kezdeményezéseket pártolják.

Fanatista individualizmus vagy politikai kampány?

Az USA első koronavírusos megbetegedése, a „nulladik beteg”, feltehetően január 21-én lépett az országba, az első halálos eset pedig február hatodikára tehető Kalifornia államban. Ekkora már életbe lépett a Kínából történő beutazás tilalma. Március 11-től már a kontinentális Európából utazó embereket sem engedték be az ország területére. Az elnök március 13-án rendelte el a nemzeti vészhelyzetetet rendelt el. Március 26-tól az Egyesült Államokban regisztrálták a legtöbb fertőzöttet és a vírushoz köthető halálozási számok tekintetében is az első helyre került az USA. ahol a lakosság több, mint 90 százaléka esett valamilyen járványügyi korlátozás alá. Az egyes államok különböző módon kezelték a vírus terjedését, szigorúbb, vagy lazább rendeleteket hozva. Az államok szenátorai, saját hatáskörben hozhattak differenciált rendelkezéseket a járvány terjedésének állami szintű lecsökkentése, megfékezése érdekében. Arkansas, Iowa, Nebraska, Észa-Dakota és Dél-Dakota államok azonban nem csatlakoztak a szövetség többi államához, így ezekben a lehető legminimálisabb (iskolák bezárása, szociális távolságtartás, férőhelyek csökkentése) szigorítást hozták meg. Mindegyik államot republikánus kormányzó vezeti, így a kevés állami beavatkozás, a fenntartható piaci folyamatok, a szabadság határozza meg az amerikai konzervatív gondolatkört; az emberekbe vetetett bizalom és a ráció alapján nem zárták le ezeket az államokat a kormányzók. A főleg rurális területeken, a lakosok elmondása szerint, már korábban is „gyakorolták” a közösségi távolságtartást, életformájuk része volt, ezért nem jelentett különösebb gondot, hogy a pandémia begyűrűzésével változtassanak a mindennapjaikon. Az eltérő intézkedések nem csak a kormányzókban és a képviselőkben keltettek feszültségeket, hanem az emberekben is. Ez nem kedvezett a szövetségi adminisztráció megítélésének sem, amit politikai kommunikációs stratégiával igyekezett ellensúlyozni. Miután az egyre fokozódó elégedetlenségek Trump járványkezelésének a megítélésére is hatással lettek, az elnök az államok kormányzónak hatáskörébe utalta a feloldásokat, így csak ők tudják feloldani a szigorításokat, rájuk hárítva minden felelősséget. Érdekesség, hogy pár nappal korábban még azzal a kijelentésével keltett hatalmas visszhangot a nyilvánosságban, miszerint az amerikai elnök totális hatalommal bír a szövetségi hatóságok és a közigazgatás felett. A sajtótájékoztatón elhangzottak nem csak demokrata, hanem egyes konzervatív körökben is az elnök és szavazói hipokrita hozzáállásra világítottak rá: ha egy demokrata elnök mondta volna ezeket, óriási felháborodás lett volna republikánus körökben. Ezzel párhuzamosan, április 17-én három gyors tweetben „Szabadítsd fel Minnesotat!” „Szabadítsd fel Virginiát!” „Szabadítsd fel Michigant” üzent mellékelve, hogy „védd meg a második alkotmánykiegészítést, mert támadás alatt van!” (ez a kiegészítés biztosítja az amerikai állampolgárok számára a szabad fegyverviselést, ami segítségével meg tudják védeni magukat az erőszakos emberektől vagy akár az állammal szemben is) később pedig mindezt kiegészítette azzal, hogy az államoknak meg kell kezdeniük a teszteléseket. A verbális támadás természetesen nem véletlenszerű volt, mindhárom demokrata párti kormányzóval bír. Mindhárom állam swing state (billegő állam), tehát egyszer demokrata, egyszer republikánus szavazói többség van, így érthetővé válik, hogy miért ezt a három államot szúrta ki magának Trump. Ráadásul Michigan állam volt az első, ahol jelentősebb megmozdulások történtek a korlátozásokkal szemben. Az Operation Gridlock (magyarul kb: közlekedési dugó hadművelet) célja, hogy a „tudatos állampolgárok” fellépjenek a „türannosz” ellen, aki jelen esetben Michigan demokrata kormányzója, és aki április 30-ig meghosszabbította a járványügyi rendelkezéseket. Ennek keretében autókkal, furgonokkal lezárták a főbb útvonalakat, molinókat akasztottak ki, mit sem törődve azzal, hogy a munkájukat végző emberek útját is elállják, illetve veszélyeztetik a hivatalos szervek, egészségügyi dolgozók feladatellátását, alapjaiban gátolva a járványügyi védekezést. Lábjegyzetben érdemes megemlíteni, hogy az áprilisi hónapban az egyik legmagasabb fertőzöttségi rátával rendelkezett a szóban forgó állam. Azonban nem csak a távolságtartási és védekezési szabályokat betartva adtak hangot véleményüknek, hanem az állami főváros városházán is folytatták azt, állig felfegyverkezve (Michigan törvényei engedélyezik, hogy a közigazgatási intézményekben is nyíltan viseljenek fegyvert a lakosok). Ezt követően számos más államban is hasonló megmozdulások következtek. Ezek jellemzően útelzárások voltak, bár kevesebb fegyveres tüntetőt lehetett látni. A helyzet május eleujén a „nagy tó” államában eszkalálódott leginkább: a többnyire fehér fegyveresekből álló csoportokra megjött a fekete fegyveres aktivisták válasza is, akik így biztosították a demokrata törvényhozók védelmét. A társadalmi törésvonalak mentén így szépen kialakultak a politikai törésvonalak is. Trump ezt látva tovább bátorította támogatóit, hogy lépjenek fel a tagállamok kormányzatával szemben és örömmel látta, hogy szavazói jól rezonálnak az általa közvetített üzenetekre. Hozzátette, hogy ugyanúgy biztonságban akarja tudni az amerikai állampolgárokat, mint mindenki más, ugyanakkor a gazdaságot lassan újra kell nyitni, a szigorításokon elkerülhetetlen a lazítás.

Fehér felsőbbrendűség, oltásellenesség és a fegyverlobbi

Hogyan jöttek létre az intézkedés-ellenes tüntetések? Kik állnak mögöttük? Láthatjuk, sokkal többről van szó, mint puszta állampolgári tudatosságról, polgári engedetlenségről. Ne felejtsük el, választási év van és ha Donald Trump duplázni akar ovális irodában, akkor az egészségügyi és az azt közvetlenül követő gazdasági válságból is a választók által széles körben favorizált elnökjelöltként kell kijönnie – bár a bonyolult választási rendszernek köszönhetően lehet, hogy ismét az elektori többség segíti az elnöki székbe. Ami viszont biztos, hogy a republikánus szavazók kevesebb, mint fele támogatja a lezárásokat és a mielőbbi újra nyitásokat szorgalmazza. Így talán nem véletlen, hogy a tüntetések résztvevői között rengeteg Make America Great Again sapkás, Trump-Pence molinós embert találunk. Viszont ezzel még csak a felszínt kapargattuk meg, a protestálók összetétele érdekesebb képet fest ennél. Az Operation Gridlock mögötti támogatok között olyan szervezeteket találunk, mint a Michigan Freedom Fund (Michigan-i Szabadság Alap) aminek alapítója Greg McNeilly, a Republikánus Párt politikai tanácsadója, illetve Betsy DeVos, aki a Trump adminisztráció oktatási minisztere. A szervezők között található még a Michigan Conservative Coalition, Matt Seely a szervezet szóvivője pedig arról nyilatkozott, hogy más társulásoktól is kaptak megkeresést, hogy osszák meg velük, hogyan építették fel a városházát „megszálló” hadműveletet. Értelemszerűen nem csak direkt republikánus kötődéssel rendelkező egyesületek jelentek meg a tüntetéseken. Az arab tavasz óta tudható, hogy a közösségi média milyen óriási szerepet jelent a demonstrációk megszervezésében, könnyedén kikerülve minden hivatalos utat, ezáltal a rendfenntartó erők is sokkal lassabban képesek reagálni a spontán szerveződésekre. A Facebook csoportok, Reddit téma folyamok segítségével tehát megjelentek a különböző peremcsoportosulások is, így a szélsőséges, fehér szupremáciát hirdető, Proud Boys tagja is. (Őket az FBI a gyűlölet szervezet/extrémisták közé sorolja) és aktívan szerepet vállaltak többek között a Charlottesville-i eseményekben is. A fehér etnonacionalista és nem ritkán neonáci szervezetek lehetőséget látnak a destabilizálódásban. Régóta hirdetett eszméjük a fenntarthatatlan globális folyamatokról, a plurális társadalmi berendezkedés degeneratív mivoltálról és a jelenlegi kormányok inkompetens válságkezeléséről most újabb elrugaszkodási lehetőséget adtak nekik, hogy megmutassák, milyen is lenne az általuk elképzelt tökéletes társadalom. Mint a történelem során mindig, a szélsőséges szervezetek a bizonytalanságra, kiszámíthatatlanságra, az emberek félelmeire és előítéleteire alapozzák retorikájukat. Abban reménykednek, hogy az egészségügyi és gazdasági válság még több embert fog a szélsőséges elemek felé terelni, a mindenkori establishment elitet pedig megdöntik az emberek – ha kell, akkor fegyveresen is. Ezek után talán nem is különös, hogy extrémisták mellett fegyvertartást propagáló szervezetek is feltűntek az események közepén, mint az American Firearms Coalition és számos lobbista, akik a Nemzeti Lőfegyverszövetséghez köthetőek, illetve jó kapcsolatokat ápolnak konzervatív politikusokkal. További személyi szálak kötik a Trump kampányt a tüntetéshez Meshawn Maddock személyében, aki a Nők Trumpért 2020 tanácsadó testületének tagja és Michigan állam kampányának vezetője, de Marian Sheridan, a Michigan Trump Republican alapítója is szoros kapcsolatokat ápol a helyi pártszervezetekkel.

Azonban nem minden tüntetés mögött állnak a konzervatívok prominens képviselői vagy szélsőségesen erőszakos, militáns csoportosulások. Kalifornia államban a Freedom Angels Foundation (Szabadság Angyalai Alapítvány) oltásellenes csoport szállt szembe a történelmileg is stabil demokrata támogatottsággal rendelkező kormányzattal és más államokban is (New York, Kolorádó, Texas) is hasonló tiltakozásokat szerveztek. Azonban itt sem egyedül lépett fel az ország legnagyobb anti-vakcina csoportja: a Tea Party mozgalom (a Republikánus párt fiskális politikát szorgalmazó, libertárius nézeteket valló szárnya), illetve további, Michiganhez hasonló militáns társulatok is megjelentek. Az egyes csoportok között jelentős átfedés tapasztalható, főleg a retorikájukat tekintve. Mindegyik az egyéni felelősség, önrendelkezés, a self-management gondolatából indul ki, hogy ne mások hozzák meg helyettük a döntéseket. Felelős, felnőtt állampolgárként tisztában vannak azzal, hogy nekik és családtagjaiknak mi a jó, majd ők eldöntik, hogy mi a következő megfelelő lépés az életükben. Bármilyen indíttatású is legyen a tüntetés, egy másik érdekes közös többszörös megfigyelhető: a résztvevők túlnyomó többsége fehér. A kisebbségi etnikumok (legyen feketék, latinok vagy ázsiaiak) tüntetéseit ellenző hangok rendszerint a szabályok betartására, hívják fel a figyelmet vagy hogy szerezzenek maguknak munkát, amivel megélhetést tudnak biztosítani családjuknak. A „fehérek” tüntetései viszont mindig a szabadságjogok megsértéséről szólnak, akiknek az alkotmányra hivatkozva minden joguk meg van az ellenállásra a kormánnyal szemben. Sőt, Stephen Moore gazdasági tanácsadó, aki segédkezett Trump adóreformjaiban is, napjaink Rosa Parksához hasonlította a személyi szabadságjogaiknak visszaállítását követelő tüntetőket, ami már önmagában is elég meredek analógia és számos fekete aktivista csoport hathatós ellenszenvét váltotta ki a nyilatkozat. A vírussal kapcsolatos rasszista megnyilvánulások (kínai vírus), ami kiváltja más etnikai csoportok aggodalmait. Mindazonáltal, hogy nem lehet egyszerűen kijelenti, hogy az intézkedések elleni tüntetéseken csak és kizárólag fehérek vennének részt – hiszen erre nincs tényszerű adat – az ilyen társadalmi szakadékokat növelő események csak jobban kiélesítik és polarizálják az amerikai társadalmat.

Szitás Péter

Témavezető: Kiss Mária Rita

Forrásjegyzék

Al Jazeera

Businessinsider, Kayla Epstein

CNN, Dakin Andone

Fox News, Tyler Olson

Los Angeles Times, Hailey Branson-Potts

Reuters, Michel Martina

The Guardian, Lois Beckett

The New York Times, Derrick Bryson Taylor

The New York Times, Michael D. Shear, Sarah Mervos