Klímaváltozás és az európai migráció

 A klímaváltozás és a migráció kérdése két aspektusból is összefügg egymással. Érdekes, hogy szinte mindenki hallott arról a ma még szerencsére ritka helyzetről, amikor a klímaváltozás migrációt okozhat, ugyanakkor senki sem beszél arról a tipikus és gyakori helyzetről, hogy a migráció hozzájárul a klímaváltozáshoz. Az előbbi helyzetre utal a klímamenekült fogalma, ami egy lakhatatlanná váló régió lakosságára utal. Például a csendes-óceáni szigetek (Maldív- és Salamon-szigetek, Tuvalu szigetállam) azzal a veszéllyel néznek szembe, hogy országaikat elmossa az emelkedő tengerszint. Másfelől gazdasági okok miatt az emberek nagy tömegei régóta áramlanak alacsony CO2 kibocsátású szegény régiókból magas CO2 kibocsátású gazdag régiókba. Ennek eredményeképpen a világban jelentős mértékben nő a CO2 kibocsátás. Ezért a tényekhez – és nem a nyitott társadalom ideológiájához – igazodó klímapolitikának meg kell állítania ezt a folyamatot.

1. Kontinensek és országok karbonlábnyoma

Jelenleg egy átlagember szénlábnyoma 4,9 tonna CO2/év, ugyanakkor kontinensek, régiók és országok között nagy különbségek vannak. A legmagasabb az egy főre jutó CO2 kibocsátás a következő országokban: Kuvait (23,5), Szaudi Arábia (19,4) Ausztrália (16,5), USA (15,7), Hollandia (10,3), Egyesült Királyág (5,7) és Franciaország (5,2 t CO2e/fő/év). Ezek az országok többnyire a bevándorlás célországai is. A skála másik végén az alacsony CO2 kibocsátású országok találhatók, amelyek gyakran a migráció forrásai is, úgy mint Niger, Mali, Uganda (0,1), Gambia, Afganisztán, (0,3), Banglades, Elefántcsontpart, Pápua Új-Guinea (0,5 t CO2e/fő/év)

A párizsi éghajlatvédelmi egyezmény szerint a hőmérséklet emelkedését 1,5 °C alatt kell tartani az iparosodás előtti szinthez képest. Ehhez az szükséges, hogy az emberek szénlábnyomának a világátlaga ne legyen magasabb három tonnánál. Statisztikailag mindenkinek 61%-kal kellene csökkentenie a szénlábnyomát, ez az elvárás nyilvánvalóan méltánytalan lenne.  Valójában a csökkentésnek a három tonnánál magasabb régiókban kell megtörténnie. Ebből a szempontból is helytelen, hogy a még fenntartható (<3 t CO2/fő/év) szénlábnyomú kontinensekről, régiókból és országokból emberek tömegei áramlanak a fenntarthatatlanul magas szénlábnyomú (>3 t CO2/fő/év) országok felé. Például ha egy nigériai ember (0,5 CO2/év) áttelepül Németországba (9,7 t CO2/év) és feltesszük, hogy karbonlábnyoma csak a német átlag felét éri el, akkor is a CO2 kibocsátása évente 4,35 tonnával, azaz majdnem kilencszeresére nő. Összehasonlításul megjegyzem, hogy csak egy nigériai embernek a bevándorlásából származó egy éves CO2 kibocsátás emelkedését csak az kompenzálja, ha a fejlett világban 5,4 ember válik vegetáriánussá (Wynes és Nicholas 2017).

2. Európai migráció karbonlábnyoma

2016-ban az Európai Unióba illegális határátlépők száma meghaladta a félmilliót. 2017-ben ez az érték a regisztrált migránsok esetében lecsökkent 204.654 főre. A következő táblázat az Európai Unió területére illegálisan bejutott migránsok számát és az ehhez kapcsolódó karbonlábnyom növekedést mutatja be (EPRS, 2019). 

2017-ben az Európai Unióba illegálisan érkező migránsok karbonlábnyomának az emelkedése.  (A táblázat a szerző számításai alapján készült.)

A táblázat első oszlopa felsorolja az európai migráció szempontjából a legfontosabb tizenöt országot Szíriától Tunéziáig. Ezekből az országokból érkezett 2017-ben az összes illegális migráns 76%-a. A második oszlop megmutatja, hogy ezekben az országokban mekkora az átlagos karbonlábnyom. Az értékek 5,2 (Irak) és 0,1 (Eritrea) között változnak, a számtani átlag: 1,35 tonna CO2e/fő. Természetesen az Európai Unióban is változik a karbonlábnyom értéke országonként. A legalacsonyabb érték Lettországra és Romániára 4,1, míg a legmagasabb érték Gibraltárra: 18,1 és Luxemburgra: 16,4 jellemző. Érdekességként megjegyzem, hogy Észtország ökológiai lábnyoma is feltűnően magas: 13,7 tonna CO2e/fő, amelynek feltehetően az intenzív olajpala bányászat az oka. Magyarország szénlábnyoma 5,2, ami egy hajszállal magasabb, mint a svéd érték (5,1). Az Európai Unió átlag értéke 7,0 tonna CO2e/fő. A táblázat harmadik oszlopa arra az önkényes előfeltevésre támaszkodik, hogy a bevándorlók karbonlábnyoma az EU átlag 75%-ra, azaz 5,25 tonna CO2e/fő értékre emelkedik. Ebben az esetben pontosan megadható, hogy a forrás országokhoz képest átlagosan mekkora az emelkedés egy-egy bevándorló esetében. A számtani átlag 3,89 tonna CO2e/év. A táblázat negyedik oszlopa a bevándorlók számát mutatja, ami 203 ezer fő. A kerekítésből adódó pontatlanságok miatt az összesített létszám tízezer fővel elmarad a 2017-ben az illegálisan belépő, de mégis regisztrált bevándorlók számától, ami 204.654 fő volt. Végül az ötödik oszlop azt mutatja meg, hogy az európai migráció következtében 2017-ben mennyivel emelkedett ezeknek az embereknek és így az Európai Uniónak, illetve az emberiségnek a karbon lábnyoma. Mint látható a legmagasabb emelkedést (85.500 tonna CO2e) a Nigériából származók okozzák, aminek két oka van: az alacsony nigériai karbonlábnyom és a bevándorló nigériaiak viszonylag magas száma. Ezzel szemben a legalacsonyabb CO2 kibocsátás emelkedést az Iraki bevándorlók okozták, mert az átlagos iraki karbonlábnyom (5,2) alig marad el az Eu átlag 75%-tól.

A táblázatból leolvasható, hogy 2017-ben az illegális bevándorlóknak durván a 75% 620 ezer tonna széndioxid kibocsátást okozott Európában egy év alatt. (Ha a bevándorlók karbonlábnyoma az EU értéknek csak az 50%-át (3,5 t CO2/fő) éri el, akkor a növekedés 347.600 tonna.) 620 ezer tonna széndioxid egyenérték emelkedést a következő európai erőfeszítések tudják kompenzálni: 258.583 ember többet nem használ személyautót vagy 387.875 ember többet nem repül vagy 775.750 ember többet nem eszik húst. Ezek a megdöbbentő adatok azt mutatják, hogy a fejlett országokban élő embereknek a klímavédelem érdekében folytatott minden individuális erőfeszítése semmivé válik a tömeges migrációból származó CO2 növekedés miatt.

3. Tanulságok

Ha a klímaváltozás szempontjából vizsgáljuk az Európai Unióba irányuló tömeges migrációt, akkor a következő megállapítások tehetők.

1. A gazdasági migrációra az jellemző, hogy az emberek alacsony és még a fenntartható CO2 kibocsátású régiókból (Afrikából és Nyugat-Ázsiából) vándorolnak a fenntarthatatlanul magas CO2 kibocsátású Európai Unióba.

2. Az így bekövetkező CO2 kibocsátás az Európába érkező migránsok esetében majdnem 4 tonna CO2e emelkedés. Ezt a jelentős mértékű emelkedést az európai országok nem tudják kompenzálni. Az őshonos lakosságnak a klímavédelem érdekében folytatott minden individuális erőfeszítése (kerékpárhasználat, vegetarianizmus, szelektív hulladékgyűjtés, stb.) semmivé válik.

3. Tehát a gazdasági motivációjú tömeges migrációt le kell állítani, mert veszélyezteti az Európai Unió, illetve az egyes tagállamok klímavédelmi céljainak a teljesülését.

4. A klímapolitikában is éles különbséget kell tenni a valódi klímamenekültek és a gazdasági bevándorlók között. Az előbbieknek oltalmat kell biztosítani, az utóbbiakat viszont otthon kell segíteni. A helyben történő segítésnek arra kell irányulnia, hogy az ne emelje meg jelentős mértékben az ott élők a karbonlábnyomát. Azaz segítségnyújtásnak is klímatudatos módon kell történnie.

5. A magas karbonlábnyomú gazdag országoknak jelentős erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy korlátozzák a fosszilis tüzelő anyagok felhasználását, így csökkentsék a saját karbonlábnyomukat három tonna per éves CO2 egyenértékre. (Jelenleg hozzávetőleg ez a kibocsátás jellemzi a következő országokat: Üzbegisztán, Panama, Grúzia, Kuba.) Arra kell törekedni, hogy ez a csökkentés úgy következzen be, hogy közben ne csökkenjen a lakosság  életminősége.

6. Hazánk egy csökkenő CO2 kibocsátású pályán halad, ahogy arra Áder János is felhívta a figyelmet az ENSZ-klímacsúcson. Magyarország „1990 óta 32%-al csökkentette szén-dioxid-kibocsátását… ugyanakkor gazdasági teljesítményünk jelentősen nőtt. Tavaly 0,6%-os kibocsátás-csökkenés mellett 5%-kal nőtt a magyar GDP.” A magyarországi áramtermelés több, mint 90%-a 2030-ra szén-dioxid-mentes lesz, ígérte a köztársasági elnök.

Tóth I. János

Felhasznált irodalom

1. EPRS, Joanna Apap and Anja Radjenovic with Alina Dobreva: The migration issue. European Parlament. June 2019. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2019/635542/EPRS_BRI(2019)635542_EN.pdf

2. List of countries by carbon dioxide emissions. Wikipédia. https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_carbon_dioxide_emissions (Letöltés: 2019.10.30)

3. Seth Wynes and Kimberly A Nicholas: The climate mitigation gap: education and government recommendations miss the most effective individual actions. Environmental Research Letters(link is external). Volume 12, Number 7. (Published 12 July 2017)