Barankovics Alapítvány - www.barankovicsarchiv.hu
Jog az imához
A tradíció és modernitás konfliktusával indult az év Indiában
Az indiai Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban feloldotta a szülőképes korú nők évszázados belépési tilalmát a dél-indiai Kerala államban található hindu templomba. Az ősi hagyomány szerint a bőség istenének szentelt kegyhelyen élő szerzetesek önmegtartóztató életet élnek, s a cölibátus egyik záloga ez a tiltás. 2006-ban a a Fiatal Indiai Jogászok Szövetsége úgy vélte, hogy a vallás nem lehet nemi diszkrimináció tárgya, ezért beadvánnyal fordult a bírósághoz a tilalom megszüntetését kérve. A kérelemmel kapcsolatos hosszú persorozat fontos állomása volt a múlt év szeptemberében meghozott felső szintű történelmi jelentőségű döntés, amelyet a bírák azzal indokoltak, hogy a belépési tilalom a nők alacsonyabb rendűként kezelésének egyik gyakorlata volt, s ez ellentétes az indiai alkotmánnyal. Ezzel azonban nem került pont a történet végére.
A kérdés nemcsak megosztotta, de meg is mozgatta az indiai társadalmat. 2018 októberében a dél-indiai Kerala államban, ahol a Szabarimala szentély áll állandósultak a zavargások, sokan más körzetekből utaztak a helyszínre, hogy hangot adjanak véleményüknek. A tradícióhoz ragaszkodók a nőket erőszakkal akadályozták meg abban, hogy belépjenek a szent helyre. Ekkor a hatóságok több mint 2000 embert tartóztattak le. A legfelsőbb bíróság döntésével szemben eddig 46 kérelmet nyújtottak be, amit a hatóság várhatóan januárban fog tárgyalni.
A nők fala
Az újév első napján ismét ez a kérdés futotta be a világsajtót. Kerala államban a szentélyhez vezető úton az indiai nők ezrei 620 kilométer hosszú élőláncot alkottak azért, hogy minden nőnek legyen joga imádkozni a bőség istenének szentelt kegyhelyen. Azonban az eredetileg vallási megkülönböztetés elleni tiltakozás ügye a nők elnyomása elleni küzdelemmé, a nemek közötti egyenlőség értéke melletti kiállássá, a még ma is jellemző, kaszt alapú megosztottságot elutasító mozgalommá terebélyesedett. Az élőfalban különböző társadalmi helyzetű és világnézetű érintettek vettek részt. Az összefogás több mint 170 társadalmi szervezet kooperációjával valósult meg. A sorba több hivatalos személy, többek között maga az egészségügyi miniszter is beállt. Az indiai belpolitikában jelenleg kérdéses mely politikai irányok profitálhatnak leginkább a sikeres tömegakcióból.
Az indiai nők útja az egyenjogúság felé
A XIX. század elején európai kulturális hatások indították el intellektuális, szociális, politikai és vallási változásokat az indiai társadalomban, amit újjászületési mozgalomnak (renaissance movement) szokás nevezni, s amely többek között reagált a nők alávetett helyzetére is. A mozgalom egyik első nagy hatású alakja Rammohan Roy volt, aki felismerte a modernitás és az emberi méltóság jelentőségét. Többek között könyörtelenül harcolt a nők infantilizálása, a poligámia és a gyermekházasság ellen. A Hindu Főiskola tanára volt Henry Vivian Derozio, aki a XIX. század elején magáévá tette a korabeli európai kultúra számos értékét, kiállt a női oktatás bevezetése és a nők helyzetének javítása érdekében. Debendranath Tagore szintén tiltakozott a poligámia ellen és kiállt az özvegy indiai nők azon jogáért, hogy újra férjhez mehessek. A XIX. század közepén Pandit Iswar Chandra Vidyasagar iskolák egész sorát alapította, hogy az indiai nők is műveltséget szerezhessenek. Nevéhez köthető, hogy 1859-ben, hosszú politikai harcok után törvénybe iktatták az özvegyi házasság jogát. A legmélyebben Észak-Indiára hatást gyakorló Dayanand Saraswati azt hirdette, hogy a Védák sehol sem tesznek említést a nők leigázásáról és a gyermekházasság engedélyezéséről. Az indiai muszlimok körében a háremrendszer elleni tiltakozás töltött be hasonló szerepet. A mozgalom női alakja volt Az USA-ban és Angliában tanuló Pandita Rama, aki sokat írt a nők kiszolgáltatott helyzetéről és szociális intézményt nyitott a megözvegyülés miatt a házból elűzött, a társadalom peremére sodródó nők számára. Sarojini Naidu a nők politikai részvételéért és választójogukért küzdött.
A XXI. századra sok minden megváltozott természetesen, a nőtől Indiában ma már elvárják, hogy művelt is legyen, választójoggal bírnak, de minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy helyzetük számos szempontból napjainkban is tarthatatlan. Az International Men and Gender Equality Survey (IMAGES) 2011-es adatfelvétele szerint az indiai férfiak 65%-a véli úgy, hogy a nőnek a család egyben tartása érdekében el kell viselnie a családon belüli erőszakot. 24%-uk pedig bevallotta, hogy ő maga is követett már el erőszakot az élete során. https://www.icrw.org/publications/international-men-and-gender-equality-... Az európai kultúra és az emberi méltóság perspektívájából elfogadhatatlan az is, hogy a társadalom egy jelentős része a lánycsecsemőt még ma is értéktelennek tartja, s a szegényebb vidékeken még mindig előfordulnak csecsemőgyilkosságok. (feminicídum), vagy ha életben maradnak mielőbb eladják őket házicselédnek, esetleg prostituáltnak, hogy ne kelljen őket etetni.
A házasságon belüli erőszakot nem bünteti a törvény, de a védtelen nők elleni – sokszor csoportos – erőszaknak még a törvény szigora sem tud gátat szabni. Az egész világon itt a legnagyobb az esélye annak, hogy egy nő savas támadás áldozatává váljon. Ha nemi erőszak miatt egy nő a rendőrségen akar feljelentést tenni, sokszor az életével játszik.
Az indiai nők egy csoportja az elmúlt időszakban már egyre határozottabban hallatta a hangját. Az erőszakos cselekmények után a fenyegetések ellenére egyre többen tesznek feljelentést és követelik a hatóságok hatékonyabb munkáját a nők védelmében. A 2014-es választásokra jelent meg az indiai „Nők Manifesztuma” (Womanifesto) amelyben követelik a kormányzattól, hogy átfogó szolgáltatásokkal, 24 órás válságkezelő központok létrehozásával segítse a kiszolgáltatott nők helyzetének javítását. Felvilágosító kampányokkal csökkentsék a nemi diszkriminációt, biztosítsák a nők méltóságteljes munkához való jogát, az egyenlő bérezést, szankcionálják a nemi diszkriminációt. Egyre több olyan helyi szervezet van, amely azért küzd, hogy megakadályozza a korai gyermekházasságokat, a sokszor szexuális kizsákmányolással járó gyermekkereskedelmet.
Az indiai nők társadalmi helyzetének relatív enyhüléséhez vezető utat a XIX. században jobbára férfiak taposták ki, de a XXI. században már a magukat az egykori renaissance movement örökösének tekintő nők az élharcosai. 2019 első napján látványos akcióval hívták fel a világ figyelmét sokszor még ma is tarthatatlan kiszolgáltatottságukra. Az imához való jogért 2006-ban indult történetnek az évszázadok során rárakódott szenvedés adott dinamikát, aminek köszönhetően tízezrek mozdultak meg az emberi méltóság nevében és hívták fel az indiai társadalom figyelmét, hogy ne tűrje tovább a nők elleni erőszakot.
Források:
Religious and Social Reform of India – The Indian Renaissance. The Religious and Social Reform of India – The Indian Renaissance!
A kép forrása itt:
2019. 01. 02.