Amikor a fiókodban idegenek keresgélnek

 Legtöbbször, amikor használom a Facebookot, elgondolkodom, hogy vajon épp mit csinálhatnak azzal, amit megint megtudtak rólam. Milyen újdonsággal szolgáltam nekik és azt milyen szempontokból vizsgálják a monitor túloldalán. Hány pontján hágják át azt a kilométer hosszú apró betűs megegyezést, amit még az elején elfogadtattak velem. Tavaly például Indiában, Hyderabadban egy majdnem háromszáz fős kiszervezett csapat vizsgált át sokmilliónyi posztolt tartalmat 2014-ig visszamenően, amelyeket mindenféle szempontok alapján fel is címkéztek. Elemezték, hogy az adott üzenet miről szólt, hétköznapi vagy különleges esemény kapcsán született-e, mi volt a szerző célja vele.

Bocs, csak belekukkantunk

Az elemzés érthető, ez az ismeret kell a felhasználószám és egyben a hirdetési bevétel növeléséhez. Az előbb említett projekt mellett körülbelül kétszáz másik hasonló futott már, céljuk az algoritmus fejlesztése volt arra vonatkozóan, hogy mi jelenjen meg a felhasználók hírfolyamában. A Reuters által megkérdezett jogi szakemberek viszont úgy látják, hogy a címkézés komoly adatvédelmi probléma, ami újabb vizsgálatot eredményez majd világszerte, nevezetesen: rendben van-e, hogy a Facebook megosztja felhasználóinak adatait a kívülről bevont szakemberekkel? Hiszen a fent leírt indiai projektben sem történt más, az abban dolgozó külsős cégek munkatársai számukra idegen emberek tartalmaihoz fértek hozzá, akár azok nevével is, a konkrét tartalmaikon felül.

Majd arra adsz engedélyt, amire kérünk, hogy adj

A cég hivatalosan jelezte, hogy a címkézést és az ahhoz hasonló tartalmi elemzéseket még a megkezdésük előtt jóváhagyják a Facebook jogi és adatvédelmi részlegei. Saját audit rendszerük is van az ilyen folyamatok menet közben történő ellenőrzésére. Ennek elég határozottan ellentmondva nyilatkozott - névtelenséget kérve - a cég egy korábbi adatvédelmi menedzsere, aki szerint nagyon is aggályos a felhasználók adatait úgy vizsgálni, hogy arra azok nem adnak külön engedélyt.

Az EU relatíve friss adatvédelmi szabályozása (GDPR) nagyon szigorú azzal kapcsolatban, hogy a cégek hogyan gyűjthetnek és használhatnak személyes adatokat, hogy melyeket lehet egyáltalán gyűjteni, és bizonyos eljárásokhoz sokszor különleges hozzájárulást ír elő. Tulajdonképpen a GDPR létrejöttének egyik fő célja pont az volt, hogy a céges adatgyűjtések spektrumát korlátozzák, vagyis bizonyos céljaikhoz ne, vagy csak szorosabb feltételeknek megfelelve gyűjthessenek adatot. Ha címkézést folytatnak, hogy én precízebben célzott tartalmakat kapjak a fiókomban, azt külön jelezniük kellene, ha pedig mindez külső cégek bevonásával történik, ahhoz szintén további hozzájárulásra volna szükségük. Elvileg. Az, hogy a GDPR egyes esetekben hogyan kerül értelmezésre, hogy ez az egész problémát jelent-e az EU felhasználóinak vagy hatóságainak, még nem tudjuk. Az EU legmagasabb szintű adatbiztosa egyelőre még kivár, nem nyilatkozik ezzel kapcsolatban, a Facebook szerint pedig saját álláspontjuk világos: egyre jobb felhasználói élményt akarnak nyújtani, ennek eléréséhez pedig külső munkaerőt is be kell vonniuk.

De mennyit is ér az valakinek, hogy te itt posztolgatsz?

Az egésszel kapcsolatban határozott kritikák egyelőre inkább az Egyesül Államokból érkeznek. Mark Warner szenátor, Virginia kormányzója például úgy véli, a felhasználók az élményt tekintve arányaiban nem kapnak annyival többet, mint amennyit a Facebook profitál az adataikból az egyre növekvő, rólunk gyűjtött adathalomból. Mert a gyűjtött adatok spektruma szélesedik, a lehetséges elemzések dimenziói pedig mélyülnek. Így Warner most azon dolgozik, hogy benyújtson egy törvényjavaslatot, ami kötelezné a Facebookot, hogy tegye nyilvánvalóvá, hogy mennyit is ér nekik a felhasználói adatbázis, és hogy a pontosan milyen módon értékesítik az adatainkat pénzügyi szempontból.

Ha egy ilyen törvény elfogadásra kerülne valamikor, az valóban nagyban módosítaná a felhasználói élményt. (Igen, ez itt irónia lenne.)

És nemcsak az eddig emlegetett egyetlen nagyvállalat termékének esetében lenne más ízű a felhasználás, hanem szinte bármelyikében, amely tartósan képviseli magát a virtuális térben. Mert néhány hónappal később – folytatva a Reutersnél elkezdett történetet – kiderült: a Facebook adatkezelésére vonatkozó vizsgálat nem előkészületi fázisban van, hanem már folyik, és nem csak magára a közösségi platformra terjed ki, hanem százötvennél is több cégre, köztük olyanokkal, mint a Netflix, a Spotify, Apple, Microsoft, Sony és Amazon. Érint egy-két okostelefon és több más digitális termék gyártót is. Ezek ugyanis a Facebookkal történő együttműködésben szegték meg a felhasználók adataira vonatkozó korlátozásokat és fértek hozzá FB profilokhoz a felhasználók tudta nélkül, hasonlóan a korábban említett hyderabadi projekthez. A Bing látta az ismerőseim nevét, a Netflix és a Spotify olvasta a privát üzeneteimet, a meg nem nevezett telefoncég is gond nélkül hozzáfért a fiókomhoz.

Melengető érzés. Az egész történés nyilván le van fedve az erre vonatkozó hivatalos narratívával, miszerint az egész célja, hogy az FB fiókomhoz hozzáférjek egy Apple vagy Blackberry telefonon is - a két cég közt létrejött integrációs partnerségi megállapodás keretében. Vagy milyen jópofa, hogy az ismerőseim ajánlásait láthatom bizonyos applikációkban vagy olyan weboldalakon, mint a Pandora vagy a Netflix.

A szabályok arra valók, hogy... Izé, milyen szabályok?

Ha a Facebook történetét vesszük, nem ez az első, amikor azt látjuk, hogy maga a cég a tényleges felhasználó. A Cambridge Analytica-botrány nem volt olyan rég, a sok milliárd dolláros büntetés nem is a marad el a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission) részéről, bár a jogi procedúra még hosszan elhúzódhat. Az az ügy sem másról szólt, minthogy nyolcvanhétmillió ember adatait megnézegették, kicsit belenyúltak a hírfolyamba az algoritmussal és történetesen  - mint ahogyan sokan hangoztatják is – eldöntöttek egy amerikai elnökválasztást.

Bár az FB védekezéséről, miszerint valójában a Cambridge volt az, ami megtévesztette a jóhiszeműen eljáró Facebookot, a bíróságon még nem született döntés, kicsit mégis azt érzem, mindegy is. Akárhonnan nézzük a felhozott példák arra utalnak, hogy a felhasználók olyan befolyás alá kerültek, amiről nem tudtak, és most, mikor látjuk ennek mértékét és hatásait, érdemes kicsit elgondolkodni:

vajon mi miatt merül fel bennünk egyáltalán még az érzés, hogy MI használjuk ezt a jó kis közösségi platformot, nem pedig fordítva?

Mintegy mellesleg, tudjuk egyáltalán, hogy mi tud rólunk a platform? Határozottan érdemes egy pillantást vetni mindenkinek az adathalomra, ami már tárolásra került róla, itt tehető meg. Nálam a helyzet nem annyira vészes, mert kimondottan óvatos duhaj voltam, már a megadott születési dátumom sem valós, és mivel a fiókom túlnyomórészt munkához használom, a személyes profilom erősen keveredik rám nem jellemző dolgokkal. Néha nevetek is, hogy milyen gyakran kapok például autós hirdetéseket – korábban dolgoztam motorolaj kereskedőnek. Még jogsim sincs. (Szmájli.)

Ez már nem is olyan vicces

Nos Brian X. Chen újságíró a New York Timesnál már nem nevetgélt ennyire, amikor ő is ránézett saját adatállományára. Saját magát – hozzám hasonlóan – szintén nem túl aktív felhasználóként definiálta, az eredmény ezért is lepte meg. Nagyon. Például amikor a beállításokat csinálta a Messengeren, feltöltötte az Iphone-ja teljes telefonkönyvét, hogy a chat programban is automatikusan megtalálja az embereket, akik a telefonjában szerepelnek. Úgy gondolta, hogy az app a feltöltés után összehasonlítja a két adatbázist, létrehozza a kívánt kapcsolatokat, a nem használt adatokat pedig törli. Nos, nem egészen ez történt. A teljes lista azóta is ott van, szépen abc sorrendben, biztos ami biztos. Nyilván érvelhetünk, hogy a lista megmaradt, hogy azok is összeköthetők legyenek, akik a Messengeren csak később jelennek majd meg, de Chen ezt már szoros emberfogásnak érezte. Próbálta törölni a születésnapja dátumát, de nem sikerült. Olyan eseményeket is talált a listában, amikre már alig emlékezett. Szintén nem sikerült törölni azoknak listáját, akikkel a platformon az idők során megszakította a kapcsolatot.

Aztán jönnek a reklámcégek

De Chen számára a mélypont az volt, amikor megnézte a letöltött adatállományban a hirdetésekre vonatkozó mappát, azon belül is a listát a cégekről, amelyeknek megvan az ő elérhetősége. A lista kisebbik részét azok a cégek alkották, akiknek a hirdetését korábban a közösségi hálón lekattintotta. A többi teljesen ismeretlen. A Facebook tájékoztatása szerint ők úgy kerülnek a listára, hogy Chen elérhetőségét máshonnan vásárolták meg - olyan cégektől, amelyek kereskedelmi adatbázisokat építenek, kimondottan eladásra – aztán ezeket a közösségi platformra csak feltöltötték, az ott futtatott kampányokat ezekkel célozzák. A Facebook hirdetéskezelőjében van eszköz arra, hogy külső adatbázisokban szereplő személyeket találjanak meg a saját hálójukon.

Ha már közösségi „háló”, akkor ez nagyon kellemetlen értelemben vett emberhalászat, ahol több tucat cég céloz a felhasználóra, az pedig ennek a számos hálónak az árnyékában szörfölget. Majdnem ide írtam, hogy szabadon.

És ha már „szabad”, annak idején nem gondoltam, hogy a szabad információáramlás tulajdonképpen nem más, mint hogy a személyes adataink szabadon áramlanak a tech cégek dolgos kezei közt.

Hogy Google-nél mi történhet, abba már belegondolni sem szeretnék.

Menyhárth Gábor

Az írás az alábbi források alapján készült:

Munsif Vengattil, Paresh Dave: Facebook 'labels' posts by hand, posing privacy questions

Luana Pascu: Facebook Faces Criminal Investigation over Data Handling Partnerships

Julia Carrie Wong: Facebook expects FTC fine of up to $5bn in privacy investigation

Michael LaForgia, Matthew Rosenberg, Gabriel J.X. Dance: Facebook’s Data Deals Are Under

Criminal Investigation

Brian X. Chen: I Downloaded the Information That Facebook Has on Me. Yikes.