Az elmaradt baby boom

Magyarország interaktív korfáján két csúcsot látunk, ahol a női évfolyamok létszáma meghaladja a hetvenötezer főt. Az elsőt a jelenleg 65 évesek képviselik, akik 1954-ben születtek és most vonulnak nyugdíjba. A másodikat a 44 évesek jelentik, akik 1975-ben születtek és éppen most jutnak túl a szülőképes koron. Az első népesedési csúcs oka a háború-utáni baby boom, ezt az időszakot gyakran nevezik Ratkó-korszaknak és az akkor született gyerekeket Ratkó-gyerekeknek. Huszonegy évvel később tetőzött a második baby boom, vagyis megszülettek a Ratkó-unokák. A második baby boom az elsőnek a természetes következménye. Viszont hiányzik a harmadik baby-boom, ha teszik, akkor a Ratkó-dédunokák. A dolgozat ezt a kérdést járja körül.

1. Az első baby boom

A világháború után minden országban, így Magyarországon is emelkedett a termékenységi ráta, amit felerősítettek a Ratkó-korszak pronatalista intézkedései úgy mint abortusz tilalom, gyermektelenségi adó, szülési szabadság. Az így kialakult magasabb születési számnak a csúcspontja 1954-ben volt. Ebben az évben az élve születések száma 223 ezer, a születési arányszám ezerlakosra vonatkoztatva 21,4 és a teljes termékenységi arány 2,97 gyerek/nő. A népesség ebben az évben 112 ezer fővel nőtt és az ekkor született nők száma még ma is 85 ezer fő.

Míg egy baby boom csúcspontja egyértelmű, addig a kezdete és a vége mindig elmosódó, vagyis fuzzy. A 72 évesek kiugró létszáma arra utal, hogy már 1947-ben elkezdődhetett a baby boom. Ha 2,5 gyerek/nő termékenység felett beszélünk első baby boomról, akkor ez a korszak 1947 és 1956 közé tehető. Ugyanezt a tíz évet kapjuk akkor is, ha legalább 19 ezrelékes születési számmal definiáljuk ezt a periódust. Ennek a generációnak a tagjai most 63 -72 év között vannak.

 Az angolszász megnevezés szerint ők a baby boomerek, bár az USA-ban ez hosszabb időszakra (1946-1964) utal. Magyarországon elterjedt a Ratkó-gyerekek megnevezés az 1950-1956 között született emberekre. Szerintem ez a megnevezés két okból sem szerencsés, egyrészt valamivel rövidebb időszakra utal, mint a születési számok tényleges emelkedése, másrészt figyelmen kívül hagyja a termékenység spontán növekedését.

2. Második baby boom

A második baby boom csúcspontját a mai 44 évesek jelentik, akik 1975-ben születtek. Ebben az évben az élveszületések száma 194 ezer, a születési arányszám 18,4 ‰ és a teljes termékenységi arány 2,34 gyerek/nő. A népesség ebben az évben 63 ezer fővel nőtt és még mai is ez a legnépesebb női évfolyam 88 ezer fővel.

A második baby boom döntően nem a nők magas termékenységéből, hanem a termékenykorba lépő nők nagyobb számából fakadt. Ugyanakkor a termékenységi rátában is volt egy minimális hullám 1974 és 1977 között; ezekben az években a termékenységi ráta meghaladta a 2,1-et. Hasonló időtartamot kapunk, ha ezt demográfiai hullámot a legalább 16 ezrelékes születési arányszámhoz kötjük. Tehát az adatok azt mutatják, hogy a második baby boom meglepően rövid ideig, négy évig tartott. Ebben a periódusban született emberek most 2020-ban 42-45 évesek.

Ha a második baby boomot a 150 ezres élveszületéshez kötjük, akkor egy hosszabb időszakot kapunk, nevezetesen az 1968 és az 1979 közötti 12 évet, vagyis a mai 40-51 éveseket. Megjegyzem, hogy az így definiált szélesebb értelemben vett második baby boomnak a kezdete, csúcspontja és végpontja is pont 21 év távolságra van az első baby boom megfelelő adataitól. Ezután sőt, tulajdonképpen már 1975-től drámai mértékben csökken a születési szám úgy 1982-ig, a ma 38 éves korosztályig.

3. Hol a harmadik harmadik baby boom?

A termékenységi ráta 1980-ban esik végleg kettő alá és 1981-tól elkezdődik az ún. természetes fogyás, 1.867 fővel. Tíz évvel később már 17 ezer, húsz évvel később 35 ezer fő volt ez az érték. A csökkenés üteme tehát gyorsul, 2018-ban – migráció nélkül – 41 ezer fővel csökkent a népesség. A természetes fogyás mértéke tehát gyorsan, szinte megállíthatatlanul nő.

Ezt a negatív folyamatot viszonylag egyszerűen megtörhette volna a harmadik baby boom, amelynek a bekövetkezésére elvileg minden feltétel adott volt. Ez azonban mégsem következett be. Van egy kisebb létszámemelkedés a mai 28 évesek esetében, akik 1991-ben születek, létszámuk jelenleg durván 60 ezer. Ebben az évben a természetes fogyás  17 ezer főre csökkent. Ez a minicsúcs 16 évvel van később, mint az 1975-ös csúcspont, vagyis nyilvánvalóan nem a Ratkó-lányok szülték ezeket a gyerekeket. Ugyanakkor ha szélesebb értelemben vesszük a második baby boomot, akkor annak első szakaszából levezethetjük ezt. Azaz az 1991-es minincsúcs az 1968-1970 közötti viszonylag magas (70 ezres) platónak egy 23-25 évvel későbbi hozadéka.  

Ha alaposan tanulmányozzuk a korfát, akkor láthatunk egy még kisebb emelkedést a mai 13 éves lányok esetében, akik 2006-ban születtek és a jelenlegi létszámuk nem éri el az 50 ezer főt. 2006-os évet a következő natalista adatok jellemzik: az élve születések száma 99.871, a születési arányszám 9,9‰, a termékenységi ráta 1,34 gyerek/nő és a természetes fogyás 31 ezer fő. Ezt a minimális emelkedést a jelenleg 10 és 14 évesek picit nagyobb létszáma mutatja, akik 2005 és 2009 között születtek. Itt a születésszám növekedés az anyai korosztály létszámának a növekedése okozza, ami egy nagyon alacsony (1,3-es) termékenységi rátával párosul. Itt jegyezem meg, hogy az 1975-ös abszolút csúcs és a 2006-os minicsúcs között 31 év van. Ha figyelembe vesszük a gyermekvállalás eltolódását, akkor akár ez is lehet az elmaradt harmadik baby boom lenyomata.

A magyar társadalom akkor tudta volna kihasználni a Ratkó-unokák jelentette a demográfiai lehetőséget, ha tudatában van ennek. Erről a lehetőségről azonban magától sem a társadalom, sem a politika nem tudhatott, ezt csak a szakemberek tudhatták.

Én, bár élénken érdekel a közélet, nem emlékszem arra, hogy a demográfusok ezzel az információval bombázták volna társadalmat és a közéletet. Csak egyetlen demográfiai jellegű sms-kampányra emlékszem, ami a második gyerek nemének a megváltoztatásáról szólt. 2008-ban Török Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője egy ilyen jellegű javaslatot terjeszt elő a parlamentben. Ebben az évben a Ratkó-unokák többsége már 33 éves. Erről azonban akkoriban kevesen beszéltek.

4. Benda József törekvései

A harmadik baby boom fontosságáról először Benda Józseftől hallottam, aki a nők államosítása (munkakényszerre) miatt elromlott anya-gyermek kapcsolatot, és annak tovagyűrűző hatását állította a középpontba. Ezt a kérdést már 2003-ban problematizálta.  „Ez a nemzedék jelenleg tizennégy–harmincegy éves, s körülbelül 1990-től 2030-ig van aktív szülőkorban.” Ha jól értelmezem ezt a mondatot, akkor Benda itt az 1971 és 88 között született korosztályra gondolt, akik most (2020-ban) 30-47 évesek.

A szakadék szélén című könyve szintén a Ratkó-unokákról és egy pronatalista fordulat szükségességéről szól. „(M)indössze 1-2 évünk van arra, hogy több tízezer gyermek megszületését támogassuk. Ha tovább tétlenkedünk, várakozunk, később kezdünk hozzá, a kisebb létszámú korosztályokkal már nem tudunk a népességszámban fordulatot elérni.” (Benda 2015 172. o.) A könyv megjelenése után a szerzőnek szinte boszorkányüldözésben volt része a liberális sajtó részéről. Szerintem a szerzőknek sok állítása vitatható, de abban a centrális kérdésben igaza van, hogy ha a Ratkó-unokák kifutnak a gyermekvállalási korból, akkor a népesség stabilizálása már nagyon nehézzé válik.

A „Jövőnk a gyermek. Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I.” címet viselő tanulmánykötet 2019-ben jelent meg. A vezetői összefoglalóban a következő téziseket olvashatjuk

„4. A szülőképes kor felső határán van az utolsó, jelentős létszámú generáció, amely képes lehet a fenntarthatóságot biztosító utódnemzedék (harmadik hullám) elindítására. A korosztály női tagjainak a száma évente várhatóan kb. 5 ezer fővel csökken. ….

13. Parlament megbízására, a Nézőpont Kutató intézet közreműködésével 2017-ben reprezentatív vizsgálatot végeztünk. A kutatás megállapításai szerint a 35-44 éves korosztály 25%- közel 400 ezer fő egyértelműen szeretne még gyermeket. A szükséges intézkedések gyors megvalósítása esetén ez – néhány év távlatában – , a jelenleg várható létszámon felül további nagyszámú újszületettet (100-200 ezer gyermeket) jelenthetne”. (Benda és Báger, 2015 17.-18.o).

A kutatás tárgya tehát az 1972-1981-ben született korosztály volt, akik ma 38-47 évesek. 2017-ben ez a kohorsz még majdnem 780, napjaikban már csak 710 ezer nőből áll. Tehát a termékeny korú nők csökkenésének az üteme drámaian gyors volt és a belátható jövőben is ilyen gyors lesz.

Sok érdekes javaslatot olvashatunk ebben a terjedelmes könyvben, úgy mint hivatásos szülő, szülőkötvény, Nemzeti Lakásprogram. Ezek elemzése meghaladja ennek a publicisztikának a kereteit. Magam is úgy gondolom, hogy a társadalomnak minden lehetőséget biztosítani kell annak érdekében, hogy a szülőképeskor végén járó nagy létszámú női generáció minél több gyereket vállaljon. Ugyanakkor el kell fogadni a tényt, hogy a Ratkó-unokák úgy futnak ki a termékeny korszakukból, hogy spontán módon előidézték volna a harmadik baby boomot. A szükséges pronatalista fordulatot Magyarországnak a fiatalabb korosztályok segítségével kell megvalósítani, még akkor is ha ők sokkal kevesebben vannak.

Kár, hogy nem tizenöt évvel korábban jelent meg ez a mű.

Tóth I. János

Irodalom

Benda József (2015): A szakadék szélén. Gondolat Kiadó, Budapest.

Kapitány Balázs és Spéder Zsolt (2017): Hitek és tévhitek a népességcsökkenés megállításáról In. Jakab László – Urbán László (szerk.) : Hegymenet – Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon. Osiris Kiadó Budapest, 2017.

Benda József és Báger Gusztáv (szerk., 2019): Jövőnk a gyermek. Adalékok a népességgyarapodás Társadalmi programjához I. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány.