Az óvodától az egyetemig: romák az oktatásban

Mára már unalomig ismételgetett közhely, hogy a hátrányos helyzetből és a szegénységből való kitörés legnyilvánvalóbb útja az képzettség. Tudjuk, hogy a roma népesség a rendszerváltáskor alacsony iskolai végzettsége miatt vált tömegesen munkanélkülivé és az is nyilvánvaló, hogy a mai Magyarországon minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál könnyebben talál munkát magának. A szegénység önmagát újratermelő ördögi köréből való kitörés tehát a „tudás” megszerzésének útján keresztül vezet. A magyarországi cigány társadalom korfája fiatal, ami azt jelenti, hogy a szakértői becslések alapján a körülbelül 650.000-700.000 nagyságú nemzetiségi csoport durván 30-33%-a iskolás korú. Amennyiben fenti premisszáink helyesek – márpedig szerintünk azok – a jelen problémáinak megoldása, azaz a jövő kulcsa a közép- és felsőfokú iskolák falai között van elrejtve. Ez igaz még akkor is, ha valójában a közoktatási rendszer ma még nincsen igazán felkészülve erre a társadalompolitikai szempontból meghatározó küldetésének a betöltésére.

A mai Magyarország legnagyobb nemzetisége a cigányság. A 2011-es népszámláláskor 315 583 fő vallotta magát romának. Az önbesorolás önkéntes alapon történt, és – mint tudjuk – számos ok vezethetett az etnikai hovatartozás elhallgatásához. A roma népesség magyarországi nagyságára vonatkozó kutatói becslések a nemzetiség összlakosságon belüli arányát nem határozzák meg egyöntetűen. Az alábbi táblázatban néhány közismert számítást hasonlítottunk össze:

Forrás: ksh.hu

Bár a becslések eltérőek azt azonban senki nem vitatja, hogy a magyarországi cigányok integrálásának legfontosabb eszköze az oktatás. Kemény István kutatásait alapul véve demográfiai szempontok szerint a cigányságról elmondható, hogy rendkívül magas a fiatalabb korcsoportok aránya, azaz 33 %-uk gyermekkorú, 16 éven aluli – tehát iskolaköteles –, míg 43 %-uk 15-39 év közötti. Ez az adat azon okból is fontos, hogy a többségi társadalomhoz viszonyítva (14,6 %) a cigányság aránya megnőtt a fiatalabb korcsoportokban, ami a közoktatási intézményekben való jelenlétük növekedéséhez vezetett. Az oktatásszociológiai vizsgálatok mára már egyértelműen bizonyították, hogy a közoktatási rendszer nem volt és máig nincs felkészülve a helyzet kezelésére.

A roma iskoláztatás ördögi köre

Az óvoda a kisgyermekek számára az első köznevelési lépcsőfok, amely segíti a szocializációt és egyben ugródeszka lehet az általános iskolához, valamint a későbbi sikeres tanulmányokhoz. 1970-hez képest megnégyszereződött az óvodába járó roma fiatalok száma. 2011-ben a roma populáció 3-6 éves korcsoportját tekintve annak kétharmada járt óvodába (68 %), amely arány szinte megegyezik a többségi társadalom mutatóival (69 %), tehát ebben a tekintetben még nincsenek számottevő különbségek többség és kisebbség viszonylatában. Azonban kedvezőtlen folyamatokat mutat az a tény, hogy az ország gazdasági perifériájának számító területeken – ahol a romák többsége él, (például 2004-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében) a települések egyharmadában nem volt óvoda, azaz kiesett ez a fontos szocializációs színtér. További probléma lehet a roma szülők bizalmatlansága a köznevelési intézmények felé, ami miatt számos esetben későn, 5 éves kor felett kerültek be a roma gyermekek az óvodába. Az óvoda feladata a szocializáción túl a képességek fejlesztése, az általános iskolára való felkészítés is, amely azonban a roma fiatalok esetében nem teljesül maradéktalanul. Létezik az a jelenség, hogy családi, pénzügyi okokból az óvodáskorú gyermekek napokat, heteket is kihagynak, valamint hiányoznak az óvodába járás alapvető feltételei – mint a ruházat, a felszerelés és az infrastruktúra – is. Pik Katalin ezredfordulós kutatásai eredményeként akkor arra a megállapításra jutott, hogy az iskoláskorú romák esetében mintegy 10 %-uk volt alkalmatlan az alapfokú oktatási rendszerbe való belépésre, azaz a lemorzsolódás már az általános iskolába való belépés előtt megkezdődött. Ezen a helyzeten változtatott, hogy 2014. szeptember 01-jétől 3 éves kortól kötelező óvodába járást írt elő a nemzeti köznevelési törvény.

2011-es adatok alapján megállapítható, hogy a többségi társadalom és a roma kisebbség között általános iskolába járás tekintetében hasonlóan kis különbség van. A nem roma gyerekek 97, míg a roma gyerekek 94 %-a járt az alapfokú oktatási intézménybe. Nagyobb különbség már a kimenet és a teljesítmény tekintetében tapasztalható. A 2011-es Népszámlálás adatai szerint a 15 évesnél idősebb roma népességet tekintve annak 58 %-a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett, ellenben 23 %-uk nem fejezte be az általános iskolát sem. A nem roma fiatalokhoz képest a roma gyermekek csak 40-45 %-a fejezi be 14 éves korában alapfokú tanulmányait, 30 % körüli azok aránya, akik 15. életévük betöltéséig, míg 15 %-uk 16 éves korukig. Napjainkban longitudinális folyamatokat tükrözve mintegy 10 %-ra tehető azok aránya, akik „lemorzsolódnak”, tehát nem végzik el az általános iskolát. A lemorzsolódásnak és az iskolai teljesítmény alacsonyabb fokában nagy szerepe van a nyelvi hátránynak, a szociális helyzetnek és a családi szocializációnak is. A roma fiatalok oktatásban való teljesítménye Papp Z. Attila szociológus kutatásai szerint függhet az iskola települési elhelyezkedésétől és a terület gazdasági helyzetétől is. 2011-ben publikált kutatási eredményei (még mindig) gettósodó általános iskolákról számolnak be (mintegy 255 iskoláról), amelyekben a tanulmányi teljesítmény az átlagot jelentősen alulmúlja és erősödik a szegregáció.

Forrás: oktpolcafe.hu

A bűvös határ, ahol a magyar társadalom kettészakad: a középiskolai végzettség

Mára azonban a romák iskolázottságának tekintetében már nem az általános iskola befejezése a választóhatár, mint volt korábban. Az itt történő lemorzsolódás a minimálisra szorult vissza a rendszerváltás előttihez képest. A kritikus ponttá napjainkra az érettségi megszerzése vált. A középfokú oktatásban már jelentős eltérés tapasztalható többség és kisebbség között számbeli arányban, míg a 16-19 éves korcsoportban a nem romák 85 %-a jár valamely oktatási intézménybe, addig ez az adat a romák viszonylatában már csak 58 % körül mozog. A Tárki kutatóintézet 2014-es Életpálya-felvétele szerint az 1991-ben született kohorsz roma származású tagjainak 46 %-a fejezte be ugyan a középiskolát, de csak 22 %-uk szerzett érettségit, ami ugyan jelentősen felülmúlja a korábbi generációk teljesítményét. Míg a nem roma fiatalok mindössze 9%-ának nem lesz középiskolai végzettsége, addig a roma fiatalok csaknem fele (48%-a) zárja le sikertelenül (mindenféle végzettség nélkül) középiskolai pályafutását. Ma a teljes roma populáció mintegy 18 %-ának van középfokú végzettsége. Az érettségizett romák alacsony arányának oka vélhetőleg az iskolai szegregáció, minek következtében sokan elvégzik a középiskolát, de érettségit nem szereznek. Az idézett kutatás tehát két fontos trendet lát: az általános iskola sikeres befejezésében és a középiskolai továbbtanulásban jelentős mértékű felzárkózás történt; az érettségi megszerzésének esélyében és a felsőoktatási részvételben pedig komoly mértékben növekedett a leszakadás a társadalom átlagához képest. A kutatás fontos eredménye, hogy kimutatja: a kudarcos középiskolai életpályák mögött alapvetően az alapfokú képzésben megszerezhető alapkészségek hiányosságai állnak. A rendszerváltás előtt egy roma fiatalnak gyakorlatilag nem volt esélye a felsőfokú oktatásra, ma egy születési évjárat 4-5%-a iratkozik be valamilyen felsőfokú intézménybe, ami részben előrelépés, de viszonyítva a nem roma népesség továbbtanulási arányaihoz inkább még mindig a komoly lemaradást jelzi. Miközben 20–21 éves korára csaknem minden második érettségizett nem roma fiatal felsőfokú tanulmányokat folytat, addig az érettségizett roma tanulók közül csupán minden ötödik jár főiskolára vagy egyetemre ebben az életkorban.

A társadalmi együttélés tanulása

Összességében a mai roma populáció iskolázottságáról elmondható, hogy drasztikus hátrányban van a többségi társadalomhoz képest. Az iskoláztatási sikerek növelését a pedagógiai szakirodalom a szegregált oktatás megszüntetésétől várja. A szegregált iskolák köztudottan gyengébb színvonalú oktatást is jelentenek egyben, a roma gyerekek kevésbé jutnak hozzá jó minőségű iskolai szolgáltatásokhoz. Mint Kertesi Gábor szakértő egy közelmúltbeli interjújában elmondta, az iskolai integráció problémájával elsősorban a vidéki középosztálybeli szülőknek kell szembesülniük, akik attól félnek, hogy a jobb képességű gyermekeik iskolai előmenetelét a roma fiatalok megjelenése az iskolában hátráltatni fogja. Kertesi szerint az integrációból következő esetleges hátrányok – amelyeknek létét még egyetlen kutatás sem bizonyította – eltörpülnek azok mellett az össztársadalmi előnyök mellett, amelyekkel az együttnevelés jár. Az eltérő társadalmi státuszú csoportok – mint a romák és a nem romák – közti kapcsolatot vizsgáló network-szakirodalom szerint a személyes kapcsolatok, a barátságok a döntő pillanatokban átsegíthetik a nehezebb helyzetben lévő, esetünkben roma fiatalt a „buktatókon” és előmozdíthatják a korábbi években felhalmozott hátrányok lebontását. Nem feledkezhetünk meg továbbá arról sem, hogy az integrált iskola a társadalmi együttélési modellek tanulásának színhelye, és igaz ez a többség-kisebbség egymás mellett élésére nézve is.

Kispál Richárd

Szakirodalom és forrásjegyzék

A 2011. évi CXC. tv. a nemzeti köznevelésről. Forrás: net.jogtar.hu

Babusik Ferenc: Késői kezdés, lemorzsolódás – Cigány fiatalok az általános iskolában. Forrás: delphoi.hu

Bernát Anikó: Leszakadóban: a romák társadalmi helyzete a mai Magyarországon. Forrás: Tárki

Egyetlen középosztálybeli barát már óriási húzóerőt jelent a kitörésre egy roma tanulónak. Forrás: 444.hu

Hajdu Tamás, Kertesi Gábor, Kézdi Gábor: Roma fiatalok a középiskolában. Beszámoló a Tárki Életpálya- felvételének 2006 és 2012 közötti hullámaiból. Forrás: econ.core.hu

Hírek tükrében a magyarországi cigányság (2014 tele). Forrás: barankovics.hu

Kemény István: Előadások a magyar társadalomfejlődés szociológiájáról. Belvedere Meridionale Kiadó, 2010.

Kemény István: A magyarországi cigány népesség demográfija. In.: Demográfia, 2004/3-4. szám

Népszámlálás 2011. Nemzetiségi adatok. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal. 58-67.o.

Népszámlálás 2011. Sajtótájékoztató anyag. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal