Bálint Sándor boldoggá avatása felé

Újabb lépés történt az egykori demokrata néppárti politikus, kereszténydemokrata tudós, Bálint Sándor boldoggá avatási ügyében.

A múlt héten pénteken adta át Németh Norbert, a Magyar Katolikus Püspöki Kar római ágense a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának a szegedi néprajzkutató életét és tiszteletét bemutató dokumentumokat.  Az esemény mérföldkő Bálint Sándor boldoggá avatási procedúrájában. A boldoggá avatási eljárást még 2005-ben kezdeményezte Gyulay Endre, az akkori szegei megyés püspök.  A mostani dátum nem véletlen: május 10-én múlt 40 éve, hogy eltávozott közülünk a „legszögedibb szögedi”.  

A Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának átnyújtott un. positio az életrajzon túl Bálint Sándor keresztényi erényeit alátámasztó kortárs tanúvallomásokat is tartalmaz.  A szegedi egyházi bírósági eljárás során három kötetbe gyűjtötték össze a tudós műveit és levelezését, ami a positio forrásbázisának tekinthető.

Az alkalomból a demokrata néppárti politikusra, tudósra és tanítóra Miklós Péter egy korábbi írásával emlékezünk.

Bálint Sándor kereszténydemokráciája

Bálint Sándor néprajztudósként a magyar keresztény hiedelemvilág és a szegedi nép tárgyi és szellemi hagyatékának értő kutatója, politikusként 1945 ősze és 1948 decembere között a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt parlamenti képviselője volt. Az államszocializmus titkosszolgálata élete végéig megfigyelte: „klerikalizmusát” és kereszténydemokrata elkötelezettségét rendszerellenes veszélyforrásként tartotta nyilván. De milyen is volt valójában Bálint Sándor kereszténydemokráciájának ideológiai háttere?

A magyar kereszténydemokrata hagyományban Bálint Sándor közéleti munkássága egyelőre nem tartozik a legismertebb politikai életművek közé. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hazai kereszténydemokrácia történetének alapos és módszeres földolgozása várat magára, s néhány fontos részterületet, illetve eseménysort ismertető szaktanulmányon kívül alig-alig áll rendelkezésünkre összefoglaló munka. Izsák Lajosnak a Demokrata Néppárt történetét földolgozó közel három évtizede megjelent kis könyve – minden erénye és eredménye ellenére – számos kérdést hagyott továbbra is nyitva.[1])

Bálint Sándor életművével – és annak részeként kereszténydemokrata politikai pályájával – kapcsolatban azonban megtörténtek a forrásföltáró alapkutatások. Csapody Miklós ugyanis előbb terjedelmes és monografikus igénnyel megalkotott kritikai biográfiát, később rövidebb politikai életrajzot írt „a legszögedibb szögediként” is ismert tudósról és politikusról.[2]

Bálint Sándor (1904–1980) politikai szemléletének és ideológiai orientációjának gyökereit keresve szülőhelyére, Szeged parasztpolgári társadalmú Alsóváros negyedébe vezetnek a szálak. Itt ívódott belé a kereszténység, az alföldi magyar nép katolicizmusa – mintegy anyai örökségként, hiszen édesapját korán elvesztette, s a gyermekét paprikaföldolgozásból eltartó, keménykezű édesanyja révén szocializálódott a katolikus szokásrendben, erkölcsiségben, hagyományvilágban. Később ez a fundamentum határozta meg egyrészt egyéni cselekvéseit és döntéseit, másrészt szakmai és tudományos érdeklődését: a magyarság szakrális néprajzának, illetve Szeged és a „szögedi nemzet” kulturális és tárgyi örökségének kutatását.

A katolicizmus társadalmi tanítása tehát eredendően sajátja volt Bálint Sándornak, s ennek további mélyítésében a szegedi piaristák gimnáziumában eltöltött diákévek is nagy szerepet játszottak. Nem véletlen, hogy 1944 végén – amikor a német megszállás múltával, a szovjet megszállás kezdetével párhuzamosan a plurális demokrácia reménye is fölcsillant (s ami sajnálatos módon a szovjet mintájú diktatúra 1948-as bevezetésébe torkollott) – a Pálffy József gróf elnökletével szerveződő, keresztény alapokon álló Keresztény Demokrata Néppárthoz (KDNP), majd a részben abból létrejövő Barankovics István vezette Demokrata Néppárthoz (DNP) csatlakozott.

Bálint Sándor 1945 januárjában részt vett a KDNP programjának kidolgozásában. A pártprogram – amely elkötelezett volt a demokratikus politikai berendezkedés és a polgári szabadságjogok garantálása mellett, ugyanakkor sürgette a szociális alapú földreform mielőbbi végrehajtását – a kereszténységet az ezeréves magyar kulturális, oktatási és állami élet (közigazgatási struktúra) integráns részének és egyik alappillérének tekintette.

„Iskolai nevelésünk helyes alapirányát – olvashatjuk a dokumentumban – az egyetemes európai kultúra és a sajátos magyar műveltség kereszténységtől megszentelt együttesében látjuk. A tanításhoz és a neveléshez szükséges elmélyülés biztosítására távol akarjuk tartani az iskolák falától a pártpolitikai küzdelmek zaját, jóllehet meggyőződésünk szerint magának a politikai demokráciának a valóra váltása az emberformáló nevelés műve.”[3]

A pártprogram keresztény alapállásból – amely „örök ugyan, de mindig modern, mert az emberi együttélés változhatatlan alaptörvényeit jelenti”[4] – elutasította a nemzetiségi, vallási és „faji” alapon álló megkülönböztetést és kiállt a lelkiismereti szabadság mellett, nem tagadva azonban, hogy „krisztusi alapokon” áll, vagyis kifejezetten keresztény párt. „A Néppárt Krisztus nevében harcol mindenfajta elnyomó osztályuralom ellen, hogy az emberek Isten előtti egyenlősége minél inkább megvalósuljon a társadalmi életben és igyekszik a gyűlölet érzését kiküszöbölni, s helyébe a békés alkotás szellemét diadalra segíteni.”[5]

Jellemző epizód Bálint Sándorról a következő. 1947 márciusában Ortutay Gyula kisgazdapárti vallás- és közoktatásügyi miniszter – aki Bálint Sándor baráti körébe tartozott még a szegedi egyetemi évek alatt, s akivel közös tudományos diszciplínájuk volt a néprajztudomány – javasolta a kötelező iskola hitoktatás fakultatívvá tételét. Ez a terv persze valójában a kommunistáktól származott, de tartva a nagymértékű társadalmi ellenállástól inkább a kisgazda Ortutayt (aki nem mellesleg titokban a Magyar Kommunista Pártnak is tagja volt) bízták meg a javaslat előterjesztésével. Az országos tiltakozáshullám nem is maradt el, s a palamentben a DNP-s képviselő Bálint Sándor is fölszólalt ellene. Beszédében a lelkiismereti szabadságra hivatkozva vezette le az iskolai vallásoktatás szükségességét, hiszen – indokolt – a keresztény szülőknek erkölcsi kötelességük gyermekeik vallási nevelését biztosítani, s iskolai hitoktatás híján a szülők önhibájukon kívül nem tudnák teljesíteni a gyermekük keresztelésekor vállalt ígéretüket. Bálint Sándor beszéde után odament Ortutayhoz és megkérdezte tőle: Gyula, ugye, igazam volt?

Az 1960-as években a következőket jegyezte föl a kádári diktatúra Magyarországról. „Amiben idehaza élünk, az szellemi vesztegzár, hódoltság a javából. […] K[ádár]. J[ános]. államának az a tragédiája, hogy az emlegetett ’frigidaire szocializmusnak’, a kispolgári materializmusnak, a habzsoló önzésnek, az eszménnyé emelt műveletlenségnek, a komfort eretnekségnek kénytelen engedni. Ez a társadalom – legalább egyelőre – méltatlan is a szabadságra. […] Láncra verve, kifosztva, sivatagba száműzve is szabad vagyok, elfogadom így ezt az életet: halálos életemet, de bele sohasem nyugszom.”[6]

Bálint Sándor parlamenti képviselőként – 1945 novembere és 1948 decembere között – megfogalmazott aktuális politikai állásfoglalásai (például a törvényhozásban elhangzott beszédei) a kereszténység erkölcsi alapján álltak, s egyrészt a magyar nemzeti hagyományok iránti elkötelezettséget, másrészt a szellemileg nyitott, európai léptékű gondolkodásmódot bizonyították. Nem véletlenül sürgette a keresztény fundamentumokon álló európai unió megalkotását, s nem véletlenül vallotta róla nevelt fia, Bálint Péter (Dlusztus Imrének adott és a Szegedi Egyetem hasábjain 2004-ben megjelent interjújában), hogy „a világért már nagyon korán felelősséget vállaló európai gondolkodó” volt.[7]

A keresztény alapokon álló, szellemileg nyitott européer mentalitás teszi Bálint Sándor politikai hitvallását megalapozottá, hitelessé és követendővé. S teszi szellemi örökségét aktuálissá a harmadik évezred Magyarországán…

Miklós Péter

[1] Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt. 1944–1949. Budapest, 1985. 168 old.

[2] Csapody Miklós: „A világban helytállni” Bálint Sándor élete és politikai működése. 1904–1980. Budapest, 2004. 615 old. és Csapody Miklós: Bálint Sándor. 1904–1980. Életrajz. Budapest, 2013. 384 old.

[3] Polgári pártok és programjaik Magyarországon. 1944–1956. Pécs, 1994. 224. old.

[4] Uo. 224. old.

[5] Uo. 225. old.

[6] Idézi: Csapody Miklós: Az európai „Keresztény Unió” Bálint Sándor keresztényszocializmusa. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2012. 3–4. sz. (121–138. old.) 127. old.

[7] Vö. Kereszténység, demokrácia, európai szellemiség. Írások Bálint Sándorról. Szerk. Miklós Péter. Szeged, 2013. 112 old.