Október 17. - "A szegények nem felejtenek"

A nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, által kinyilvánított világnapoknak az emberiség egésze szempontjából óriási jelentőségük van. 1992-ben október 17. a szegénység elleni küzdelem választott világnapjává vált. A lépés ugyan szimbolikus, de kifejezi a célt: globálisan csökkenteni a szegénységben élő emberek arányát. Az elmúlt években világ szinten ugyan csökkenő tendenciát mutat a szegénység, de még mindig a Föld lakosságának 22 %-a sorolható e kategóriába. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt években közvetlen környezetünkben és saját országunkban is egyre aggasztóbb jelek utalnak arra, hogy a jóléti állam válságban van, következményeként pedig százezrek kerültek, kerülnek egyre nehezebb helyzetbe, sodródva a szegénység állapota felé, ahonnan keveseknek van csak kitörési lehetősége…

Globális viszonyok között

Az 1989 utáni világ egyik nagy vívmánya, hogy felismerte bizonyos kérdések nemzetközi szabályozásának szükségességét, a bolygó államainak közös szerepvállalásának jelentőségét, ilyen például a gyermek védelmének, az idősök megbecsülésének, a menekültekről való gondoskodásnak, vagy pedig a szegénység elleni küzdelemnek az ügye. Utóbbi globális szinten már a XX. század végén aggasztó jeleket mutatott, amelyek mérséklése igaz megkezdődött, ám a XXI. század egyik nagy feladata a Földön élő emberek közötti különbségeknek további csökkentése.

Forrás: ksh.hu

A szegénység elleni küzdelem világnapjáról a döntés hivatalosan 1992 decemberében született, Magyarországon 1996 óta emlékeznek meg róla. A gazdasági, társadalmi értelemben vett hátránnyal élők, az anyagi javakat kevésbé birtoklók csoportjának, vagyis a köznyelvben az úgy nevezett szegényeknek a felkarolása keresztény hagyományokra vezethető vissza, amelyet mind az egyház, mind pedig civil, majd nemzetközi szervezetek a XX. század folyamán egyre sűrűbben vállaltak fel. A világ hatalmi rendjének átalakulását követően 1992-ben a francia Joseph Wresinski, katolikus pap, valamint a „szegények egyháza” alapítójának kezdeményezésére és munkájának elismeréséül az ENSZ is állást foglalt a kérdés súlyosságát illetően. Eszerint a fejlett világnak felelőssége a nyomorban élők támogatása, hovatovább segítség nyújtása az ő felzárkóztatásukban. E nemzetközileg hivatalossá vált elv szerint: „Világunk gazdagabbik felének elemi kötelessége, hogy gondoskodjék a szegényebbik feléről. Nekünk, a fejlett, és viszonylagos jólétben élő nyugati civilizáció tagjainak kötelességünk, hogy gondoljunk azokra, akik számunkra elképzelhetetlen nyomorban tengetik mindennapjaikat.” A szegénységnek a sok negatív vetülete közül van egy roppant hátrányos jellemzője. Az érintettek gyakorlatilag nem rendelkeznek érdekérvényesítési potenciállal, nincs motivációjuk, nincsenek forrásaik arra, hogy felhívják a figyelmet nyomorúságos helyzetükre. Ha az erőforrásokkal rendelkezők nem emelik fel hangjukat érdekükben, e globális probléma ügyében az érdekartikuláció végképp elmarad. Emiatt e nap hatványozottan igyekszik a közvélemény fókuszába állítani a társadalom peremén élők létkérdéseit.

forrás:huffpost

A világnap igaz nem oldotta meg a szegénység problémáját világszerte, ám cselekvésre ösztönözte egyes fejlett országok nem-állami szféráját, hogy vállalja fel, bizonyos értelemben pedig gyakoroljon nyomást a nemzeti kormányokra a probléma megoldása érdekében, már csak azért is, mert a szegénység felszámolása az emberiség közös ügye.

Az 1992 óta eltelt 22 világnap óta egy pozitív tendencia bontakozott ki. 1992-ben még a fejlődő országok lakosságának még közel fele szegénységben élt, azóta viszont 2008-ban már „csak” 24 %, 2010-ben pedig ez a szám „csak” 22 % volt. Ez a csökkenés 750 millió főt jelent, azonban még így is 1,2 milliárd ember él bolygónkon mélyszegénységben. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a statisztikai adatok is képesek elfedni a tényleges valóságot. Nagyon sok függ attól, hogy a számítások során milyen módszertan szerint történik a szegénységi küszöb meghúzása. Van még mit tennünk.

Magyar szegények

Magyarországon a rendszerváltásig lényegében nem beszélhettünk hivatalosan szegénységről a magyar társadalmon belül, mivel az szembement volna a politikai mainstream irányvonallal, az állampárt ideologikus megközelítésében a szocializmusban nem létezhetett szegénység. A szegénység politikai tematizálása a Kádár-rendszer erodálódása idején az ellenzék politikai eszköze volt. Az 1989-es gazdasági változások számos társadalmi csoportot radikálisan érintettek, nemcsak hivatalossá vált, hanem látványosan meg is nőtt a munkanélküliek, majd a pauperizáltak, depriváltak, azaz a szegények kategóriája. 1989-től ugrásszerűen jelent meg a köztudatban, hogy egyes társadalmi csoportok egyre inkább leszakadnak, és az elmúlt 26 évben a szegények csoportjához tartozók száma csak növekedett.

A szegénység veszélyének a mai Magyarországon számos társadalmi csoport van kitéve: a gyermekek, a nyugdíjasok, tágabb értelemben az idős korosztály, a fogyatékkal élő csoportja, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők családja, nem beszélve a kedvezőtlen települési struktúrában élőkről, a betegséggel bírókról, vagy pedig az ország legnagyobb nemzetiségéről, a romákról. A szegénység esetében a társadalmi jellemzők sokszor gazdasági, szociális problémákkal párosulnak. Aki sokadik generációban egy szegény családba születik, annak az esélye az abból való kitörésre minimális, a szegénység ördögi körének megszakítása szinte lehetetlen.

Jelen pillanatban nem tudjuk nyugodt szívvel állítani, hogy lehetőség van a szegénység felszámolására Magyarországon, holott a kormányok egyre hoznak olyan döntéseket, programokat, amelyek deklarált célja a felzárkóztatás. Csúszunk lefele, egyes adatok szerint a szegénységben, vagy annak közelében élők száma országunkban 3,1-3,5 millió főre tehető, tehát a lakosság egyharmada nélkülözik. Ez az arány óriási. Hosszú távon pedig a szegénység képes reprodukálni magát, amely egyféleképpen fogható vissza, mégpedig „alulról jövő” társadalmi, civil kezdeményezéssel, segítséggel, amely mellé egy racionális politikai akarat is felsorakozik.
E világnap célja egyértelművé tenni azt is, hogy a szegénység nem csupán a szegények magánügye, ugyanannyira közügy is. A munkanélküliség, a szociális hátrányok, társadalmi problémák, hovatovább a szegénység felszámolása nem csak egyes társadalmi csoportokat érinti, hosszútávon egész országunk, sőt bolygónk jövőjére kihat. Senki sem menekülhet el előle.

A kép forrás: postcrescent.com

Vannak olyan problémák, amelyeknél nem gondolkodhatunk kizárólag egyénként, közösségként kell fellépnünk azok felszámolása érdekében. Október 17. egy alkalom, egy lehetőség, amelyet egy egész éves kemény munkának kell követnie. A jelenben jövőnkről is döntünk.

Kispál Richárd