Az örök kötvény immoralitása

Modern világunkban a kötvénykibocsátás útján történő pénzkölcsönzés erkölcsi szempontból semleges cselekedet. Egy rendkívüli kötvénykonstrukció, mint például az Európai Unió gigantikus mértékű örökjáradék-kötvény (vagy örök kötvény) kibocsátása, azonban nemcsak gazdasági és politikai, hanem morális kérdéseket is felvet. Dolgozatomban amellett érvelek, hogy ennek a pénzügyi tervezetnek előrelátható és szükségszerű sajátossága a szándékos károkozás a jövő generációk számára, ami nyilvánvalóan erkölcstelen. Azaz egy önmagát morálisnak tekintő politikai ágens nem alkalmaz ilyen pénzügyi konstrukciót.

1. Az örök kötvény ötletéről

Úgy tűnik, hogy Soros Györgynek mindenről az jut eszébe, hogy az Európai Unió nagy összegű kölcsönt vegyen fel. Ezt láttuk az európai migrációs válság esetében és ezt tapasztalhatjuk most a COVID–19 pandémia esetében is.

A tőzsde spekulánsnak 2020. április 20-án a jelent meg egy cikke a Project Syndicate című lapban, ahol azt javasolta, hogy az EU örökjáradék-kötvények kibocsátásával gyűjtse be a koronavírus kezeléséhez szükséges pénzösszeget. Az általa javasolt örökjáradék kötvénynek nincs lejárata, azaz a futamideje végtelen, s ezzel párhuzamosan a kamatokat is a végtelenségig kell fizetni. Szerinte az Unió így „könnyen, gyorsan és olcsón” hozzájuthat egy billió (1000 milliárd) euróhoz. Soros 0,5% kamatfizetést javasolt, ami azt jelenti, hogy az idők végezetéig az Európai Uniónak évente 5 milliárd eurót kell fizetnie a kötvényt megvásárló hitelezőknek. Ez az összeg a 2020-as uniós költségvetésnek a 3 százalékát jelenti. Soros felszólította az Európai Tanácsot, hogy április 23-án (!) már tárgyalja a javaslatát. 

Ezen az ülésen Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök felvetette az örök kötvények kibocsátását, de érdemi vita nem volt róla. Sorost ez rosszul érintette és május elején egy újabb cikket írt a Spiegelben „Össze kell fognia az Európai Uniónak, különben szétesik” címmel és itt is az örökjáradék-kötvények mellett érvelt. A spekuláns szerint rendkívüli időkben rendkívüli intézkedésekre van szükség. Nem vitatom, hogy a világjárvány miatt az emberiség és benne az európaiak most különleges nehézségekkel néznek szembe, de ez sem indokolhatja immorális pénzügyi eszközök alkalmazását.

2. Általában a kötvényekről

A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvényben a kibocsátó (az adós) arra kötelezi magát, hogy a kamatot és a kötvény névértékében feltüntetett pénzösszeget (tőkét) a kötvény mindenkori tulajdonosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon kifizesse. A kötvényeket sokféle szempont szerint lehet csoportosítani. 

Kibocsátó szerint megkülönböztetünk vállalati, önkormányzati és államkötvényeket. Az állam által kibocsátott kötvények a legbiztonságosabbak, hiszen az államcsődök viszonylag ritkán következnek be. Ebből következik, hogy örökjáradék-kötvényt többnyire csak államok vagy állami cégek tudnak kibocsátani. Egy magáncég örökkötvény kibocsátása viszont ab ovo nem lehet etikátlan, mert az örökös visszautasíthatja a tulajdonrészét és az azzal együtt járó adósságot.  Az Európai Unió kialakulásával egy újabb kibocsátó jelent meg. Az Európai Unió által kibocsátott kötvényekért formálisan az Európai Unió felel, amely mögött a  tagállamok és az európai adófizetők állnak.

Kamatozás szerint megkülönböztetünk fix és változó kamatozású kötvényeket, valamint elemi más néven zéró-kupon kötvényeket, ahol nincs kamatfizetés. Futamidő szerint megkülönböztetünk rövid (1-3 év), közép (3-10 év), és hosszú (>10 év) lejáratú kötvényeket. A Soros György által javasolt örökjáradék-kötvény egy negyedik kategóriát jelent, mivel nincs lejárata.  Ez a pénzügyi konstrukció, különösen a javasolt  volumenben számtalan pénzügyi, gazdasági és politikai bizonytalanságot és kockázatot tartalmaz, terjedelmi korlátok miatt csak az etikai vonatkozásokat tárgyalom.

3. Az örök kötvény erkölcsi-etikai vonatkozásai

Az örök kötvények esetében előtérbe kerül a jogi és etikai szempontok közötti különbség. A klasszikus államkötvények esetében a kötvényt kibocsátó, majd visszavásárló állam, illetve társadalom döntően ugyanazokból a természetes személyekből áll. Azaz a hitelt felvevő és élvező emberek (természetes személyek) alapvetően ugyanazok, mint akik a futamidő végén törlesztik a hitelt. Ezért itt nem merül fel a másoknak okozott szándékos károkozás kérdése, mivel nemcsak jogi, hanem erkölcsi szempontból sincsenek „mások”.

Egészen más a helyzet azonban a végtelen futamidejű államkötvények esetében. Amikor az Európai Unió örök kötvényt bocsát ki, akkor azonnal nagy összegű pénzhez jut, amit az aktuálisan létező generációk élveznek, miközben ennek az élvezetnek a költségeit ráterhelik a jövő generációira. Ez nyilvánvalóan ellentétben áll a fenntartható fejlődés eszméjével, amely azt hangsúlyozza, hogy „a jelen igényeinek a kielégítése” nem foszthatja meg „a jövő generációit a saját szükségleteinek a lehetőségeitől”.

Az örökkötvény azonban nemcsak a fenntarthatósággal, hanem a klasszikus liberális felfogással is szemben áll. Ugyanis az örök kötvény egy olyan pénzügyi konstrukció, amely során mi (az Európai unió aktuális generációi) másoknak (az Európai unió jövő generációinak) előreláthatóan, biztosan és szándékosan kárt okozunk. A másoknak való szándékos károkozás pedig nyilvánvalóan erkölcstelen viselkedés. Ezt nemcsak az evangéliumi aranyszabály tiltja, hanem a klasszikus liberális jogfilozófia is. Sőt ezen nézet szerint az állam létének az egyetlen oka és célja, hogy az embereket megvédje a szándékos károkozástól. „Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált közösség bármely tagjával szemben – akarata ellenére – erőszakot alkalmazni, mások sérelmének megakadályozása.” Írja Jonh Stuart Mill A szabadságról című könyvében. Az örök kötvényt kibocsátó állam viszont nemhogy nem védi meg a jövő generációit, hanem szándékosan kárt okoz nekik.

Azt nem vitatom, hogy az Európai Uniónak joga van örökkötvény kibocsátani. Ugyanis az unió egy jogi személy, amely 200 évvel később is önazonos, noha az emberek már nem. Megértem, hogy az individualista szemléletű korunkban nehéz azt elképzelni, hogy utánunk is élni fognak, akiknek szintén különböző válságokat kell megoldania. Senki sem hiheti, hogy a COVID-19 az utolsó válság. Viszont ha ezt a válságot az elkövetkező generációk terhére oldjuk meg, akkor korlátozzuk az ő mozgásterüket. Például, ha mondjuk, ha 30 év múlva egy még nagyobb világjárvány tör ki, akkor ők sokkal rosszabb feltétellel kezelhetik ezt a válságot, hiszen mi már egy jelentős fizetési kötelezettséggel előre megterheltük őket.

4. További erkölcsi kérdések

A Soros György által javasolt örökkötvény nemcsak a jövő generációk szempontjából vett fel etikai kérdéseket. Ha ez Európai Unió ezzel a konstrukcióval minden likvid pénzt felszív a világban, akkor más kontinensek és más országok hitelhez jutását nehezíti meg. Ez a megoldás elszívja a tőkét más, esetleg rosszabb helyzetben levő országoktól.

Minden államkötvény a tartós eladósodás súlyos kockázatát hordja magában. Az adósság biztos, miközben a remélt gazdasági, társadalmi vagy járványügyi megújulás vagy sikerül, vagy nem. Az utóbbi esetben az adott állam sokkal rosszabb helyzetbe kerül, mintha nem vett volna fel hitelt.

A klasszikus államkötvények esetében a hosszú távú eladósodás nem szükségszerű, ezzel szemben az örökkötvények esetében ez előrelátható és szükségszerű. A kettő közötti különbséget a gondatlan és a szándékos emberölés példájával is megvilágíthatjuk. Bár az áldozat mindkét esetben meghal – az állam mindkét esetben eladósodik – etikai szempontból mégis nagy különbség van aközött, hogy az áldozat halála egy közlekedési balesetben véletlenül következett be vagy a gyilkos előreláthatóan és szükségszerűen úgy viselkedett, hogy megölje az áldozatát.

Ha a COVID-19 járvánnyal összefüggő válságot a jövő eladósításával oldjuk meg, akkor a következő válságokat is így foguk megoldani, hiszen már cipeljük ennek a válságnak a pénzügyi terheit. Tehát a pénzügyi rendszerünk egyre inkább a jövő generációk kizsákmányolására fog épülni.

Nemcsak a konstrukció, hanem annak óriási volumene is problematikus. Ilyen mértékű kötvénykibocsátás járulékos következményeként kialakul egy új pénzügyi arisztokrácia, amelynek nincs más dolga, mint a kamatok begyűjtése. Ebben az új világrendben a nagytőkések kasztja az idők végezetéig egy múltbéli szolgáltatás jogán kap jelentős összegeket a tagállamoktól. Ez tulajdonképpen egy új feudalizmust eredményez, ahol a pénz mindenféle ellenszolgáltatás nélkül áramlik az európai tagállamok adófizető állampolgáraitól (az új adósrabszolgáktól, jobbágyoktól) az új pénzügyi arisztokráciához.

Az örökkötvényeket kibocsátó és így még jobban eladósodó európai tagállamok szuverenitása és demokratikus berendezkedése is veszélybe kerül. Tegyük fel például, hogy a jelenlegi olasz kormány részt vesz ebben a projektben, ugyanakkor a következő kormány felhatalmazást kap az olasz emberektől arra, hogy lépjen ki az euró övezetből, vagy magából az Európai Unióból. Ezt a népakaratot felülírhatja a hitelezők akarata, amely így bürokratikus eszközökkel megtiltja a valutaváltást vagy a kilépést (italexit-et). Ezután az Unió vezetése bármit megtehet az egyes tagállamokkal, hiszen azok intézményes módon meg lesznek fosztva a kilépés lehetőségétől. Míg az örök kötvény kibocsátása előtt a tagállamok önként és saját érdekeiktől vezérelve voltak, addig a kötvény kibocsátása után pénzügyi és jogi kényszerek miatt lesznek az Európai Unió tagjai. Az előbbi esetben az Európai Unió a tagállamok kölcsönösen előnyös szövetsége, míg az utóbbi esetben egy Brüsszelből irányított birodalom,

Tóth I. János

Források:

Brundtland, G. H. et al.: Közös Jövőnk. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987 (szerk: Persányi M.)

Kötvények. Netfolio.hu 

Lentner Csaba a 888-nak: Újra hitellel akarják romba dönteni az országot. 888.hu 2020 05.02.

Mill, J. S: A szabadságról. Magyar Helikon, Budapest, 1980 (ford. Pap Mária).

Tűzfalcsoport: Soros adósrabszolgaságot javasol az Európai Uniónak. Magyar Nemzet. 2020 Április 22.