Rejtett dimenziók műhely: 2/6

1.    Jólét és jól-lét

Szemléletmódunk határozott különbséget tesz a „jólét” (anyagi biztonság) és a „jól-lét” (az életminőség) fogalma között, miközben nem tagadjuk az előbbi megteremtésének alapvető fontosságát. Ameddig a létfenntartás forrásai hiányoznak, vagy bizonytalanok, addig ezek megszerzése élvez prioritást (Iglehart scarcity hypothesis). Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy önmagában a gazdagság növekedése és a vagyon felhalmozása nem vezet automatikusan a boldogságérzet fokozódásához, az élettel való elégedettséghez. A felvilágosodás nyomán a racionalizmusba vetett hit töretlen fejlődést, gyarapodást ígért, és vele együtt azt sugallta, hogy az egyre nagyobb volumenű termelés és a szolgálatába szegődő tudomány megoldást talál majd az emberi boldogság nagy kérdéseire. A feltételezés, mely szerint a „jólét” a „jól-lét” (well being) jelentős javulásával fog együtt járni, egyre kevésbé látszik igazolhatónak. A fogyasztói boldogságideál nem vezetett el a „jól-léthez”. A világ gazdaságilag leginkább fejlett országaiban növekszik a közösségi hálókból kiszakadt, atomizált emberek, a pszichiátriai betegek, a pesszimisták száma. Emellett – ahogy Kopp Mária fogalmazott – „kísérleti állattá váltunk egy világméretű laboratóriumban, ahol a játékszabályokat a gazdasági, fogyasztást gerjesztő érdekek mozgatják”. A fejlődés végső céljának tehát nem a mindenáron való gazdasági növekedést látjuk, hanem az emberek jól-létének, életminőségének javítását, a boldogság növelését. (A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács jelentése a magyar társadalomnak. 2009.)