Rejtett dimenziók műhely: 4/6

3.    Egyéni és társadalmi értékek

Társadalmi és magánéleti viselkedésünket nem utolsó sorban értékeink határozzák meg. Andorka Rudolf definíciója szerint az értékek olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak, jónak, vagy rossznak (Andorka: 2006) Az érték a szocializációnk során elsajátított társadalomról való tudás eleme, a kultúra része. A kultúrakutatás ma már klasszikusnak számító alakja, Geert Hofstede a kultúrát Kultúrák és szervezetek című művében „mentális szoftvernek” nevezte, amely kondicionálja az embert arra, hogy bizonyos helyzetekben hogyan érezzen, gondolkodjon és cselekedjen. A szerző úgy véli, a kultúra – hasonlóan a hagyma felépítéséhez – egymásra rakódott rétegekből áll. A hagyma felszínén található szokások, rítusok, hősök (mondanánk ma: ikonok) még viszonylag könnyen módosulhatnak, míg a legbelül található értékek – figyelemreméltó stabilitást mutatva – a legnehezebben változtathatók. Ezért az idősebb generációktól a szocializáció során kapott társadalmi tudás jelentőségét nem szabad alábecsülnünk. A kultúra a felszínen folyamatosan változó gyakorlatok összessége, míg a mélyben a társadalmak alapvető értékei meglehetősen nehezen módosulnak. Felfogásában az értékek olyan általános tendenciákat jelölnek, amelyek alapján a dolgok egy bizonyos állását jobban szeretjük, mint a másikat. Hofstede Culture's Consequences: International Differences in Work Related Values című, 1980-ban megjelent munkájában empirikus kutatásainak összegzéseként a világ kultúráit 5 dimenzió mentén vélte összehasonlíthatónak.

1. A hatalmi távolság kategóriája annak kifejezésére szolgál, hogy az adott kultúra tagjai hogyan kezelik a hatalom egyenlőtlen eloszlását. Természetesnek tartva, elfogadják-e az egyenlőtlenségeket, avagy úgy vélik, hogy ezeket a minimumra kell csökkenteni. Kérdőíves kutatási eredményei alapján a nagy hatalmi távközű csoportba tartoznak az ázsiai, kelet-európai, latin-amerikai országok, míg kis hatalmi távköz jellemzi a német nyelvű országokat, a skandináv országok kultúráját, Hollandiát, Angliát és az egykori angol birodalom fehérek lakta területeit (Új-Zéland, Ausztrália, Kanada). Az egyenlőtlenségi viszonyok kezelése tekintetében Magyarország a maga 19-es PDI indexével a meglehetősen kis hatalmi távközű országok közé tartozik, azaz csak igen kevéssé toleráljuk a hatalom egyenlőtlen elosztását.  (Összehasonlításképp: a legnagyobb hatalmi távközű Malajzia PDI indexe 104, az USA-é 40, Finnországé 33, Hollandiáé 38, Ausztriáé 11.) A volt szocialista országokban a mutatók markánsan eltérnek: Romániában igen magas 90 PDI-t mértek, Bulgáriában 70-et, de még a Cseh Köztársaségban is 57-et.

2. A kollektivizmus-individualizmus dimenzió a világ kultúráit aszerint állítja rangsorba, hogy az adott értékrend inkább a közösséghez való kötődésre, vagy inkább az individuális értékek képviseletére hajlamosítja-e a tagokat. Az individualista, vagy inkább individualista kultúrákban az én-központúság dominál, ezt fejezik a gyermeknevelési értékek, a munkahelyek szervezeti kultúrája, csakúgy, mint a politikai berendezkedés és a politikai üzemmód is. A kollektivista társadalmakban ezzel szemben a gyermeket a mi központú gondolkodásra nevelik. A nukleáris család helyett az erős kohézióval rendelkező nagycsalád dominál, az emberek életüket erős összetartó csoportokban élik le. Tipikusan individualista kultúra például a rangsor élén 91-es IDV indexű amerikai, a 89-es IDV indexű angol, a 71-es IDV indexű svéd, míg tipikusan kollektivisták például a kínai, az indonéz és az afrikai kultúrák. A magyar társadalomban a szocialista múlt ellenére inkább az individualista értékek dominálnak, miközben közvetlen szomszédaink inkább kollektivisták. A kutatók ezt a jelenséget a közelmúlt politikai szocializációs mechanizmusaival, elsősorban a kádári kiskapuk és különalkuk rendszerével magyarázzák. A magas értéket jelzik Kopp Mária és munkatársainak 2006-os kutatásai is. Az adatfelvétel a magyar individualizmus értéket 76 pontosnak, míg a 2001-es Hofstede kutatás 80 pontosnak mérte a százfokú skálán. Ez a világ országai közül akkor a hatodik legmagasabb eredménynek számított, és kb. Olaszországgal azonos szintet jelentett. A Magyar lelkiállapot 2008 című kötet szerzői szerint önmagában a magas individualizmus érték egyszerre lehet „áldás és átok”, azaz mutathat az egyéni kreativitás kibontakoztatásának irányába, de lehet az emberek egymással való szembefordításának hajtóereje is. Az USA és Hollandia individualista kultúrájában benne van a közös értékek elfogadása, a szabálykövető magatartás, az erős társadalmi tőke is, amely féken tartja a centrifugális erőket.

3. A maszkulin-feminin dimenzió az inkább maszkulin (verseny, rámenősség, teljesítmény) értékeket követő kultúrák és inkább feminin (gyengédség, életminőség, gondoskodás) értékeket követő kultúrák közötti különbséget írja le. A maszkulin társadalmakban a nemi szerepek élesen elkülönülnek. A férfiaktól elvárják, hogy kemények, míg a nőktől, hogy gyengédek és gondoskodók legyenek. Erősebb a versenyszellem, az ideál a teljesítményelvű társadalom, cél a „jólét.” Az inkább nőknek tulajdonított, feminin értékeket preferáló kultúrákban nagyobb hangsúly kerül a „jól-lét” fogalmára. Fontosabbak az emberi kapcsolatok, az életminőség, az emberek egymásban kevéssé az erőt, inkább a barátságosságot értékelik. A munkahelyi menedzsmentet is inkább a konszenzuskeresés, és nem az erőkultusz jellemzi. Jellemzően feminin kultúra a holland, átmenetet képez a francia, míg a japán, az osztrák, az olasz erős férfias értékeket mutat. Magyarország ezen a skálán a feminin értékeket valló kultúrák közé sorolható (MAS index: 17). Mutatóink a Dániában (MAS index 16), Hollandiában (MAS index: 14) és Svédországban (MAS index: 5) mért adatokhoz hasonlítanak. A Hungarostudy adatfelvétel eredményei 2006-ban a feminin jelleg erősödésére engedtek következtetni. Ezt az első látásra meglepőnek ható eredményt azonban más kutatások is alátámasztották.  Kiderült például hogy a magyar társadalom rendkívül családbarát, ennek ellenére mégis nálunk születik a legkevesebb gyermek, ami a vallott értékek és a valóság közti feszültséget mutatja.

4. A váratlan helyzetek kezeléséhez való viszony alapján világ kultúrái sorba rendezhetők egy olyan képzeletbeli egyenesen, amelynek egyik végpontján az erősen bizonytalanságkerülő, míg a másikon a gyengén bizonytalanságkerülő, azaz kockázatvállalásra hajlamosabb kultúrák vannak. Az erősen bizonytalanságkerülő kultúrák az ismeretlenben, a váratlanban elsősorban veszélyt látnak, míg a gyengén bizonytalanságkerülők magát a váratlant az élet természetes velejárójaként fogják fel. Az ismeretlenre inkább várakozással érdeklődéssel tekintenek, semmint fenyegetettségként élik meg. Az ilyen kultúrákban általában kevesebb a stressz és a szorongás, az emberek kevésbé aggódnak a pénz és az egészségük miatt, a személyiségtesztekben magasabb a szeretetre méltóság pontszáma, a családi élet oldottabb légkörű. Az erősen bizonytalanságkerülő kultúrák túlszabályozottak, az emberek nehezebben barátkoznak meg az újításokkal, az innovációk előtt általában több akadály áll. Mivel ebben a kulturális közegben inkább vélik úgy, hogy ami különbözik az veszélyes, az idegeneket bevándorlókat intoleránsabban kezelik. A legmagasabb bizonytalanságkerülési értéket Görögországban mérték, de például erős kockázatkerülés jellemző a japán kultúrára is. A poszt-szocialista országokat – köztük Magyarországot is – inkább ezek a mutatók jellemzik. Alacsony bizonytalanságkerülési értékek születtek Dániában, Svédországban, míg a Hollandokat közepesen bizonytalanságkerülőnek tekinthetjük. Magyarországon a legmarkánsabban kiugró érték a bizonytalanság kerülése, amely a különböző kutatások (Pl. Hungarostudy 2006) során történt adatfelvételek során végig kiegyensúlyozottan kiugró (83-98 pont közötti) értéket mutatott. Jellemző a társadalmat megbénító szorongó állapot, az emberek stabil jövőkép hiányában a tartós stressz állapotába kerülnek. A magyarok csak kevéssé bíznak embertársaikban, a külvilágot kiszámíthatatlannak érzik, az európai értékekhez képest nagyobb előítéletesség, az idegenekkel, kisebbségekkel, bevándorlókkal szembeni bizalmatlanság jellemez bennünket.

5. A hosszú távú orientáció - rövid távú orientáció a kultúrák olyan sajátossága, amely a mának élés - távlatokban való gondolkodás ellentétpárjával elkülöníti a távol-keleti civilizáció időszemléletét az euro-atlanti kultúrkörétől. Jellemzően hosszú távú szemlélet jellemzi a rangsor élén álló kínai kultúrát (LTO index 118), vagy a 4. helyen álló japánét (LTO index 80), míg Magyarország (LTO index 50), vagy például, Hollandia (LTO index 44) a középmezőnyben helyezkedik el. A rövid távú időorientációs kultúrában, például az USA-éban 8LTO index 29) a kitartás és a takarékosság nem szerepelnek a vezető értékek sorában. (Az adatok forrása Geert Hofstede – Gert Jan Hofstede: Kultúrák és szervezetek. Az elme szoftvere. Mc Graww – Hill 2005. VHE. Kft. Pécs 2008. kötetből származnak.)

6. Egyén, közösség, közéleti részvétel. A Word Values Survey ötödik hullámának adatai alapján, valamint a „Piacgazdaság normatív keretei Uniós összehasonlító kutatás eredményeként született meg a TÁRKI „Értékzavarok a magyar társadalomban 2009” címet viselő kutatási összefoglalója. A tanulmány megállapításai szerint a magyar társadalmat a szekularizált gondolkodás, ugyanakkor egy zárt, magába forduló értékszerkezet jellemzi. A kifejezés arra utal, hogy lényegében inkább a túlélést célzó materiális értékek dominálnak, a mások iránti bizalom, a másokkal való együttműködési készség, az önmegvalósítás poszt-materiális értékei felett. A magyar társadalom nem érzi kellően kompetensnek magát a demokratikus intézmények működtetése terén, kisebb a közéleti aktivitás, a demokrácia alapjául szolgáló értékek nem jelentenek akkora motivációs erőt, mint a nyugati országokban. A politikai intézmények, politikai vezetők iránti közbizalom szintje rendkívül alacsony. Mint a kötet szerzői megállapítják: „pontosan azokkal a foglalkozásokkal szemben drámaian alacsony az átlagember bizalma, akikben pedig nagyon fontos lenne bíznunk: a parlamenti képviselőkkel szemben (akikre a sorsunkat meghatározó döntéseket ruházzuk át), a bankárokkal szemben (akikre a pénzünket bízzuk) és az újságírókkal szemben (akiktől pedig a hiteles tájékoztatást várhatnánk el)”. A társadalmat a rossz morális közérzet jellemzi. Domináns a vélemény, mely szerint nálunk tisztességes úton nem lehet érvényesülni. A megkérdezettek 2/3-a vallja azt, hogy mások tisztességtelenül viselkednek, míg ő becsületes. A korrupció mértékét a magyarok jellemzően nagyobbnak gondolják, mint a lakosság által bevallott korrupciós gyakorlat. Jellemzősen elnézőbbek vagyunk a normaszegőkkel szemben, mint más országokban. Egy ötven országot érintő összehasonlító kutatás adatai azt mutatják, a magyarok gondolják a leginkább azt, hogy a gazdasági versenyben csak egymás rovására lehet érvényesülni.  A gazdasági egyenlőtlenségi rendszer az átlag magyar szemében illegitim. Az emberek többsége indokolatlanul nagynak tartja a jövedelmi különbségeket és ennek csökkentése érdekében az állam beavatkozását várja el. Általában is jellemző vonása a politikai kultúránknak az államfüggőség, az állami szerepvállalással kapcsolatos indokolatlanul nagy elvárások megléte.

A mért adatok alapján a kutatók az országot a világ értéktérképén a nyugati keresztény országok csoportjának peremére, - ha úgy tetszik Európa peremére - az ortodox kultúrák közelébe helyezték el Bulgáriához, Ukrajnához, Oroszországhoz közeli pozícióba. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásmódunk számos keleties vonást tartalmaz, eltér a nyugati kultúrában megszokott gondolkodásmódtól, bár az ismétlődő WVS adatfelvételek eredményei azt mutatják, hogy említett országokénál gyorsabb ütemben mozdul el a nyitottság irányába. (Keller Tamás: Magyarország helye a világ értéktérképén. TÁRKi 2009.)

Kopp Mária egyik gyakran hangoztatott tételmondata szerint vannak az emberek közötti bizalomra és az emberek közötti bizalmatlanságra építő politikai rendszerek. A politikai célok elérése érdekében használt eszközök sohasem értéksemlegesek. Vannak olyan eszközök, amelyek – bár rendelkezésünkre állnak – bizonyos értéktételezéseink következtében azok használatáról lemondunk. A politikai eszközhasználatot illetően korántsem közömbös, hogy egy versengő politikai csoport milyen mértékben építi stratégiáját a társadalmi feszültségekből eredő indulatokra. A bemutatott társadalomlélektani jelenségek nyomán születő energiák politikai felhasználását célozzák a csoportkonfliktusokra építő ideológiák. A Political Capital Látlelet 2009 c. tanulmánya a hazai szélsőjobboldal megerősödésének egyik tényezőjét az egyre markánsabbá váló társadalmi rossz közérzetben látja. A munka tíz attitűd és értékmintázatot jelöl meg, amely fogékonnyá teszi a magyar választókat a szélsőjobboldali hívószavak irányába. Ezek: (1) az alkotmányos intézményekkel és a rendszerrel szembeni elégedetlenség, (2) a „politikus-unalom” és az újdonság iránti vágy, (3) az EU-szkepticizmus és az EU-unalom, (4) a politikai rendszer jobbra tolódása, (5) a „tekintélyvákuum” és az erősödő tekintélyelvűség, (6) a közbiztonsággal való elégedetlenség, (7) a krónikus pesszimizmus, (8) a társadalmi bizalom alacsony szintje, (9) az előítéletesség,(10) az összeesküvés-elméleti gondolkodás. A radikális jobboldal megerősödésének meghatározó tényezője a társadalmi kereslet növekedése, a választók fogékonnyá válása a Jobbik politikai hívószavaira. Az European Social Survey adatbázisán alapuló Jobboldali Extrémizmus Index /Demand for Right-Wing Extremism Index, DEREX/ alapján következtések vonhatók le a magyar társadalom szociálpszichológiai állapota és a szélsőséges eszmék megerősödésének összefüggéseit illetően. A DEREX index egy olyan mérőszám, amely a radikális hívószavak iránti társadalmi kereslet százalékos arányainak kimutatására szolgál. Az indexérték kialakításakor a négy vizsgált kategória ((a) előítéletesség és jóléti sovinizmus, (b) jobboldali értékorientáció, (c) rendszerellenesség, (d) félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus) összesített eredményeiből alakul ki.  Az emocionális tényezők vizsgálata során a DEREX kutatások értelmezési keretében a következő tényezőknek tulajdonítanak jelentőséget a tekintélyelvű tendenciák megerősödésében: az élettel való elégedettség, gazdasági bizonytalanságok aggodalmak, közbiztonsággal kapcsolatos félelmek, mások iránti gyanakvás. A DEREX index 2002-2009 közötti idősoros magyar adatai majd minden kategóriában romlást mutatnak, azaz a szélsőjobboldali hívószavak iránti társadalmi kereslet növekedését jelzik. Különösen jelentős a rendszerellenesség mértékének növekedése, amely a 2002-es 12,9%-ról 2009-re 45%-ra emelkedett. A félelem, bizalmatlanság pesszimizmus mértéke ugyanebben az időszakban 19.1%-ról 27.2%-ra, míg az előítéletességé 37.3%-ról 52.7%-ra nőtt. Az ország DEREX indexe mindezek alapján 2002 es 2009 között több mint a duplájára, 10-ről- 21%-ra emelkedett, ami példa nélküli volt Európában. A Jobbik tehát nem a semmiből nőtt ki, felívelését megelőzte az extremista válaszok iránti társadalmi kereslet megnövekedése, ennek kialakulásában pedig szerepe volt a rendszerellenes attitűdök és a társadalmi rossz érzések növekedésének. Az attitűd szélsőségesek nagyságát mutató 21%-os Derex értékkel Magyarország a vizsgált 2009-ig a legnagyobb növekedést produkálta, miközben az Európai átlag változatlan maradt. Minket csak Törökország, Ukrajna, Bulgária előzött meg 2009-ben és kb. Lettországgal azonos szinten voltunk. A Political Capital 2012-es kutatási jelentése (Juhász Attila – Krekó Péter – Molnár Csaba: Attitűd szélsőségesek Magyarországon nemzetközi kontextusban. Political Capital 2012.) a DEREX érték látványos 21%-ról 11%-ra történő visszaeséséről számolt be, amelyet a kutatók a választások után kialakult helyzettel, az új kormány iránti várakozásokkal magyaráztak. 2009 és 2011 között visszaesett a rendszerellenesség mértéke, nőtt viszont 4-5%-kal a jobboldali értékorientáció, tehát a magukat a politikai palettán a szélsőjobboldalra helyező válaszadók aránya. Magyarországon 14%-ra emelkedett a magukat a szélsőjobboldalra pozicionálók aránya. A szélsőjobboldali eszmék iránti igény a Jobbik szavazótáborában a legerősebb (csaknem 30 százalék), a Fidesz és az MSZP szavazótáborában ennél lényegesen alacsonyabb (10, illetve 5 százalék). A kutatócsoport legfrissebb tanulmánya a radikális eszmék iránti keresletcsökkentést állítva fókuszba a tiltás helyett olyan preventív megoldásokat szorgalmaz, amelyek nemcsak tüneti kezelést jelentenek. A meglehetősen gyenge társadalmi tőke ellensúlyozásaként az egymás iránti bizalmat erősítő tudatos közösségépítésben, a demokráciaoktatás erősítésében és a vitakultúra fejlesztésében látják az egyik lehetséges megoldást. A magyar társadalmat korcsoportok szerinti bontásban vizsgálva jelenleg azt láthatjuk, hogy a 17-29 éves korosztály mutatja még a relatíve legalacsonyabb DEREX értékeket. (A jelenlegi 11%-os országos átlaghoz képest 8%), ennek ellenére a fiatalok körében a legnagyobb a Jobbik támogatottsága (a teljes népesség körében 6%-ot mértek, míg a fiatalok körében ez az arány 8%-os). További aggodalomra ad okot, hogy a mutatók negatív irányba történő változása ebben a kategóriában volt a legmarkánsabb. Indokoltnak látszik tehát, hogy a keresletcsökkentő stratégiák egyik fontos célcsoportja az ifjúság legyen, melynek körében a radikális jobboldal kommunikációs sikerei különösen szembetűnőek. Az első választók megszólítása – állapítják meg a szerzők – hatékony ellen-narratívákkal, új beszédmóddal, a fiatalok kommunikációs szokásaihoz igazodó stílussal lehet sikeres. (Juhász Attila – Krekó Péter – László Róbert – Molnár Csaba: Fókuszban a keresletcsökkentés).