Szolidaritás

A személy közösségi jellege és a felelős szabadság alapozza meg az emberek közötti együttműködést, a közösségvállalást és segítést, vagyis a szolidaritást, amely tág értelemben egy csoport vagy társadalom megalapozott és több oldalról motivált összetartozása; szoros értelemben a kölcsönös kötelességvállalás és segítségnyújtás, mellyel egy csoport minden egyes tagja kiáll a csoportjáért, a csoport pedig értük.

Az ember, mint személy méltóságán alapuló szolidaritás minden tevékenységi területen megkívánja, hogy fokozott figyelemmel forduljunk a szegényekhez, gyöngékhez, a társadalom peremére szorultakhoz, jogfosztottakhoz és kirekesztettekhez, akik számára nehéz emberhez méltóan élni.

A szolidaritás kereszténydemokrata elvéből következik:

a) a törekvés egy emberségesebb, új gazdasági világrendre, a „jóléti társadalom”-ra, azaz mindenki számára egyaránt biztosított jólétre és társadalmi biztonságra;

b) a gyengébbek és kiszolgáltatott helyzetűek (betegek, idősek, munkanélküliek, menekültek, kisebbségek) intézményessegítésének kötelezettsége;

c) a társadalomra veszélyes vagy veszélyessé válható kérdések (pl. környezetszennyezés, alkoholizmus, kábítószer, pornográfia, erőszak, génsebészet, a reklám károsító hatása, stb.) kötelezően intézményes állami, társadalmi szintű kezelése.

A szolidaritás nem szűkíthető le csak a szociálpolitikára, vagy a karitatív tevékenység területére, hanem a társadalmi, gazdasági élet egészét át kell, hogy járja.