Balogh András

(1912–1985)

gazdálkodó, favágó, munkás, kubikus, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben a Somogy megyei választókerületben

Gyermekkorában hat elemit végzett, később felnőtt fejjel Tatabányán vizsgázott le a 7. és 8. osztály anyagából. Lelkiismeretes, becsületes gazdálkodónak tartották falujában, tevékenyen részt vállalt szűkebb közössége mindennapi életében. Húsvizsgáló- és tűzoltótanfolyamra járt, színtársulatot szervezett. A KALOT helyi vezetőjeként a különböző felekezetűeket is bevonta a falusi rendezvényekbe, amivel Somogy-szerte elismertséget, megbecsülést vívott ki.

1945-ben a somogyudvarhelyi földosztó bizottság elnöke. 1947-ben lépett be a Demokrata Néppártba, és a párt Somogy megyei listáján képviselőnek választották. A DNP „önfeloszlatása” után, 1949 februárjában több képviselőtársához hasonlóan ő is komolyan foglalkozott az emigrálás gondolatával, de végül az itthon maradás mellett döntött.

Májusban felkérték, hogy lépjen be a Magyar Dolgozók Pártjába. Mikor az ajánlatot visszautasította, internálással fenyegették meg. Jóindulatú ismerősei tanácsára a távoli Somogyszob-Kaszópusztán vállalt állást. Favágóként dolgozott 1951 végéig, amikor a december 19-én marhavagonban a Hajdú-Bihar megyei Tedejpusztára internált családja után szállították. Távollétük alatt házát, földjüket és egyéb értékeiket kártérítés nélkül elvették. Embertelen körülmények és őrök között éltek. A családfő állatgondozóként dolgozott. Táborukat hivatalosan 1953. október 17-én feloszlatták. Családja hazatért, ő előbb a Budapest Hárosi Falemezműveknél kapott munkát, de hamarosan elbocsájtották, amikor kiderült politikai múltja. Ezután Bicskén szőlőmunkás lett. Jobb kereset reményében 1954 tavaszától két esztendőn át a Bakonyban fakitermelést és mészégetést vállalt, majd a MÁV nagykanizsai pályafenntartási szakaszparancsnokságához vették fel pályamunkásnak. 1958-tól tizennégy éven át nyugdíjazásáig a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság barcsi kirendeltségén kubikusként foglalkoztatták.

Bár 1956-ban a somogyudvarhelyi nemzeti bizottság politikai szerepvállalásra kérte fel, korábbi sérelmei és helyzetértékelése miatt minden funkciót elutasított. A közélettől való teljes visszavonulásában szerepet játszott állandó lelkiismeretfurdalása: családja sorsának rosszabbra fordulásáért politikai szereplését okolta. Gyermekeit osztályidegenként kezelték, felsőbb iskolába jutásukat megakadályozták, életüket kettétörték. Balogh Andrást nyugdíjas korában a hatóságok megfigyelés alatt tartották, élete végéig jelentéseket készítettek magatartásáról.