Eszterhás György

Ólubló, Szepes vármegye, 1916. június 8. – Lisbon, New Hampshire, USA, 2002. augusztus 22.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Heves és Nógrád-Hont vármegyék

A 18. században Magyarországra betelepült sváb család leszármazottja. Apja, Fölker József (1885-1930) köztisztviselő volt, anyja, Cserneczky Gizella (1887-1978) a háztartást vezette. Két bátyja, József (1910-1915) és Iván (1914-1916) kisgyermek korában elhunyt, öccse, Endre (1920) mérnök lett. Római katolikus vallású. 1943-ban házasságot kötött Budapesten, felesége, Bagi Katalin (1920) export-import levelező. Négy leányuk született: Katalin (1945) klinikai specialista, Annamária (1949) szállítási vállalkozó, Susanne (1957) mikrobiológus, Judith (1959) hivatalvezető. Nevét 1938-ban magyarosította.

Az elemi iskolát Berettyóújfalun végezte. Középiskolai tanulmányait a debreceni piarista gimnáziumban és a makói Állami Csanád Vezér Reálgimnáziumban folytatta, végül a győri bencés főgimnáziumban érettségizett 1934-ben. Beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol a jogi tanulmányokat 1940-ben fejezte be. Az államtudományi oklevelet 1942-ben Pécsett szerezte meg.

1937-ben köztisztviselői pályára lépett, előadó lett a Belügyminisztérium szociális osztályán. Antall József menekültügyi főbiztos felkérésére a minisztérium menekültügyi osztályán önként vállalta a lengyel menekültek elhelyezésének megszervezését, és részt vett a lengyel katonák Jugoszláviába menekítésében. 1940-ben a BM Országos Nép- és Családvédelmi Alap szakelőadójaként beosztásánál fogva jelentős anyagi támogatást biztosított a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete népfőiskolája felállításához. 1941-ben bevonult katonának, előbb az 1. honvéd gyalogezrednél szolgált, majd a Honvéd Haditudósító Századhoz osztották be, később tiszti iskolára került. 1944-ben az Országos Szociális Felügyelőségen dolgozott.

1937-ben belépett a Független Kisgazdapártba, s egyetemista társai között aktív propagandát fejtett ki a párt mellett. Már diákkorában bekapcsolódott a katolikus ifjúsági mozgalomba. Tagja lett a Foederatio Emericanának, s három éven át a Szent István Bajtársi Közösség főtitkára volt. A német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. Kisgazdapárti kapcsolatai miatt 1944 decemberében a nyilasok németellenes szervezkedés címén vád alá helyezték, de a bíróság nem indította meg ellene az eljárást.

1945 tavaszán szabadságot kért a Belügyminisztériumtól, s idejét, energiáit a pártpolitikára fordította. Varga Béla, az FKGP budapesti szervezete elnökének a titkára lett, tevékenysége szerepet játszott a párt fővárosi szervezkedésének a megindításában. Egyidejűleg részt vett a náci és nyilas háborús bűntettek kivizsgálására megalakult bizottság munkájában. 1945. október 7-étől 1948 decemberéig Budapest törvényhatósági bizottságának a tagja. 1945. november 4-én a nagy-budapesti választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. A parlamenti frakcióban a katolikus képviselőcsoporthoz tartozott. 1945 novemberétől képviselősége mellett ő vezette az FKGP országos központja közigazgatási osztályát. 1946 nyarán jelentős szerepe volt abban, hogy a kisgazdapárt elérte a B-lista felülvizsgálatát, és több mint húszezer köztisztviselőt visszahelyeztek korábbi állásába. 1946. szeptember 7-én bekerült a párt országos intézőbizottságába. Pártja képviseletében részt vett a Magyar-Szovjet Olajművek Rt. felügyelőbizottsága munkájában.

A munkáspártok nyomására 1947. március 10-én több társával együtt kilépett a Független Kisgazdapártból. Néhány hónapig párton kívüli képviselőként tevékenykedett, majd katolikus meggyőződését követve csatlakozott az újra szervezkedni kezdő Demokrata Néppárthoz. A párt képviseletében részt vett az országgyűlési választásokat előkészítő pártközi tárgyalásokon, majd az 1947. augusztus 31-ére kiírt országgyűlési választások előtt ő vezette a DNP kampányát. Az Országgyűlés szeptember 16-i alakuló ülésén a Heves és Nógrád-Hont vármegyei mandátumával igazolták. 1947 szeptemberétől pártja végrehajtó bizottsági tagja és országos pártigazgató. Kezdettől fogva képviselte pártját az országgyűlés politikai bizottságában. Mindszenty József esztergomi érsek letartóztatása, majd Barankovics István pártfőtitkár emigrálása után, 1949. február elején a DNP Végrehajtó Bizottsága nevében néhány társával együtt feloszlatta a pártot, hogy elkerüljék a szervezet beolvasztását a népfrontba.

1949. február 22-én éjjel több képviselőtársával együtt Ausztriába menekült. Családja csak 1956-ban követte. Többéves olaszországi és svájci tartózkodás után, 1953-ban az Egyesült Államokban telepedett le. A Ford Company New Jerseybe telepített gyárában kapott munkát; 1989-ben anyagbeszerző tisztviselőként ment nyugdíjba. Külföldre távozása uán nyomban bekapcsolódott a politikai emigráció munkájába. 1949 novemberétől a Magyar Keresztény Népmozgalom Végrehajtó Bizottságának, 1950-től a Közép-európai Kereszténydemokrata Unió Magyar Tagozatának tagja. 1950-ben bekerült a magyar emigráció csúcsszervezetébe, a Magyar Nemzeti Bizottmányba is. Az 1950-es évek közepétől nem folytatta aktív politikai tevékenységét. A magyarországi rendszerváltozás után, 1990-től a Kereszténydemokrata Néppárt intézőbizottsági tagja; a párt Barankovics-emlékéremmel tűntette ki.

Forrás:

Országgyűlés almanachja 1947-1949, 108-109.o.

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP országgyűlési képviselőcsoportja

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A kádári konszolidáció, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés 

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja - Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám

Új Ember hetilap: Eszterhás György halálára

Magyar Nemzet Online: Elhunyt Eszterhás György, 2002. augusztus 17.