Európai Néppárt képviselőcsoportjának elnökei

1952. szeptember 11.

A holland Emmanuel Sassent választották a képviselőcsoport élére.

Emmanuel Sassen 1911-ben született ’s-Hertogenbosch-ban, Hollandiában. Érettségi után szülővárosában a Sint-Janslyceumban szerzett jogi végzettséget. 1946-ban a Katolikus Néppárt (Katolische Volkspartei, KVP) színeiben Észak-Brabant tartományból bekerült a holland parlamentbe, 1948-ban pedig a gyarmatokkal foglalkozó miniszterré nevezték ki. 1952 és ’58 között a holland parlament második kamarájának tagjaként dolgozott. Eközben európai karrierje is elindult, ugyanis a létrejövő Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlése kereszténydemokrata frakciójának elnöke lett, amely tisztséget 1958-ig viselt. Ekkor az Euratom Bizottság tagjává választották meg. 1967-ben pedig az Európai Közösségek Bizottságának tagjává vált, ahol 1970-ig versenyügyi biztosként dolgozott. 1970 és ’76 között az Európai Gazdasági Közösségben Hollandia állandó képviselője lett. Az Európai Néppárt 1986-ban Robert Schuman-medállal ismerte el munkásságát. Érdemeiért 1956-ban a Német Szövetségi Köztársaság is Szolgálati Nagykereszttel tüntette. 1995 decemberében hunyt el szülővárosában.

1958. február 24.

A belga Pierre Wigny-t választották a képviselőcsoport elnökének.

Pierre Wigny 1905-ben született Lüttich-ben, Belgiumban. Az amerikai Harvard egyetemen nemzetközi jogot tanult és doktorált. Centre d'Etudes pour la réforme de l'Etat (Államreformok Intézete – Varga Adri szerint) 1949 és 1971 között a belga parlament képviselője volt, a vallon Keresztény Szociális Párt (Parti Social Chrétien, PSC) színeiben. 1952 és ’58 között pedig az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlésének tagja lett, 1958-ban, 8 hónapig vezette a kereszténydemokrata frakciót. 1947 és 1950 között a belga kormány tagja lett, gyarmatügyi miniszter. 1958 és 1961 között (e tisztsége miatt mondott le a Közgyűlésben betöltött pozíciójáról) Belgium külügyminisztere lett. 1965-től egy éven át igazságügyminiszterként, majd 1968-ig kultuszminiszterként dolgozott. 1986-ban az Európai Néppárt Robert Schuman-medállal tüntette ki. 1986 őszén hunyt el Brüsszelben.

1958. október 6.

A francia Alain Pohert választották a képviselőcsoport élére.

1966. március 9.

A német Joseph Illerhaust választották a képviselőcsoport elnökének.

Joseph Illerhaus 1903-ban született Hambornban (Duizburg kerülete) Németországban. 1919-ben, 16 évesen érettségi nélkül abbahagyta gimnáziumi tanulmányait és azonnal munkába állt. 1933-ig különböző bankfiókokban dolgozott. Később saját textilkereskedését vezette. 1947-ben a Kiskereskedelmi Szövetség elnöke lett Duisburgban és Nordrhein tartományban. 1950-ben pedig a Német Szövetségi Textilkereskedők elnökének választották, valamint a duisburgi Ipar és Kereskedelmi Kamara alelnökének.1966 és 1969 között a Német Kiskereskedelmi Szövetség elnöke volt. Politikai karrierje 1933-ban indult, amikor a német Centrumpárt ifjúsági tagozatának (a Windthorstbundnak) tagja lett. 1945-ben részt vett a Kereszténydemokrata Unió (Christlich Demokratische Union, CDU) alapításában. 1948-tól 1957-ig Duisburg tanácsa lett, 1953-ban pedig a szövetségi parlament tagja lett 1969-ig (Wahlkreis Rheydt – Möchengladbach – Viersen tartomány képviseletében). 1958-tól az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom közös Közgyűlésének tagja lett (1962-től Európai Parlament) a kereszténydemokrata frakció keretein belül. 1966-tól a frakció elnökének is megválasztották, amit 1969 novemberéig vezetett.

1969. november 25.

A német Hans-August Lückert választották meg a képviselőcsoport elnökének.

Hans August Lücker 1915-ben született Krümmelben, Rajna-vidék-Pfalz tartományban, Németországban. Egy katolikus parasztcsalád nyolcadik gyermeke. A humángimnázium elvégzése után Hans August maga is a családi gazdaságban kezdett el dolgozni. A második világháborúban katonaként szolgált, részt vett Sztálingrád ostromában (több hetes gyaloglás után ért haza, és csatlakozott ismét saját egységéhez). A háború végétől 1947-ig Freisburg és Erding Élelmiszerhivatalát vezette, valamint Bajor Mezőgazdasági Kamarát is igazgatta. 1949-ben beválasztották a Bajor Parasztszövetségbe, ahol osztályvezetőként dolgozott. Később részt vett az első bajor mezőgazdasági főiskola alapításában. Végül 1951-ben átkerült a Német Parasztszövetséghez. Politikai pályája 1947-ben indult, amikor belépett a Bajor Keresztényszociális Unióba (Christlich-Soziale Union, CSU). 1953-ban a német szövetségi parlament tagjává választották, ahol mandátumát 1980-ig megőrizte. 1958-ban az Európai Parlament előd közgyűlésének tagja lett a kereszténydemokrata frakció tagjaként. Azon kevesek egyikének számított, aki tagságát azután is megőrizte, mikor 1979-ben az Európai Parlament képviselőit közvetlenül választották az európai állampolgárok. 1969-ben a kereszténydemokrata frakcó elnökének is megválasztották, amely tisztséget többszörösen megújítva 1975-ig megőrzött. 1976-tól 1982-ig az Európai Néppárt pártcsalád alelnöke volt. Robert Schuman boldoggá avatási perének német bizottságának alelnöki tisztségét is betöltötte. 1973-ban a Német Szövetségi Köztársaság Szolgálati Nagykereszttel tüntette ki. 2007 decemberében hunyt el Bonnban.

1975. szeptember 9.

A belga Alfred Bertrand-t választották meg a képviselőcsoport élére.

Alfred Bertrand 1913-ban született Bilzenben, Belgiumban. Tanulmányai végeztével bányászként kezdett dolgozni, emellett azonban a közélettel is aktívan foglalkozott. Tagja volt a Fiatal Keresztény Munkások (Kristelijke Arbeidersjongeren, KAJ) szervezetének és Keresztény Munkás Mozgalom (Algemeen Christelijk Werknemersverbond, ACW), a mozgalomnál szakszervezeti titkárként is dolgozott 1946 és 1965 között. Szintén 1946-tól 1965-ig Sint-Truiden város önkormányzati képviselője volt. 1946-ban a belga parlament tagjává is megválasztották, mandátumát 1978-ig megőrizte, a flamand Keresztény Néppárt (Christelijke Volkspartij, CVP – ma: CD&V) színeiben. 1961-ben miniszteri kinevezést is kapott, ’61 és ’65 között közlekedésügyi miniszter volt, majd ’66-ig egészségügy-miniszterként dolgozott, 1966-tól 1972-ig pedig ismét közlekedésügyi miniszterként. Az európai egységesülési folyamatban kezdetektől részt vett, ott volt már az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlésének kereszténydemokrata frakciójának alakuló ülésén is. 1975-ben megválasztották a képviselőcsoport elnökének, amely tisztséget 1977-ig töltött be. 1979-ig maradt az Európai Parlament tagja. 1986-ban az Európai Néppárt Robert Schuman medállal ismerte el munkásságát.

1977. május 5.

A német Egon Klepsch-et választották a képviselőcsoport elnökének.

Egon Klepsch 1930-ban született Bodenbachban, Csehszlovákiában. 1945-ben családjával együtt kényszermunkatáborban internálták, és elűzték hazája földjéről. Magdeburgban érettségizett 1949-ben, majd Rostockban történelem és földrajz szakon kezdte meg felsőfokú tanulmányait. A Szabad Német Fiatalság (Freie Deutsche Jugend, FDJ) szervezetén belül (amely a magyarországi Kommunista Ifjúsági Szervezethez volt hasonló) részt vett az ellenállásban, a letartóztatás elől Nyugat-Berlinbe menekült. Diplomáját Margburgban 1954-ben szerezte meg, 1959 és 1965 között az egyetem docenseként dolgozott. 1963-tól 1969-ig Németországi Fiatal Unió (a Kereszténydemokrata Unió, CDU, ifjúsági szervezete) elnöke volt. 1965-ben a német szövetségi parlament képviselővé választották, mandátumát 1980-ig megőrizte. 1964-től indult el európai politikai karrierje, amikor is a Nemzetközi Európai Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió  (Internationalen Union Junger Christlicher Demokraten Europas) elnökének választották meg (ezt tisztségét 1970-ig töltötte be). 1973-ban tagja lett az Európai Parlamentnek a kereszténydemokrata frakció keretén belül. Később két ízben is a frakció elnökének választották, először 1977 és 1982 között, majd 1984 és 1992 között vezette a képviselőcsoportot. Ő töltötte be eddig a leghosszabb ideig ezt a pozíciót. 1992-ben az Európai Parlament elnökének is megválasztották, az intézményt 1994-ig vezette. Javaslatára alapították a Robert Schuman-medált, amiben később Egon Klepsch is részesült.

1982. január 20.

Az olasz Paolo Barbit választották meg a képviselőcsoport élére.

Paolo Barbi 1919-ben született Triestben, ami akkor már Olaszországhoz tartozott. Filozófiai tanulmányokat folytatott, és a nápolyi Nunziatella nevű katonai akadémia professzora is volt. Politikai karrierjét az olasz Keresztény Demokrácia (Democrazia Cristiana, DC) pártban futotta be. 1958 és 1976 között az olasz parlament képviselője volt. 1976-tól 1979-ig pedig a Szenátus tagjává választották. Az európai politikai színtéren 1979-től 1984-ig dolgozott, amikor az első közvetlen választásokon európai parlamenti mandátumot nyert. A kereszténydemokrata frakcióban foglalt helyet, amelynek 1982 és ’84 között elnöke is volt. 1986-ban munkásságát Robert Schuman-medállal ismerte el az Európai Néppárt. 2011 júniusában hunyt el Nápolyban.

1984. július 18.

Ismét Egon Klepsch-et választották a csoport elnökének.

1992. január 14.

A belga Leo Tindemans-t választották meg a csoport élére.

Leonard Clemence Tindemans 1922-ben született Zwijndrechtben, Belgium flamand tartományában. Felsőfokú tanulmányait antwerpeni Szent Ignác Kereskedelmi Főiskolában, a Genti Egyetemen és a Leuveni Katolikus Egyetemen folytatta, később a katolikus egyetem emeritus professzorává is megválasztották. A flamand Keresztény Néppárt (Christelijke Volkspartij, CVP – ma: CD&V) színeiben folytatta politikai pályafutását. 1961-ben beválasztották a belga parlament alsóházába, mandátumát 1989-ig megőrizte. 1965-től 1973-ig Edegem, flamand település polgármestereként is dolgozott. 1968-ban a Belgium kormányába is bekerült, ’72-ig holland közösségi kapcsolatokért felelős miniszter, ’72 és ’73 között mezőgazdasági miniszter, következő évben miniszterelnök-helyettes, majd ’73 –74-ig költségvetési miniszter. 1974-ben az ország miniszterelnökévé választották, kormányát ciklusának végéig, 1978-ig vezette. 1981 és 1989 között pedig külügyminiszterként vett részt a belga kormány munkájában. Belga politikai szerepvállalásával párhuzamosan részt vett az európai integrációs folyamatban is. Az Európai Parlament első közvetlen választásakor nyert mandátumot, amikor az Európai Néppárt frakciójában foglalt helyet 1979-től 1981-ig (akkor a külügyi megbízása miatt lemondott), előtte az 1976-ben megalakuló Európai Néppárt pártcsalád első elnökének választották, amely tisztséget 1985-ig megőrzött. Az EP-be 1989-ben tért vissza, és 1999-ig őrizte meg mandátumát. 1992-ben megválasztották a néppárti frakció elnökének, a képviselőcsoportot ’94-ig vezette. 1986-ben Robert Schuman-medállal ismerték el tevékenységét. 2014-ben hunyt el.

1994. július 5.

A belga Wilfried Martens-t választották a csoport elnökének.

Wilfried Martens 1936-ban született Sleidinge-ben (ma Evergem) városában született Belgium flamand tartományában. Egyetemi tanulmányait Leuveni Katolikus Egyetemen és a Harvardon végezte, filozófia és jogi végzettséget szerzett. A flamand Keresztény Néppártben politizált, amelyet már 1972 és ’79 között vezetett. A belga parlament alsóházának képviselőjévé választották 1974-ben, mandátumát 1991-ig megőrizte. Ezután 1994-ig szenátorrá választották. 1979-től pár hónap megszakítással egészen 1992-ig Belgium kormányfője volt. 1976-ban részt vett az Európai Néppárt pártcsaládjának megalakításában, melynek később 1992-től (1990?) haláláig elnöke lett. 1994-ben szerzett európai parlamenti mandátumot, abban az évben az európai néppárti frakció elnökének is megválasztották, amelyet a ciklus végéig megőrzött. 1995-ben munkássága elismeréséért Schuman-medált kapott. 2013-ban hunyt el. Az európai kereszténydemokrata alapítványokat tömörítő szervezet, a Wilfried Martens Központ róla kapta nevét.

1999. július 13.

A német Hans-Gert Pötteringet választották meg a képviselőcsoport élére.

2007. január 9.

A francia Joseph Dault választották meg a képviselőcsoport elnökének.

2014. június 4.

Manfred Webert választották meg a képviselőcsoport élére.

Manfred Weber 1972-ben született a Rottenburghoz tartozó Niederhatzkofenben, Bajorországban. Fizikus-mérnöki diplomát szerzett, és a saját start-up vállalkozásában kezdett el dolgozni. Már 16 éves kora óta bekapcsolódott a politikai életbe, amikor a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) ifjúsági szervezetének (Junge Union) és a bajor CSU tagja lett, majd 2003 és 2007 között vezette a CDU ifjúsági szervezetének bajor közösségét. 2002-ben mandátumot nyert a bajor parlamentbe, ahol ő volt a legfiatalabb képviselő. 2004-ben csak azért mondott le bajor parlamenti mandátumáról, mert beválasztották az Európai Parlamentbe (Németországban a két tisztség összeférhetetlen). 2009-ben az Európai Néppárt parlamenti frakciójának alelnökének 2014-ben pedig elnökének választották, amely tisztséget jelenleg is betölt. Politikai aktivitása mellett tagja a Bajor Katolikus Bizottságnak (Landeskomitee der Katholiken in Bayern).

Források:

Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben. Magyar kiegészítés: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. (Szerk. Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2015.

Emmanuel Sassen, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

Pierre Wigny, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

Pierre Wigny életrajza Forrás: kas.de

Alain Poher, az angol wikipédia szócikke Forrás: en.wikipedia.org

Joseph Illerhaus, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

Hans-August Lücker életrajza Forrás: cvce.eu

Alfred Bertrand, a holland wikipédia szócikke Forrás: nl.wikipedia.org

Egon Klepsch életrajza Forrás: kas.de

Egon Klepsch, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

Paolo Barbi, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

Paolo Barbi életrajza Forrás: europarl.europa.eu

Hans-Gert Pöttering, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

Dr. Hans-Gert Poettering életrajza Forrás: kas.de

Leo Tindemans, az angol wikipédia szócikke Forrás: en.wikipedia.org

Wilfried Martens, az angol wikipédia szócikke Forrás: en.wikipedia.org

Joseph Daul, az angol wikipédia szócikke Forrás: en.wikipedia.org

Manfred Weber életrajza Forrás: eppgroup.eu

Manfred Weber, a német wikipédia szócikke Forrás: de.wikipedia.org

A képek forrása: Emmanuel Sassen, Pierre Wigny, Alain Poher, Paolo Barbi, Hans-Gert Pöttering, Joseph Daul és Manfred Weber fotója a wikipedia.org-ról származik.

Joseph Illerhaus és Alrend Bertrand fotójának forrása: az eppgroup.mobi. Hans-August Lücker fotójának a forrása: terapek.com. Egon Klepsch-é: kas.de. Leo Tindemans-é: alchetron.com. Wilfried Martensé pedig: geraardsbergen.cdenc.be.