Farkas Dénes

(1884–1973)

Földbirtokos, gazdálkodó, a Demokrata Néppárt Zala megyei képviselője, 1956-ban a párt korelnöke.
A családi tradíciók szellemében közéleti pályára szóló neveltetést kapott. A szülők a Zala vármegyei Söjtörön és Bagodon 680 hektár földtulajdonnal rendelkeztek.
A soproni Bencés Gimnázium elvégzése után a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett felsőfokú mezőgazdasági szakképzettséget, és átvette a család söjtöri 315 hektáros birtokrészének vezetését. Ezen kívül 1918-ban bérbe vette a Győr melletti Mezőörsön a Szombathelyi Papnevelde 1150 hektáros birtokát.
Farkas Dénes érdeklődése a politika iránt a családi örökség egyenes folytatását jelentette. Anyai nagyapja 1865-68 között volt képviselő, édesapja, aki Giesswein Sándorral tartott fenn baráti kapcsolatot, 1896-ban a Zichy Nándor-féle Katolikus Néppárt színeiben került a parlamentbe. Ügyvéd fivérét, Farkas Tibort, aki Budapesten és Cambridge-ben tanulva széles körű műveltségre tett szert, 1922-ben és 1930-ban pártonkívüli, majd 1931-ben annak a Kisgazdapártnak a programjával választották meg képviselőnek, amelynek megalakításában Gaál Gaszton mellett maga is szerepet játszott.
Farkas Dénes közéleti tevékenységének kezdetei a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetekben betöltött tisztségekig nyúlnak vissza. Ellenzéki politikai beállítottsága következtében ő is a Kisgazdapárthoz csatlakozik, a harmincas évek végétől tagja a párt nagyválasztmányának. A kor politikusai közül Bajcsy-Zsilinszky Endre személyisége gyakorolta rá a legnagyobb hatást, akinek Szabadság című lapjában cikkei jelentek meg. írt az egykori soproni diáktárs, a Pethő Sándor által szerkesztett Magyarságba és a Magyar Nemzetbe is. Ennek során ismerte meg Barankovics István hírlapírói munkásságát. Dobi Istvánnal a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarában került kontaktusba, amelynek Farkas Dénes választott tagja, Dobi pedig alkalmazottja volt.
1944-ben a háborús események hatására, s mert időközben lejárt a Győr megyei bérleti szerződése, visszaköltözik Söjtörre. Az 1945-ös földreform 60 hektárt hagyott vissza a tulajdonában, ezen gazdálkodott 1949-ig, amikor utolsó birtoktestét is fel kellett ajánlania a Hahóti Állami Gazdaságnak. A Kisgazdapárthoz 1945 után is igen erős szálak kötötték, noha képviselőséget – nem utolsósorban, mert földbirtokos volt – ekkor nem vállalt. 1946-ban a párt megyei szervezetének ügyvezető elnöke, 1947 júniusában pedig egyik társelnöke volt. 1947. augusztus 10-ig felelős kiadója a Független Zala című újságnak, s a lap megjelenésének anyagi terheit is magára vállalta. Nem helyeselte a Kisgazdapárt 1946-tól egyre jobban érzékelhető balra tolódását, ezért Belső Gyula és Kováts Ferenc képviselőkkel egyetértve szükségesnek látta egy katolikus erkölcsiséget valló, polgári párt létrehozását. Az 1947-es választásokat megelőzően csatlakozott a Demokrata Néppárthoz, fontos szerepet vállalt a párt Zala megyei megszervezésében. Ennek a megyének a listáján nyert képviselői mandátumot is. A parlamentben a földművelésügyi és a pénzügyi bizottságokban képviselte a DNP-t. Képviselői tevékenysége keretében öt interpellációt nyújtott be és kétszer szólalt fel az Országgyűlés plenáris ülésein. A költségvetési viták során gyakorlatias megközelítésben, a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselve vette bonckés alá a kormány előterjesztését. A tervgazdálkodás bevezetése ellenében a magántulajdon alapján álló, a független egzisztenciákra építő gazdaság megőrzését tartotta kívánatosnak.
Az Országgyűlés 1949-ben történt feloszlatása után visszavonult a közélettől, ám ez sem mentette meg attól, hogy legutolsó házingatlanától is megfosszák és kitelepítsék Söjtör szélére, ahol bár méltatlan körülmények között, de a falu lakóinak együtt érző segítségét bírva élt felesége 1956 februárjában bekövetkezett haláláig. Ekkor állítólagos izgatás címén letartóztatták, kétévi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, ami után elhagyta Söjtört, és a lányához költözött Budapestre. Itt érte a forradalom. 1956. november 1-jén a Kossuth rádióban Farkas Dénes mint a Demokrata Néppárt korelnöke hívott fel a párt újjáalakítására.
Bár személyéhez ezenkívül más cselekményt nem köthettek, 1957-ben internálták, majd 1956-os börtönbüntetéséből is három hónapot le kellett töltenie Márianosztrán.