Gróf Zichy Nándor

(1829. november 16, Pozsony – 1911. december 24. Adony)
politikus, közgazdász, országgyűlési képviselő, a Katolikus Néppárt megalapítója

Élete

1829-ben született Pozsonyban, a mai Szlovákia területén. Jogi tanulmányait részben a budapesti, részben a bécsi egyetemen végezte, mely végzettségekre szükség volt a diplomáciai képzettség eléréséhez. A bölcseleti tanszakban tudori fokozatot, 1848-ban filozófiai doktori címet ért el. Az ’50-es években a Nádorcsatorna Társulat elnöke volt és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben is szerepelt. Fejér-megyében minden nevezetesebb pénzügyi és gazdasági alkotásnak, szervezetnek az élén állt. 1861-ben Fejér-megye a vaáli kerület képviselőnek jelölte, de ezt az ajánlatot ekkor még nem fogadta el – helyette Salamon Lajos lett képviselő, ő maga pedig az alispáni tisztséget vállalta el. Gyermeke, ifjabb Zichy Nándor, aki szintén politikus volt, 1861-ben született Nagy-Lángon.

Már a Schmerling nevével fémjelzett provizórium alatt Deák Ferenc híve volt. 1863-ban Jókai Mórral együtt sajtóperbe fogták és börtönbüntetésre ítélték, mivel a Hon című lapba a jogfeladás nélküli kiegyezésről írt Alapkérdéseink címmel. A börtön mellett megfosztották kamarai méltóságától és grófi címétől is. Az ítélet egy évre szólt, azonban néhány hét után szabadon engedték és méltóságait is visszakapta. A kiegyezési és az azt követő országgyűlésen a rácalmási kerületet képviselte. A Helytartótanács alelnöki pozícióját is betöltötte. 1875-ben Székesfehérvár megválasztotta országgyűlési képviselőjének, a Sennyey-párt egyik stabil politikusa volt. 1865-től 1880-ig országgyűlési képviselő, főrendiházi tag. 1884-ben a keresztények és a zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslat ellen tömörült főrendiházi ellenzék szervezésében Cziráky János gróf oldalán aktívan részt vett. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt a felsőházi reform kérdésében Andrássy Gyula mellett dolgozott. 1895-ben az egyházpolitikai reformok főrendiházi ellenzékének vezére volt, majd megalapította a Katolikus Néppártot. A jezsuita rend híve és barátja volt. A Néppárt vezetőjeként jelentős részt vállalt az Alkotmány című napilap megszervezésében. 1906-ban tárnokmester lett, emellett létrehozta a Székesfehérvári Kereskedelmi Bankot és a Fejérmegyei Takarékszövetkezetet. Császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, az aranygyapjas-rend vitéze, a Szent István Társulat elnöke, valamint a közjogi- és törvénykezési bizottság tagja volt.

Életművének elismeréséül 1930 óta szobra áll Budapest VIII. kerületében, a Lőrinc pap-téren a jezsuita templommal szemben.

A Katolikus Néppártról

A XIX. század végén a berendezkedő és már közel három évtizede kormányzó liberalizmus az újonnan felmerülő gazdasági, szociális és politikai problémákra nem volt képes „korszerű választ adni”, ezen okokból az 1890-es években új politikai irányvonalak és mozgalmak jelentek meg a magyar közéletben. Ilyen válaszreakció, az egyházpolitikai küzdelmek szülötte volt a politikai katolicizmus, mely a keresztény értékekre alapozva kísérelt meg egy széles társadalmi bázissal rendelkező, modern, a polgári értékeket is elfogadó, néppártot létrehozni. A Katholikus Néppárt 1895-ben január 28-án indult.  

A liberális kormányzó elit vezetésével az állam és az egyház szétválasztását, az állam szerepének növelését kívánta elérni, továbbá az egyház pozíciójának újragondolását fogalmazta meg, ugyanakkor egyes politikai erők, mint a Néppárt alapítói, tiltakoztak ellene (polgári házasság, oktatás). A Néppártot gróf Zichy Nándor és gróf Esterházy Móric (későbbi miniszterelnök) alapította, de olyan jeles személyek is részt vettek a párt arculatának megfogalmazásában, mint Prohászka Ottokár. A párt tagjai jellemzően arisztokraták, egyházi vezetők, illetve értelmiségiek voltak.

A Katolikus Néppárt összesen öt választás során jutott be a parlamentbe, ahol kétszer kormánypárti (1905 és 1906), háromszor pedig ellenzéki (1896, 1901 és 1910) szerepet vállalt. 1905-ben csatlakozott az akkor alakult koalícióhoz, mely az 1905-ös választásokon történelmi győzelmet aratott a Kiegyezés óta kormányzó Szabadelvű Párt ellenében, belpolitikai válságot robbantva ki (darabont kormány). A válság megoldásával az 1906-os választásokon megerősítést nyert Koalíció tagjaként a Második Wekerle-kormányban a Néppártot Zichy Aladár képviselte, mint a király személye körüli miniszter.

1918. február 3-án szűnt meg a Néppárt, mivel egyesült az Országos Keresztény Szocialista Szövetséggel és Keresztényszocialista Néppártként élt tovább, egészen a Tanácsköztársaság alatti feloszlatásáig, betiltásáig. 1920-ban a párt újraszerveződött és Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt néven kormányzati pozícióba is került. A Néppárt értékei, megszűnése ellenére, meghatározóak maradtak mind a keresztény nemzeti kurzus, mind pedig a Horthy-korszak idején.

Lapjai: Magyar Állam, Alkotmány, Néppárt, Népújság

Választási eredmények: 1896 – 18 mandátum (4,36 %), 1901 – 25 mandátum (6,05 %), 1905 – 25 mandátum (6,05 %), 1906 – 33 mandátum (7,99 %), 1910 – 13 mandátum (3,14 %)

Források

A Pallas nagy lexikona

Fabro Henrik – Újlaki József: Országgyűlési Almanach az 1905-1910. évi országgyűlésről In.: 116.-117.o.

Magyar Életrajzi Lexikon

Magyar Katolikus Lexikon