Horváth Ferenc

Gyöngyösszentkereszt, Vas vármegye, 1911. július 12. – Csáford, Zala megye, 1969. május 31.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Zala vármegye

A római katolikus Horváth Gyula (1877-1963) cipész és Kozmor Julianna (1893-1968) legidősebb gyermeke. Testvérei: Mária (1913-1988) háztartásbeli, Gyula (1915-1977) cipész, Ernő (1920) hentes és mészáros. 1934-ben Szombathely-Kámonban nősült, felesége Laky Margit (1912-1972) vendéglős. Gyermekeik közül Ferenc (1935) gazdálkodó, Mária (1937) raktáros, Károly (1941-1974) pincér lett, Ibolya 1949-ben pár hónapos korában meghalt.

Szombathelyen végezte a polgári négy osztályát, majd mezőgazdasági szakiskolába jelentkezett. Tanulmányai befejezése után Kám községben vendéglőt nyitott, amelyet három évvel később, 1937-ben hentesüzlettel bővített. Emel­lett 3 hektár saját földjén és 25 hektár bérelt terü­leten gazdálkodást folytatott. A helyi közéletbe az 1930-as években kapcsolódott be; részt vett a KALOT tevékenységében, szervezte az arany­kalászos gazdamozgalom tanfolyamait. Csáfordon tagja volt a római katolikus egyházközségnek. 1944. október 15-e után Kőszeg–Írottkőn katonai szolgálatot teljesített, 1945 márciusában alakulata felbomlott, akkor hazatért.

1945-től, a háború befejezése után tovább vezette vendéglőjét, majd annak államosítása után állatkereskedő lett. Közeli ismerősei a Független Kisgazdapártba hívták, de nem lépett be. 1947 nyarán a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztusi 31-i országgyűlési választásokon Zala megyei je­löltként pótképviselővé választották. 1948. augusztus 4-én, miután Berkes Jánost megfosztották mandátumától, behívták a törvényhozásba. Rövid képviselősége alatt két interpellációt is intézett a pénzügyminiszterhez; az egyikben kárpótlást kért a jóvátételre igénybe vett igavonó állatokért. Felszólalt az 1949. évi költségvetés vitájában is. A DNP önfeloszlatása után, 1949. február elejétől párton kívüli képviselőként dolgozott tovább.

1951-ben feljelentési köte­lezettség elmulasztása címén Csáfordon letartóztatták, majd a következő évben államel­lenes bűncselekmények vádjával 5 év börtönre ítélték. 1952. júliustól a Fő utcában, Márianosztrán, majd Oroszlányban tartották fogva. 1954-ben kiszabadult ki, ezután a felesége nevén maradt föl­dön gazdálkodott.

Amikor 1956. november 1-jén a De­mokrata Néppárt megyei szervezete újjáalakult, a párt ideiglenes megyei és városi vezetősége társelnöke lett. Mint a Zalaszentgróti Járási Nemzeti Bizottság elnöke a megyei forradalmi bizottságba is bekerült. Ezért 1957 tavaszán ismét letartóz­tatták, a Zala Megyei Bíróság 1957. szeptember 14-én a népi demokratikus államrend meg­döntésére irányuló mozgalom vezetésének vádjával el­ítélte.  1958. május 28-án a Legfelsőbb Bíróság másodfokon büntetését tizenkét év fegyházra emelte. Vácott, Kaposvárott, Márianosztrán raboskodott, 1963-­ban egyéni kegyelemmel szabadult Zalaegerszeg­ről. Ezután egy tapolcai borpincében segéd­munkás volt, később egy tihanyi ét­teremben pincér lett. Idénymunkája mellett bérelt földön gazdálkodott. Korai halálát közúti baleset okozta.

Forrás:

Országgyűlés almanachja 1947-1949, 160-161.o.

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP országgyűlési képviselőcsoportja

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A kádári konszolidáció, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja - Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám

Csicskó Márta – Szabó Róbert: Kereszténydemokrata sorsok

Országgyűlési dokumentumok 1861-1990

T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a régi feudális világ kiváltságainak utolsó foszlányait kívánja megszüntetni, nyilvánvalóan az ország- közvéleményének helyeslésével találkozik. Mi sem áll tőlem távolabb, mint hogy ilyen kiváltságokat védelmezzek. A javaslat elgondolásaival, egész szellemével tökéletesen egyetértek. Legyen szabad azonban néhány olyan szempontra felhívnom a t. Országgyűlés figyelmét, amelyek nem szeretném, ha elkerülnék a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter illetőleg a törvényjavaslat szerkesztőinek és az előadó úrnak figyelmét. A vásárjogok egyöntetű megszüntetésével nemcsak a személyi kiváltságokat szünteti meg a törvényjavaslat, hanem megszünteti az úgynevezett közbirtokossági, közületi, társulati vásárengedélyeket is, amelyek éppen a személyi kiváltságokkal szemben már a múltban is a közösséget hozták előnyös, kedvező helyzetbe.

1947. évi szeptember hó 16-ára összehívott Országgyűlés naplója

Igen méltánytalan dolognak tartom, hogy legjobban rászorulók nem kapnak igavonó állatot, mert a mai, hihetetlen magas állat árak mellett egy háromholdas, ötgyermekes szegényparaszt képtelen lovat vásárolni. Méltánytalan az is, hogy egy pontosan adót fizető, pontos adózó elveszítse a búzakötvényeit csak azért, mert pontosan fizeti az adóját és mert volt hátralékban. Nem büntethetünk valakit azért, mert állampolgári kötelezettségeinek pontosan eleget tett.