Iszak Kálmán

(1906–1974)

katona, MÁV pályamunkás, altiszt, állomáskezelő, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben.

Elemi iskolát és egy polgári osztályt végzett, majd a győri villamos műveknél villanyszerelő-tanonc, de a szakmai képesítést nem szerezte meg. Pár hónapig egy budapesti villanyszerelő-mester segédszerelőként alkalmazta, majd 1925 áprilisában hivatásos katona lett. Nyolc esztendőt a nagykanizsai tüzérosztálynál szolgált, tizedesi rendfokozattal bocsájtották el szerződésének lejártakor. 1933 szeptemberében került – a családi hagyományokat folytatva – a Magyar Államvasutakhoz.

Öt évig a veszprémi osztálymérnökség pályamunkása volt, majd két éven át Hajmáskéren váltókezelőként dolgozott. Különböző vasúti tanfolyamok elvégzése után üzemi altiszt képzettséget szerzett s 1941-ben kinevezték a Zala megyei Tófej község állomáskezelőjévé.

A közéletbe csak 1945-ben kapcsolódott be. Rövid ideig tagja volt a Független Kisgazdapártnak. A következő évben rendőri felügyelet alá helyezték, mert egy bejelentés szerint demokrácia- és szovjetellenes kijelentéseivel a „Magyar Kommunista Pártot rossz színben tüntette fel s ezzel a pártközi békét veszélyeztette”. A belügyminiszter 1946 augusztusában az első fokú határozatot bizonyíték hiányában megsemmisítette, és őt felmentette.

1947-ben csatlakozott a Demokrata Néppárthoz. Az augusztus 31-én megrendezett választáson Zala megyei pártlistán képviselői mandátumot szerzett. A 2. ülésen (1947. szeptember 17.) bejelentették, hogy közalkalmazotti jogviszonyára való tekintettel politikai megbízatása idejére fizetés nélküli szabadságot kért és kapott munkáltatójától. A parlament 63. ülésén (1948. április 27.) a közgazdasági és a közlekedésügyi bizottság tagjává választották meg. A Demokrata Néppárt Végrehajtó Bizottsága 1947. október 16-án tartott ülésén a képviselőtestület alelnökének jelölte.

Személye elleni megtorlások parlamenti képviselősége előtt kezdődtek el. Internálása idején vasúti elöljárósága hivatali kinevezését megszüntette és Tófejről Zalaegerszegre helyezte át. Jászai Károly kommunista képviselő ellene tett összeférhetetlenségi bejelentését 1948. július 6-án (74. ülés) ismertették az Országgyűlésben. Másnap a törvényhozás illetékes bizottsága Iszák Kálmán meghallgatása után a képviselő mandátumától való megfosztását javasolta, bár az ülésen a vádat – hogy Iszák Kálmán a Magyar Élet Pártja korábbi szervezőtitkára volt – bebizonyítani nem tudták. A kizárási indítványt a parlament többsége a 77. ülésen (1948. július 9.) elfogadta, Iszák Kálmánt mandátumától megfosztotta.

Hazatérése után, 1949. január 31-én, munkahelye felmondással nyugdíjazta. Letartóztatták, Szombathelyen tíz napig őrizetben tartották, majd a Vas megyei Vásárosmiskén kényszerlakhelyet jelöltek ki számára. Rendőrhatósági felügyeletének feloldása után a sárvári cukorgyárban átvevőként dolgozott, majd feleségével Gödöllőre költöztek. Bérelt földjén gazdálkodott, később magánüzletekben volt raktáros nyugdíjazásáig.