Keszler Aladár

Tapolca, Zala vármegye, 1908. április 1. – Tapolca, Veszprém megye, 1972. április 9.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Zala vármegye

Keszler Aladár (1875-1935) építési vállalkozó és Éderer Lujza (1888-1952) háztartásbeli idősebbik gyermekeként látta meg a napvilágot. László öccse (1914-1999) építésügyi előadó volt. A család római katolikus vallású. 1940-ben Zalaegerszegen feleségül vette Ekler Erzsébet (1913) tanítónőt. Leányuk Antónia (1946) műtősnő.

A tapolcai elemi iskola elvégzése után középiskolai tanulmányait a székesfehérvári ciszterci r. kat. főgimnáziumban kezdte, majd a budapesti Kossuth Lajos Reálgimnáziumban érettségizett.

1936-ban, édesapja halála után a Balaton-vidéki Vegyipar nevű rézkénporgyár szakmai irányítója lett. Vegyészeti ismereteket önképzés révén szerzett, majd tudását később hivatalosan is elismerték. Munkája mellett 2,5 kat. holdon szőlőtermesztéssel is foglalkozott. 1937-38-ban a Tapolcai Újság főszerkesztője volt. 1942 és 1946 között mellékállásban a FANTO olajlerakat kezelője is volt. 1940-től haláláig a tapolcai római katolikus egyházközségi képviselő-testület tagja, majd jegyzője.

1945-ben a Független Kisgazdapárt helyi szervezetének lett tagja; ahol hamarosan elnöknek választották. Két évvel később, 1947-ben a felső pártvezetés politikájával elégedetlen tagsággal együtt kilépett. 1947 nyarán a Demokrata Néppárthoz csatlakozott, képviselő-jelöltséget vállalt az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon. A Zala megyei választókerületben pótképviselővé választották. 1948. augusztus 4-én, miután Pörneczi József lemondott megbízatásáról, sor került behívatására. Kétszer interpellált; először 1948. november 24-én a szőlősgazdák nevében tiltakozott a földművelésügyi miniszternél a hegyközségi tanácsok megszűntetése ellen, mivel véleménye szerint ez a lépés a magyar bortermelés versenyképességét veszélybe sodorná. Második alkalommal, december 15-én a kormányt interpellálta, mert az rendeletileg megszűntette a szabad borkereskedelmet, s a kereskedést az Állami Borforgalmi Részvénytársaság monopolizálta. Felszólalásában külön nehezményezte, hogy az állami vállalat alacsonyan szabta meg a felvásárlási árakat; így az egyébként is nagy nehézségekkel küzdő szőlő- és bortermelés teljesen ellehetetlenül. A DNP 1949. februári feloszlatása után pártonkívüli képviselő lett.

Parlamenti megbízatása után vállalatát 1952 júniusáig vezette. Akkor üzemét államosították, de állásában meghagyták szakképzettsége miatt. Csak a szőlőbirtoka és a rajta fekvő ingatlana állami felajánlásával tudta elkerülni kulákká nyilvánítását. 1956 októbere a fővárosban érte; felkereste volt képviselőtársait és bekapcsolódott a Demokrata Néppárt újraszervezésébe. A szovjet beavatkozás után hazament Tapolcára. A következő év júniusában letartóztatták és Kistarcsára, majd Tökölre internálták. 1957. december 5-én szabadult, de még évekig rendőri megfigyelés alatt állt. 1970-ben a Tapolcai Tanácsi Mészművek Vállalat növényvédőszer-üzemének műszaki vezetőjeként ment nyugdíjba. Számos magyar nóta szerzőjeként is ismert.

Forrás:

Országgyűlés almanachja 1947-1949, 209-210.o.

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP országgyűlési képviselőcsoportja

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A kádári konszolidáció, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja - Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám

Csicskó Márta – Szabó Róbert: Kereszténydemokrata sorsok

Országgyűlési dokumentumok 1861-1990

T. Országgyűlés! Több oldalról értesültem, hogy a hegyközségi tanácsokat és hegyközségeket a kormányzat megszünteti és működési körüket több szerv között kívánja megosztani. Mielőtt ebben a kérdésben végleges döntés történik, szeretnék rámutatni a hegyközségek fontos szerepére és a megszüntetésükkel járó káros következményekre. T. Országgyűlés! Egy olyan szervezet megszüntetése áll küszöbön, amely mindenkor híven szolgálta a szőlősgazda-érdekeket és melynek a mai formában való megvalósításáért a szőlősgazda-társadalom hosszú harcot folytatott.

1947. évi szeptember hó 16-ára összehívott Országgyűlés naplója

T. Országgyűlés! A kormány 11.730/1948. sz. rendeletével korlátozta a bor szabadforgalmát, a bor legnagyobb fogyasztói piacán, Budapesten, megszüntette a borkereskedelmet és a borforgalom lebonyolítását teljesen az Állami Borforgalmi Részvénytársaságra ruházta rá. Ez a budapesti borpiacon egyeduralmat élvező állami vállalat a borátvételi árakat olyan alacsonyan állapította meg, hogy azok messze alatta maradnak a termelői önköltségi áraknak. Ez a kormányrendelet országszerte megbénította a bor forgalmát, mert a vidéki kereskedők is beszüntették vásárlásaikat, sőt legnagyobb részük iparengedélyét is visszaadta vagy szünetelteti.

Kapcsolódó anyag:
A tapolcai képviselő testület határozata a Keszler Aladár utcáról - A XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető közterületek átnevezése, új közterület elnevezése és intézmény átnevezése

A fotó forrása: Pannónia Könyvtár