Koczor János

Inke, Somogy vármegye, 1918. május 14. – Chatham, Ontario, Kanada, 1999. június 13

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Somogy vármegye Kaposvár törvényhatósági jogú várossal

Apja Koczor János (1888-1970) kocsis, majd tíz kat. holddal rendelkező, római katolikus vallású kisbirtokos volt, anyja Czibola Rozália (1894-1993). Egyetlen testvére született, Magdolna (1925-1996) gazdaasszony. 1971-ben Kanadában nősült meg, felesége Eva Chapole (1916).

Szülőfalujában elemibe járt, majd Csurgón polgári iskolát végzett. A szülői ház vallásos légköre miatt eleinte papi pályára készült, ezért tagja volt a Szívgárdának és a Rózsafüzér Társulatnak. Később mégsem az egyházi pályát választotta, hanem az apai birtokon kezdett el gazdálkodni. 16 éves korában belépett a Független Kisgazdapártba, majd 1937-ben a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága tagja lett. Két éven át, 1938-1939-ben az inkei római katolikus egyházközség választott tisztségviselője. 1940-ben elvégezte az érdi népfőiskolát, majd ezt követően megválasztották a KALOT szervezőtitkárának. 1943-1944-ben a szovjet fronton katonai szolgálatot teljesített.

1945 tavaszán ismét bekapcsolódott aktívan a közéletbe, de 1947. februárban, Kovács Béla letartóztatása után a megalkuvónak ítélt politika miatt kilépett a kisgazdapártból. Ezután a Demokrata Néppárthoz csatlakozott és a párt Somogy megyei listáján Babóthy Ferenc és Pete Ferenc kérésére képviselő-jelöltséget vállalt. Pótképviselő lett, Babóthy Ferenc somogyi mandátumáról való lemondása után, 1948. augusztus 4-én behívták a törvényhozásba. 1949. februártól, a DNP önfeloszlatásától pártonkívüli képviselőként folytatta munkáját.

Mandátumának lejárta után, 1949 májusától egyéni gazdálkodást folytatott. 1951-ben birtokát a helyi termelőszövetkezet számára kisajátították. A magas beszolgáltatási terhek és az erőszakolt kollektivizálás miatti tiltakozása nyomán az ÁVH még ugyanebben az évben külföldi kapcsolatokat fenntartó klerikális reakciósként letartóztatta, eljárást kezdeményeztek ellene. Két hónapig Csurgón, majd Pécsett és Kaposvárott tartották fogva. A családi emlékezet szerint rokoni kapcsolatai révén bírósági tárgyalás megtartása nélkül szabadon bocsátották, de rendőri felügyelet alá helyezték. A pécsi Teherfuvarozási Vállalat gépkocsivezetője lett.

1956 októberében több alkalommal szállított élelmiszert a fővárosi kórházakba. Barátaival hozzákezdett a KALOT újjászervezéséhez. 1956. november 30-án a letartóztatás elől Ausztriába menekült. Onnan egy angliai menekülttáborba került, majd 1957 januárjában bevándorlóként a kanadai Torontóba érkezett. Eleinte autókarosszériai javítási munkát kapott, majd 1959-ben Chatham-ben letelepedve a North American Plastic Corporation alkalmazta, műanyag karosszéria-gyártó munkásként; csoportvezetői beosztásból nyugdíjazták. A magyar politikai emigráció tevékenységébe nem kapcsolódott be. Volt DNP-képviselőként, az újjáalakult KDNP Barankovics-emlékéremmel ismerte el életútját.

Forrás:
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 221.o.

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP országgyűlési képviselőcsoportja

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A kádári konszolidáció, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja - Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám