Kolbert János

Szomajom, Somogy vármegye 1912. december 23. – Budapest, 1986. szeptember 30.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Somogy vármegye Kaposvár törvényhatósági jogú várossal

Szülei, az elzászi francia felmenőktől származó Kolbert András (1876-1945) és a német eredetű Fett Mária (1883-1953) 25 kat. holdon gazdálkodtak. Testvérei közül András (1903-1971) gazdálkodó, Antal (1906-1970) ács, István (1910-1991) gazdálkodó, Mária (1916) háztartásbeli, Ferenc (1919-1946) gazdálkodó lett, Katalin nővére nem érte meg a felnőttkort, József bátyja (1901-1921) egyetemista korában meghalt. Római katolikus vallásban nevelkedett. 1945-ben Budapesten feleségül vette Kalocsay Mária Magdolna (1917) pedagógust. Gyermekük, János (1948) mezőgazdasági gépészmérnök.

Szülőfalujában járta ki az elemi iskolát, majd 1933-ban a kaposvári Somssich Pál Reálgimnáziumban érett­ségizett. A családi hagyományt követve gazdálkodásba fogott, majd érdeklődése a politika felé fordult. Belépett a Független Kisgazdapártba, előbb Somogy vármegyei, majd országos szervezőtit­kár lett.

1939-ben elhagyta a kisgazdapártot, a Magyar Élet Pártja tagja és fizetett alkalmazottja lett, miután Pest vármegyei szervezőtitkárnak nevezték ki. 1941 májusában tisztségéről lemondott. Később a Közellátási Minisztérium revizora lett. Leleplező cikkei miatt többször indítottak ellene sajtópert, sőt a nemzetiszocialista képviselők interpellációkban is emlegették nevét. 1944. március 19. után németellenes magatartása miatt előbb Garanyba, majd Kistarcsára internál­ták, 1944. május 27-én, szabadon engedték. A há­ború végéig bujkált, majd apósa péküzemét ve­zette.

1945-ben apai örökségül kapott földjén gazdálkodást folytatott. Ismét belépett a Független Kisgazdapártba, majd két év múlva másodszor is kilépett. 1947 nya­rán a Demokrata Néppárt tagja lett és az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a DNP Somogy vármegyei képviselő-jelölt listájáról bekerült a törvényhozásba. 1948 januárjában négy interpellációt is bejegyeztetett: ezekben tájékoztatást kért a helyhatósági állatorvosi állások államosításáról, a baromfiállomány megmentését javasolta és tiltakozott egy a Szovjetunióban lévő hadifogoly feleségének kitelepítése ellen. 1948. január 29-én bejelentette a házelnöknek, hogy kilépett a Demokrata Néppártból, ezután „párton kívüli ellenzékiként” folytatta képviselői munkáját. Rajk László belügyminiszter február 17-én levelet intézett a házelnökhöz, amelyben mandátumának megsemmisítését kérte. Kérését két korábbi, egy 1941. és 1945. évi ítélettel, valamint a MÉP-ben viselt tisztségével indokolta. Az összeférhetetlenségi bizottság február 18-i ülésén az államvédelmi szervek által összegyűjtött iratokból kiderült, hogy 1941. december 24-től 1942. április 27-ig egy zsarolási ügyben való érintettsége miatt előzetes letartóztatásban volt, s többszöri fellebbezés, új eljárás, illetve a háború miatt a kúriai ítélet csak 1945. augusztus 31-én született meg, amelyben egy év börtönt kapott és mellékbüntetésként öt évre a közügyektől is eltiltották. Amnesztiában nem részesült, de a bizottság megállapította, hogy az 1945: VIII. tc. 5. paragrafusának 9. pontja szerint mint a korábbi rendszer kormánypártjának alkalmazottját a választójogból amúgy is ki kellett volna zárni. Ezért az összeférhetetlenségi bizottság február 23-i jelentése alapján, másnap, február 24-én megfosztották mandátumától.

Ezután családjával együtt megkísérelte a nyugati határ átlépését, de letartóztatták őket. Feleségét rendőri felügyelet alá helyezték, őt maradandó fejsérüléseket okozva megverték, majd Kistarcsára, később Recskre internálták. A durva bánásmód miatt betegsége súlyosbodott. Egy, a recski táborból Dobi Istvánhoz írott memoranduma miatt a tábor 1953. évi feloszlatása után őrizetben tartották, majd 1954. február 3-án, a népköztársaság államrendje elleni izgatás vádjával öt év börtönre ítélték, és a márianosztrai börtönbe szállították. 1954. június 16-án, a fellebbezési tárgyaláson rosszabbodó állapota miatt börtönbüntetését biztonsági őrizetre változtatták. Ügyét 1972-ben felülvizsgálták, a bíróság elrendelte házi gondozás melletti kényszerű gyógyszeres kezelését, amelyet 3 év múlva feloldottak. 1975-ben állást vállalt: a Videoton raktári segédmunkása lett. Életét – egy családja szerint tisztázatlan körülmények között bekövetkezett – autóbalesetben vesztette el.

Forrás:
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 222.o.

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP országgyűlési képviselőcsoportja

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A kádári konszolidáció, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja - Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám