Matheovits Ferenc

Brassó, Brassó vármegye, 1914. május 20.- Pécs, Baranya megye, 1995. április 8.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Baranya és Tolna vármegyék Pécs törvényhatósági jogú várossal

Családja és tanulmányai

Édesapja Matheovits Ferenc (1886-1957) ügyvéd, közjegyző, a nemzetközi munkajog magántanára Pécsen, édesanyja Poszler Teréz magyar nyelv- és irodalom – történelem szakos tanár. A család egyetlen gyermeke. Felesége Tabajdy Ivánka, gyermekeik Ferenc (1937) technikus és László (1941) gépészmérnök. Első felesége halála után Tóth Gizellát vette feleségül, aki pénzügyi főelőadó volt a Mecseki Kultúrparknál.

1918-ban menekült a család Brassóból Budapestre, később Szombathelyen telepedtek le. Középiskolai tanulmányait a szombathelyi premontrei rendi Szent Norbert Gimnáziumban végezte. Pécsett jogi tanulmányokat folytatott 1932-től a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen. 1936-ban állam – és jogtudományi doktorátust szerzett.

Pályafutása

Pályája elején közjegyző volt majd 1937-től táblai tanácsjegyző Budapesten, azt követően pedig 1942-ben bírói szakvizsgát tett le, és Pécsen lett járásbíró. Ekkor behívták katonának és egészen 1945 áprilisáig a honvédségben szolgált néhány hónapos megszakítástól eltekintve. Pécsre visszatérve folytatta bírói munkáját (internálták 1945. október 15. és 1946. május 31. között).

1945-től ő maga is szükségesnek tartotta egy keresztény világnézeti párt létrehozását, azonban amikor az újonnan megalakuló Demokrata Néppárt nem tudott elindulni a választásokon 1946 novemberében belépett a kisgazdapártba. A következő esztendőben azonban olyan mértékben eltávolodott pártjának politikájától, hogy a Demokrata Néppárt képviselőjeként indult az 1947. augusztus 31-i választásokon a Baranya és Tolna megyei listákon.

Bár formálisan a vezetők közé tartozott, nem tudta érvényesíteni a Mindszenty bíboros nézeteivel rokonszenvező elveit a párton belül. A magyar-jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés niatt kialakuló viták kapcsán 1948. április 2-án elsőként hagyta el a pártot.

Leginkább igazságügyi témájú témákban szólalt fel és önálló indítványt nyújtott be az internálások megszüntetése és az internáló táborok felszámolása érdekében. Párton kívüliként az ellenzéki képviselői tevékenysége miatt 1848-1849 fordulóján támadni kezdték, amelynek egyértelmű célja lemondásának kikényszerítése volt. 1949. január 19 lemondott mandátumáról majd másnap letartóztatták.

A DNP képviselőinek egyik legradikálisabb személyiségeként 1949 április 21. pert indítottaknak ellene Gróh Józseffel és Kisházi Mihállyal együtt a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló tevékenység koholt vádjával. Tizenkét év fegyházra és vagyonának elkobzására ítélték a per elsőrendű vádlottjaként. Vácott, a budapesti Gyűjtőfogházban és Márianosztrán raboskodott. 1956-ban felülvizsgálták ügyét, és az eljárás során elkövetett törvénysértések miatt elengedték hátralévő büntetését.

1956 után

1956. szeptember 23-án szabadult és a forradalom idején részt vett a DNP újraalakításában, őt nevezték ki országos főtitkárnak. Ezt követően 1957 július és 1958 augusztus között internálták a forradalom idején véghezvitt cselekedeti miatt, Kistarcsán és Tökölön őrizetben tartották, 1960-ig rendőri felügyelet alatt állt. Szabadulása után segédmunkásként, majd üzemgazdászként dolgozott, de 1964. január 6-án ismét letartóztatták összeesküvés szervezésének vádjával. A Legfelsőbb Bíróság 10 évnyi fogházra ítélte, amely büntetés teljesen ki is töltötte. 1974. január 6-ai szabadulását követően alkalmi munkákból élt, nyugdíjat nem kapott és útlevélért sem folyamodhatott, mivel a börtönbüntetések miatt elveszítette munkaviszonyát. Csak évekkel később, 1987-ben mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól. 1989. december 4-én semmissé nyilvánították 1964-es ítéletét.

A rendszerváltás után

1989. márciusában Keresztes Sándorral és Ugrin Józseffel együtt részt vett a részt  vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjáalakításában, amelynek országos intézőbizottsági tagja lett. December 1- én az ő jelenlétében avatták fel az első Mindszenty szobrot az országban. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége Baranya megyei örökös tiszteletbeli elnöke volt. 1991-ben a KDNP Barankovics- emlékéremmel ismerte el politikai tevékenységét, Pécs város díszpolgárainak sorába vette fel illetve emléktáblát avattak tiszteletére.

Fő művei:

A magyar- román birtokper. Nemzetközi jogi tanulmány, Budapest, 1929

Szociálpolitikai jogalkotás, Szombathely, 1934

Szociálpolitikai szervezet, Szombathely, 1934

Források:

Országgyűlés almanachja 1947-1949, 258-259. o.

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP országgyűlési képviselőcsoportja

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A DNP parlamenti szerepe

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – Az üldöztetés, a forradalom és a megtorlás

Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete – A kádári konszolidáció, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés

Dr. Matheovits Ferenc tiszteletére avatnak emléktáblát