Slachta Margit

(1884–1974)

Kassán született 1884. szeptember 18-án lengyelszármazású felvidéki nemesi családba. Apja a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt. 1908-ban apja több gyermekével együtt kivándorolt Amerikába, ő itthon maradt.
A felső leányiskolát szülővárosában, a tanítónőképzőt Kalocsán végezte. Németországi tanulmányútja után a győri polgári leányiskolában tanított 1906-1907 között, majd Budapesten a II. kerületi tanítónőképzőben.
1908-ban abbahagyta a tanítást, hogy a szociális munkának éljen. 1908 elején az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnő titkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett. 1908. november 19-én az elsők között lépett be a Farkas Edith által alapított Szociális Missziótársulatba.
1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette. 1918 márciusában a lap neve Magyar Nő-re változott, ami alcíme szerint A keresztény feminizmus lapja volt. Maga is cikkek sorozatát publikálta az újságban. A Keresztényszocialista Párt tagja volt, mikor az a Katolikus Néppárttal egyesülve 1918 februárjában létrehozta a Keresztényszociális Néppárttot; az új pártnak szintén tagja lett, de 1918. október 28-tól már az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt. 1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) – amely szervezetnek tagja is lett – vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének. 1920. március 25-én Budapest I. kerületében képviselővé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében.
1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1932-ben lapot is indított A Lélek Szava címmel, amelyben több írása is megjelent. 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociális munkás-oktató intézetet. 1942-től az egész országban világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát.
1940. november 8-án a Keresztény Női Tábornevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Pius pápát a cselekvésre. A testvérek Thököly úti rendházába bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Radnóti Miklós feleségét és Rusznyák Istvánt is.
Mozgalmát, a Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, ami az év végétől a Demokrata Néppárton (DNP) belül működött azonos néven tovább. A második világháborút követően a DNP-vel és a Polgári Demokrata Párttal (PDP) kötött hármas választási szövetség révén pártonkívüli jelöltként Schlachta ismét képviselő lett 1945-ben.
Nőmozgalmát az 1947-es választásokra azonos néven önálló politikai párttá szervezte, melynek első és egyetlen elnöke lett. A nagymértékű csalások ellenére is a Keresztény Női Tábornégy mandátumot nyert. 1947. október 28-án elhangzott parlamenti felszólalását kommunista nyomásra a külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették és ezért hatvan napra kizárták az Országgyűlésből. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Mikor a törvényt elfogadták a kormánypárti képviselők elénekelték a Himnuszt, amit ő ülve hallgatott végig. Ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta és mentelmi jogát is felfüggesztette, ami magyarországi politikusi pályája végét is jelentette. Indulni akart az 1949-es választásokon is, de a letartóztatástól való félelmében végül csak a május 15-ei szavazáson vett részt. 1949. június 22-én éjjel húgával együtt Ausztriába szökött, majd 1949. szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Egyesült Államokba távozott. Onnét Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt. 1951-ben a hazatérés reményében Bécsbe költözött, ahonnét 1953. május 5-én már igazi nevén az Egyesült Államokba utazott és végleg ott telepedett le. Az emigrációban is megpróbált aktív maradni, próbált segíteni az 56-os menekülteknek is. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el 1974. január 6-án, Buffalóban.
1985-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében. 1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült.

Kapcsolódó anyag:
Fotó: Slachta Margit az 1947-es választáson

Forrásjegyzék:

Országgyűlés almanachja 1947-1949. 368-370. o.