Szakolczai György

Szakolczai György 1928-ban született a fővárosban. A budapesti bencés gimnáziumban érettségizett 1946-ban. Még középiskolás korában, 1942-ben kapcsolódott be a katolikus szociális mozgalmakba, a következő évben ismerkedett meg a KALOT számos vezetőjével és a korszerű kereszténydemokrata tanításokkal. 1944-ben hamis igazolványok terjesztésével részese volt a katolikus ellenállási mozgalomnak. 1945. februárban alapító tagja lett a Demokrata Néppártnak; mint egyetemista 1947-ben egyik munkatársa volt a DNP budapesti választási kampányának. 1948-ban kapta meg oklevelét az akkori közgazdaság-tudományi egyetemen. Rövid ideig a külkereskedelemben dolgozott, majd politikai felfogása miatt állását elvesztette s géplakatos lett a MÁVAG-ban. 1956. októberben, a többpártrendszer bejelentése után újjászerveződött Demokrata Néppárt Mérleg utcai központjában vállalt adminisztratív feladatokat. A forradalom november 4-i bukásáig, mint Mihelics Vid segítője a pártközpontban, tanúja volt a pártszervezés mindennapjainak. 1958-tól 1991-ig különböző közgazdaság-tudományi kutatócsoportok munkatársa, majd vezetője. 1989. márciusban a Kereszténydemokrata Néppárt alapító tagja, az Ellenzéki Kerekasztalban és a nemzeti politikai egyeztető tárgyalásokon képviselte pártját. Később a párt Közgazdasági Bizottságának és Keresztényszociális Műhelynek a vezetője. 1991–1994-ben a Népjóléti Minisztériumban, majd a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Kabinetirodájában dolgozott. 1994-től egyetemi tanárként oktatott a Budapesti Műszaki Egyetem Közgazdaságtan Tanszékén. A közgazdaság-tudomány habilitált doktora, több tudományos publikáció szerzője, főleg a gazdaságpolitika tudományos megalapozásával foglalkozott. Írásai jelentek meg a magyar kereszténydemokrácia történetéről is.