Széchényi György, gróf

1889. május 28. Lábod – 1938. augusztus 26./28.(?)
 

Katolikus politikus. A Korunk Szava című lap felelős szerkesztője és kiadója. Huszártisztként szolgált az I. világháború alatt. Később főispán, majd országgyűlési képviselő. Az 1930-as évek végén határozottan kiállt a demokratikus elvek, a polgári jogok védelme mellett. Elvetette a totális államberendezkedés gondolatát. Tiltakozott az első zsidótörvény bevezetése ellen. A demokráciáról és demokratizmusról alkotott képe a legitimizmus ideájával párosult.

Apja gróf Széchényi Aladár, Somogy vármegye főispánja. Anyja gróf Andrássy Natália. Felesége gróf Zichy Anasztázia, akitől egy fia születik: gróf Széchényi Pál. 

Középiskolai tanulmányait a kalsburgi, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. 1908-ban tett érettségi vizsgát. Ezt követően felsőfokú tanulmányokat folytatott. Előbb elvégezte a kassai Gazdasági Akadémiát, majd a Jogakadémiát. Itt államtudományi államvizsgát tett. Később a müncheni egyetem erdészeti karát is elvégezte. Az I. világháborúban, 1914 és 1916 között mint huszártiszt teljesített katonai szolgálatot az orosz és az olasz hadszíntéren. A katonai hierarchiában hadnagyi fokozatig jutott, 1916-ban betegsége miatt leszerelték. 1917 júniusától 1918 október 31-ig Zemplén vármegye főispánjaként tevékenykedik.  A Bangha Béla ötlete nyomán, jórészt közadakozásból 1918 június 12-én életre hívott Központi Sajtóvállalat Részvénytársaság alapítóinak  egyike, egyben vezérigazgatója. Céljuk: különféle katolikus sajtóorgánumok megjelentetése. Főispáni tisztségéről 1918 novemberében lemondott, visszavonult a hivatali életből. A tanácsköztársaság kikiáltását követően letartóztatják. Szabadulását az olasz katonai missziónak köszönheti.

1931-ben megalakul a Korunk Szava című  ifjú katolikus, neokatolikus irányvonalat képviselő folyóirat, amelynek kezdetektől fogva felelős szerkesztője és egyben kiadója, patrónusa.  A folyóirat munkatársi köre az idők folyamán sűrűn cserélődik, Széchényi György az egyedüli, aki egészen haláláig állhatatosan kitart mellette. A lap hasábjain a politikai, közéleti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó írások dominálnak, emellett igen hangsúlyos szerepet szánnak a kultúra különféle aspektusainak, az irodalomtól a színházon át egészen a képzőművészetig.

A Korunk Szava  írásai -  hangsúlyosan Széchényi munkái - határozottan fellépnek a liberális kapitalizmus és a kommunizmus veszedelme ellen és nyíltan szembehelyezkednek a '30-as években fokozottan terjedő nemzetiszocialista, újpogány ideológiával és attitűddel. A Korunk Szava a keresztény lapok közül egyedüliként utasította el kategorikusan az első zsidótörvényt. "Katolikus ember ezt a javaslatot jó lelkiismerettel nem teheti magáévá". - írta egyik cikkében gróf Széchényi György. Érvelésében XI. Piusnak a nemzetiszocializmus és a kommunizmus zsákutcáira figyelmeztető enciklikáira hivatkozott.

1935-től országgyűlési képviselő. Kezdetben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben politizál, majd a párton belüli konfrontációk folyományaként kilép, és haláláig független képviselőként folytatja politikusi tevékenységét. 1938-ban interpellációt nyújt be a miniszterelnökhöz, melyben kezdeményezi  az Anschluss elítélésének nyilvános deklarációját. Kijelentette: "siratjuk Ausztria függetlenségét". 

Politikusi, újságírói munkáját a szociális érzékenység, a keresztény katolikus világ- és életszemlélet jegyében végezte.

1938-ban szívelégtelenségben halt meg.  

Nekrológok, méltatások

Egykori munkatársai megindító szavakkal és szívből jövő megrendüléssel írtak halálát követően a korábban általa szerkesztett és igazgatott Korunk Szavában.

„Soha nem ismertünk nagyobb felelősségtudatot emberben embertársaiért, hazájáért, fajáért. Saját életében élte fajának életét és szenvedte kínjait. Gróf Széchenyi György a zsidókérdés veszélyére akkor látott rá és cselekedett, amikor ezért a magyar közéletben száműzetést járt […] Pátosz nélkül készült, ha a Gondviselés úgy akarta volna, a vértanúhalálra, hiszen tudta, hogy aki ezzel az üggyel, a keresztény magyarság ügyével igazán eljegyzi magát, az nem számíthat biztos heverőhelyre, nyugalomra, életidillre, kényelemre, […]”[1]

„A személyi és párttaktika nemcsak hogy nem érdekelte, de sohasem is értette és bizonnyal soha el nem sajátította volna. A politikába tévedt Parsifal volt, meggyőződésének megszállottja.”[2]

„Ez a férfiú nem volt derűs és vidám világfi, mint némely osztályosai és nem választotta a rang és a vagyon által adott könnyebbik utat, de minden tettét egy kérlelhetetlen és igaz isteni és erkölcsi törvény ellenőrzése alá helyezte és ennek parancsaiból sem mások, sem önmaga javára nem engedett. […] Széchényi György átérezte, hogy a szociális kérdés a legmélyebb probléma napjainkban s tudta, hogy a szociális kérdés keresztény megoldása nélkül a földön béke és igazság nem lehet. […] Jól látta a határainkon torlódó mindenféle veszedelmeket és első volt, aki a kereszténytelen új politikai pogányságoknak a magyarságra is kellemetlen voltára figyelmeztetett.”[3]

Források:

Magyar Katolikus Lexikon

Magyar Életrajzi Lexikon

Jelenits István, Jegyzetek a Korunk Szaváról, Irodalom Ismeret, 2011/1,35-44.

Stark János, Széchényi György és a keresztény demokrácia, Korunk Szava, 1938. december 15., 719.

Megjegyzés: Neve saját lapjában is folyamatosan különböző írásmóddal fordul elő. Többnyire é-vel olvasható, az impresszumban is így szerepel, de számos alkalommal írták e-vel is