Tuba István

(1921–1991)

földműves, MÁV-alkalmazott, munkavezető, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben.

Az elemi iskola 6 osztályát a jánki római katolikus iskolában járta ki. Bár kitűnő eredményt ért el, a család nehéz anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy továbbtanuljon. Tizenhét éves korában, miközben a seprűgyárban dolgozott, a helybéli plébános ösztönzésére és segítségével magánúton hozzákezdett a polgári iskola elvégzéséhez. Négy osztályvizsga letétele után, 1941 szeptemberében a szatmárnémeti vármegyei számvevőségre került gyakornoknak, s a sikeres különbözetin is túljutva, már az érettségi bizonyítvány megszerzésére gondolhatott, de 1943 októberében behívták katonának. Végül is 1949-ben érettségizett le humán tagozaton.

Életútjának fontos állomása volt 1936 karácsonya, amikor tagja lett a KALOT-nak. Az önképzésre nyitottságot, s a közszereplésre tehetséget mutató fiatalembert nyomban megválasztották a helybéli szervezet titkárának. 1937 és 1940 között minden évben részt vett a KALOT vezetőképző tanfolyamain, 1941 és 1942 tavaszán érdekvédelmi oktatásban részesült az érdi népfőiskolán.

A II. világháborúban az I. huszárhadosztály Hadik András 4. huszárezredében szolgált mint élelmezési és számvivő tisztes. 1945 augusztusában térhetett haza. Otthon a nyolcholdas családi gazdaságban kezdett el dolgozni, közben tanult, és a KALOT-ban vállalt közszereplést. A szervezet feloszlatása után a KAPSZ előkészítő bizottságában is ott találjuk.

Egész addigi életéből egyenesen következett, hogy az 1947-es választásokkor a Demokrata Néppárthoz csatlakozott, részt vett a párt Szabolcs-Szatmár megyei megszervezésében, és vállalta a képviselőjelöltséget is. A megyei lista ötödik helyén jutott a parlamentbe.

Az Országgyűlés plenáris ülésein egyszer szólalt fel. Az 1947/48-as költségvetés részletes vitájában 1948. február 20-án a földművelésügyi tárca előirányzatát vizsgálta meg méhészeti szempontból. Tuba István maga is méhészkedett, egyik alapító tagja és vezetője volt a jánki Méhész Szakcsoportnak, valamint a Takarékszövetkezetnek.

A parlament feloszlatása után teljesen visszavonult a politikától, ennek ellenére zaklatták és magángazdálkodói tevékenységét azzal gátolták, hogy napi nyolc órában fakitermelői munkát kellett végeznie. 1952 októberében – lakóhelye más, úgynevezett osztályidegen elemeivel együtt – Sztálinvárosba irányították a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalathoz. Itt dolgozott először betanított munkásként, majd brigádvezetőként, végül csoportvezetőnek tették meg. 1953 márciusában azonban összeütközésbe került az üzem párttitkárával, aminek következtében el kellett hagynia Sztálinvárost.

Visszatért Jánkmajtisra, és idős szüleitől teljes egészében átvállalta a családi gazdaság terheit.

Noha az 1956-os felkelés céljaival egyetértett, a forradalom idején szerepet nem vállalt, nem utolsósorban azért, mert aggódó szülei kívánságára Gödöllőn tanuló húga megkeresésére kellett indulnia. Ennek ellenére 1957 őszén a belügyi szervek azt kívánták rábizonyítani, hogy a DNP budapesti megalakításában vett részt. Bíróság elé nem állíthatták, mert Tuba István „MÁV-pecsétes menetlevéllel” bizonyítani tudta budapesti és dunántúli utazásának valódi célját. 1957 októberében mégis jónak látta, hogy ne szegüljön szembe a helyi tanács javaslatának, ami őt is besorolta abba a háromfős csoportba, amely tagjainak bányászmunkát kellett vállalniuk Rózsaszentmártonban. Amilyen gyorsan bányász lett belőle, úgy hozatta haza a tanács a tsz-szervezések idején, 1959 novemberében tsz-tagnak. A nem kívánt kötelékből 1964-ben sikerült megszabadulnia, s nyomban el is helyezkedett pályamunkásként Mátészalkán a vasútnál.

1989 őszén, értesülve a Kereszténydemokrata Néppárt megalakítása céljából tett lépésekről, Budapestre utazott, hogy felvegye a kapcsolatot egykori képviselőtársaival. Noha 1990-ben arra kérték, vállalja el a képviselő-jelöltséget, a megtiszteltetést egészségi állapotára való hivatkozással visszautasította. Nagy lelkesedéssel vállalta viszont, hogy részt vesz a párt megyei szervezésében. Az ő munkájának is köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyike a legerősebb kereszténydemokrata megyéknek. 1990-ben Tuba Istvánt a megyei szervezet örökös díszelnökének és az országos választmány örökös tagjának választották meg. „Az Isten elégtételt adott a negyven év megaláztatásaiért" – tekintett vissza életére halála előtt.