Zoltán Pál

(1898–1989)

katonatiszt, külföldön könyvkötő és könyvelő, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben a Hajdú-Bihar megyei választókerületben.

Erdélyi katonacsalád sarja. Iskoláit Tátán kezdte el. A piarista főgimnázium négy osztályát végezte el, majd – apja halála után – anyja rokonaihoz a stájerországi Radkersburgba költöztek. Onnan felvételizett a morvaországi Machrisch-Weisskirchenben működő lovashadapród-iskola második évfolyamába. Tanulmányai befejezésekor, 1917 júliusában hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté. Két hónap múlva az orosz frontra vezényelték és kinevezték a 16. közös huszárezred szakaszparancsnokának. A Monarchia összeomlása után előbb Székesfehérvárott, majd Nyíregyházán szolgált, mint kiképzőtiszt és szakaszparancsnok. 1921 júliusában fizetés nélküli szabadságot kért, leszerelték, tartalékállományba helyezték. Több évig Franciaországban, Tuniszban, Görögországban és Törökországban élt, Szíriában és Egyiptomban tartózkodott.

1934-től a debreceni VI. önálló huszárezred kiképzőtisztje volt. 1936-ban századosnak nevezték ki, 1942-ben a szovjet fronton megkapta az őrnagyi rendfokozatot. 1944. október 15-én a fegyverszüneti proklamációt meghallva, elhagyta alakulatát és a debreceni ferences kolostorban elrejtőzve várta be a város orosz kézre jutását.

A keresztényszociális népmozgalmak eszméivel Debrecenben ismerkedett meg. 1939-ben a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének értelmiségi tagozatába lépett be, majd a Hivatásszervezet debreceni elnökeként tevékenykedett 1944 végéig. A Szegeden 1945 januárjában megalakuló Keresztény Demokrata Néppárt tagjaként elkezdte a megyei pártszervezet megalakítását, a következő hónapban beválasztották a párt országos választmányába is. A párt kettészakadásakor Pálffy József mellé állt. 1945 szeptemberében bekerült a Pálffy-féle párt szeptemberi ülésén az intézőbizottságba is. A pártelnök felkérésére elvállalta a főtitkári tisztet.

A Barankovics István vezette Demokrata Néppártnak csak 1947-ben lett tagja. Az augusztus 31-ére kiírt országgyűlési választáson a párt Hajdú-Bihar megyei választási listáján indult és került be a törvényhozásba.

A Demokrata Néppárt parlamenti frakciójának rövid ideig volt csak tagja. Mindszenty József politikai nézeteinek gyakorlati megvalósítását szorgalmazta és mikor ezt képviselőtársai ellenezték, bejelentette kilépését a Demokrata Néppártból és lemondását a honvédelmi bizottsági tisztségéről (1948. február 4.).

Az állandósult és leplezetlen rendőrségi megfigyelés, majd a letartóztatás veszélye elől 1949 elején Ausztriába menekült. Ottani tartózkodása alatt holland ismerősei segítségével létrehozta a nijmegeni Mindszenty Alapítványt, amely az emigráns magyar fiatalok felsőoktatási képzését szolgálta ösztöndíjakkal. Az 1950-es években Hollandiába települt át, az alapítvány pénzalapjának növelése céljából előadásokat tartott, mellette kitanulta a könyvkötő mesterséget is. Alkalmi megbízásai mellett könyvelőként megkeresett fizetésével biztosította megélhetését.

1957-ben visszaköltözött Ausztriába, hogy Magyarországra való visszatérését előkészítse. Évekig kitartóan kísérletezett, de a magyar hatóságok állandóan akadályozták hazatérését, végleges letelepedését. 1960 körül végül holland barátai egy rotterdami nyugdíjasotthonban találtak számára ideiglenesen szállást. Nem sokáig bírta az ottani életet, honvágya visszahúzta Magyarországra. Végérvényesen haza nem jöhetett, ezért bécsi ismerőseinél lakott, majd egy szerény szobát vett ki és gyakran látogatott Magyarországra és Hollandiába.