Az Ország Útja

Az állam- és nemzetpolitikai folyóiratot gróf Dessewffy Gyula apai örökségéből alapította.  Az 1937. márciusban megjelent első számtól fogva szerkesztőtársa Barankovics István volt. A folyóirat névleg a Deák Ferenc Társaság sajtóorgánumának számított, de valójában Dessewffy szabta meg annak profilját, aki eredeti terve szerint főleg a magyar falu szociális, társadalmi és gazdasági problémáira figyelmet felhívó, arra javaslatot tevő fórumnak szánta. Ezért elvileg minden, pártpolitikai oldaltól független javaslatnak, tanulmánynak teret szándékozott adni, amely az átalakítást nem a nemzeti függetlenség feladása árán képzelte el. A gyakorlatban azonban a folyóirat által megszólított célközönség kibővült s ez már az első számtól nyilvánvalóvá vált. A folyóirat elvi bevezetőjét – Dessewffy jóváhagyásával – maga Barankovics írta, aki politikai credójában a kor szelleméhez (is) igazodva az alkotmányos királyság, mint államforma elfogadása mellett támogatta a magyarság Duna-völgyi vezető szerepének létjogosultságát is. Ennél azonban sokkal hangsúlyosabban utasította el a magyar szupranacionalizmus megjelenését, megkérdőjelezte a magyar kultúrfölény eszméjét s elutasította a német fajelmélet megjelenését a hazai pártéletben. Az Ország Útja kiadásának végső célja – a szerkesztők elképzelése szerint – a magyar reformkor szellemi életéhez hasonlóan a fennálló társadalmi rendszer szociális, gazdasági, politikai belső reformjának előkészítése és szolgálata lett. A magyar történelem és a hagyományos eszmék, valamint a szociális reformgondolat találkozási fóruma kívánt lenni, az eltérő nézetek, a pártállástól független reformjavaslatok közreadásával akarta a reformfolyamatokat segíteni. Szerkesztői megjegyzések nélkül közreadott tanulmányai vitákat gerjesztettek, az eltérő nézetek, vélemények ütköztetése kezdettől fogva a „Szabad szószék” rovatban történtek meg; a Könyvszemle fejezetben magyar és külföldi, idegen nyelvű művek ismertetését adta közre. Rövid ideig (1937–1938) az Országgyűlési tudósítások cím alatt a törvényhozói munkával is foglalkozott. Az 1940. januártól havonta megjelenő Szociálpolitikai Szemle rovattal céljuk egy korszerűbb szemléletű szociálpolitikai közvélemény kinevelése volt a magyar olvasók körében. A szerkesztők munkáját 1939. szeptembertől munkabizottság segítette, tagjai a szerkesztőkön kívül Bóka László, Gogolák Lajos, Peéry Rezső (1942. februárig), báró Wesselényi Miklós, majd 1940. szeptembertől Puskás Lajos voltak. A szerkesztők mellett a folyóirat megjelenését 1943. januárban megalakult szerkesztőbizottság támogatta, amelyben Andorka Rudolf, Balla Antal, Bóka László, Gogolák Lajos, Joó Tibor, Tildy Zoltán és Wesselényi Miklós vettek részt. A sajtótermék havi megjelenésben látott napvilágot, 1937. és 1938. július-augusztusban összevont számok jelentek meg, utolsó számát 1943. májusban adták ki.

Barankovics tanulmányaiban az irredenta magyar közgondolkodás külsőségekben jelentkező megnyilvánulása helyett konzervatív nacionalizmust hirdetett, belső tartalmának azonban nem az álnépieskedő frazeológia megjelenését tartotta, hanem átfogó reformszellemű társadalmi, szociális és gazdaságpolitikai fordulatot, megújulást hirdetett. A folyóiratban, bár nem minden számban jelent meg nevéhez köthető írás, meghatározó szerepe volt az újságíró szellemiségének. Kiindulópontja a történeti magyar állameszme korszerű megvalósítása volt. Minden írásában hitet tett az ország fenyegetett függetlensége mellett, de ugyanakkor vallotta a korszerű európai eszmeáramlatok befogadásának szükségességét. Teljesen szembeszállt a hitlerizmus magyarországi szálláscsinálóinak politikájával, elutasította a magyar középosztályban is meggyökeresedni látszó antiszemitizmust. Ennek gyökereit a liberális nemesség politikai vezető szerepét felváltók „túlzott német nemzettudat” erősödésében vélte felfedezni. Az Ország Útja 1939. júniusig 64 oldalon, majd a háborús papírkorlátozások miatt 1943. júliustól 43 oldalnyi terjedelemben jelent meg. 1940-től pedig – a már csak az eredeti oldalszám felében megjelent folyóiratban – Nemzedékünk tanítómesterei cím alatt sorozat a közelmúlt szellemi példaképeiről is pályaképeket közöltek. Barankovics ebben a sorozatban Prohászka Ottokárról és Bethlen István volt miniszterelnökről fejtette ki gondolatait. Prohászka püspökről írva a hangsúlyt annak szociális érzékenységére helyezte, míg Bethlen érdemének az anarchiába sodródó ország forradalom nélküli konszolidálását, a fontolva haladás reformkonzervatív megvalósítását, a nemzethalál víziójától szenvedő ország érdekének állandó aprólékos figyelembe vételét méltatta. Barankovics írásait mindvégig erős diktatúraellenesség jellemezte. Az Ország Útja minden tanulmányában és könyvismertetésében egyaránt elutasította bármiféle „vezérállam” hazai megvalósítását vagy „vezérnép” létjogosultságát. A folyóirat szerkesztőit és tanulmányíróit erősen foglalkoztatta a trianoni országhatárokon kívül került magyar kisebbségek sorsa. Az Ország Útja 1938. júniusi száma (Borsody István szerkesztésében) a csehszlovákiai magyar lakosság elmúlt húsz évének és helyzetének bemutatását célozta. A német fasizmus erősödésével párhuzamosan, főleg 1939-től egyre több helyet adott a népi írók tanulmányainak. 1941-től megfigyelhető a demokratikus szemléletű, polgári humanista, olykor a politikai baloldalhoz kötődő szerző megjelenése a szerzők listájában (pld. Földes Ferenc, Jócsik Lajos, Képes Géza, Lengyel Balázs, Mód Aladár, Pogány Ö. Gábor stb.)