Erdélyi magyarság és kereszténydemokrácia

A trianoni békeszerződéssel Romániához került a legnagyobb számú magyar közösség, amely magyar számítások szerint 2-2,2 millió főt (túlbecsült), míg az 1921-es román népszámlálás szerint mintegy 1,4 millió főt tett ki (alulbecsült). A valóságban a magyarság létszáma 1,7-1,8 millió fő között mozgott  és ez Erdély akkori lakosságának közel egyharmadát jelentette. A két becslés, népszámlálás közötti különbség döntő oka, hogy a háború után megközelítőleg 200 000 hivatalnok, értelmiségi, katona, földbirtokos, illetve állampolgárságától megfosztott magyar ajkú személy költözött át az anyaországba. Mindezen túl a román népszámlálás gyakran nem vette figyelembe a nemzetiségi hovatartozást, ezzel elfedte a statisztikai adatokat, ráadásul a városokban rövid idő alatt elindult egyfajta identitásváltó folyamat is (gyors asszimiláció). A romániai magyar közösség történelmi és földrajzi okokból nem egy tömbben él. Létezik egy kompakt székely-magyar tömb „Erdély csücskében”, Székelyföldön, emellett jelentős magyar tömb él a keleti magyar határ mentén, olyan nagyvárosokban alkotva többséget, mint Nagyvárad, Kolozsvár, Arad és Szatmárnémeti. A magyarság jelen van a román tömbbe ékelődve Észak-Erdélyben és Dél-Erdély egyes részeiben is. A 2011-es népszámlálás adatai szerint napjainkban 1, 237 746 főt számlál..

A két világháború között

A trianoni békeszerződést követően a magyar közösség számára meg kellett keresni azt az utat, amely a román állami keretek közötti létet biztosítja, ezért 1921 nyarán megalakult a Kós Károly és Kecskeméthy István vezette Magyar Néppárt, mely ugyanezen év júliusában több párt és szervezet kezdeményezésével Magyar Szövetséggé alakult (Jósika Samu elnökletével). A Szövetség célja a romániai magyarság közjogi és önkormányzati képviselete volt egységes intézményi keretben. 1921 októberében a román kormányzat felfüggesztette a párt működését, mert tartott az erős magyar érdekképviselettől. Az 1922-es választásokra előbb a Néppárt, majd a Magyar Nemzeti Párt (vezetője Grandpierre Emil) szerveződött újjá. A Szövetséget a választások után sem engedélyezte a kormányzat, így a két magyar párt kénytelen volt más formában folytatni az elődszervezet tevékenységét, ennek megfelelően 1922 decemberében egy fúzió keretében megalapították az Országos Magyar Pártot (OMP).

1923-ban az OMP választási egyezményt kötött[1] az ideológiai paletta azonos oldalán elhelyezkedő román Néppárttal (Partidul Poporului, vezetője Averescu tábornok), hogy könnyebben elérjen bizonyos jogokat a magyarság számára (földkérdés, nyelvhasználat, oktatás, választójog). Az OMP a magyarság kizárólagos képviselőjeként kívánt fellépni, elkerülve azt a román törekvést, amely szatellit pártok létrehozásával próbálta megtéveszteni a magyar szavazókat, hogy gyengítse a közösség támogatottságát. Az erdélyi magyarság identitásának egyik alappillére a vallás volt, ezért az OMP szoros kapcsolatot ápolt az egyházakkal, melyek a magyar oktatás fenntartásában elengedhetetlen szerepet játszottak. A pártvezetőség bekapcsolódott az egyházak felekezetközi tanácsának tevékenységébe is, ahol közös akció keretében próbálták bővíteni a magyarság érdekképviseletét.

Az OMP, kisebbségi pártként világnézetét tekintve inkább a jobboldalhoz sorolható, azonban létezett egy liberális szárnya is, de a keretein belül megjelent a radikális jobboldaliság is. Igaz az OMP hivatalosan nem kereszténydemokrata párt volt, számos vonásában mégis hasonlított például a felvidéki Országos Keresztényszocialista Pártra. A párt fennállása alatt magát mindvégig keresztény alapokon álló szervezetként definiálta, mely a magyarság kulturális és közösségi érdekeit, továbbá értékeit védi. Ezen elvek megvalósulásához pedig a keresztényszocialista gazdaságpolitika folytatását jelölte meg. A párt kisebbségi stratégiája több szakaszra oszlott: a kezdeti időszakban paktumpolitikát folytatott és integrálódott a román politikai életbe, majd kisebbségi blokk szervezését kísérelte meg, végül pedig 1928 és 1938 között különutas politikát érvényesített. Jakabffy Elemér delegálásával az OMP többször képviseltette magát olyan nemzetközi fórumokon is, mint amilyen az Európai Nemzetiségi Kongresszus volt. A párthoz kapcsolódó lapok sorában a Keleti Újságot, az Ellenzéket, az Erdélyi Lapokat, a Pásztortűzet és a Magyar Népet találjuk.

1938. március 31-én királyi rendelettel feloszlatták az összes politikai pártot, így az OMP-t is. A magyarság és a korábbi OMP többsége ’38 után belépett a Nemzeti Újjászületés Frontjába, melynek tevékenysége az I. bécsi döntést követően a román irredenta vádak elhárítására korlátozódott. Az 1940. augusztus 30-án megszületett II. bécsi döntés keretében Észak-Erdély és Székelyföld, mintegy 1,1 millió magyar (és 1 millió román) lakossal visszatért az anyaországhoz, azonban Erdély déli részein maradt még megközelítőleg fél millió magyar. A II. bécsi döntést követően a visszatért területeken továbbra is a korábbi OMP-s képviselők és tagszervezetek maradtak a közélet szervezői, megtartva az erdélyi magyarság belső önazonosságát és integrálódását.

A rendszerváltástól napjainkig

A romániai rendszerváltás térségünk államaitól eltérően nem zajlott vér nélkül. A forradalom az évtizedeken át felszín alatt tartott társadalmi feszültségek robbanását idézte elő, és az események erős hatást gyakoroltak a magyar kisebbség önszerveződésére, pártosodására, sőt, a mindennapjaira is.

A rendszerváltás utáni első magyar pártként 1989. december 25-én, Domokos Géza vezetésével alakult meg a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ), amely kísérletet tett arra, hogy ernyőszervezetként és a magyarság országos, egyúttal egységes politikai képviselőjeként működjön. Kisebbségi gyűjtőpárt lévén 1992-ben megalakult az RMDSZ kereszténydemokrata platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK). A demokratikus berendezkedés megerősödésével az elkövetkező években a kisebbségi politikai paletta is pluralizálódott, az anyaországi pártosodáshoz hasonlóan megalakultak a jobboldali, keresztény(demokrata)-konzervatív értékrendű pártok is, melyek szoros, társulásos kapcsolatban álltak az RMDSZ-szel, vagy szembehelyezkedtek vele (például a Magyar Polgári Párt).

1990. március 30-án jött létre a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKDP), az RMDSZ társszervezeteként. 1999. június 5-6-án a párt átalakult Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommá (RMKDM), amely továbbra is az RMDSZ kereszténydemokrata frakciójaként működik tovább, illetve delegálhat tagokat a Szövetségi Küldöttek Tanácsába. Elnöke 2010 óta Kelemen Kálmán. Dr. Darvas Kozma József főesperes – egyházügyi és a szociális kérdésekkel foglalkozó alelnök – a következőképp fogalmazta meg a párt „mottóját”: „itthon maradni, megmaradni, gyarapodni”. A párt/platform nyíltan vallja Európa és a romániai magyarság kapcsolatának fontosságát a kereszténységgel, továbbá a szolidaritás, a család és a közösség értékeit.

2004. január 31-én született meg a Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere által vezetett Magyar Polgári Szövetség, de a bírósági bejegyzés évekig húzódott (óvás miatt), így csak 2008. március 14-én alakult meg a Magyar Polgári Párt. Az MPP a következőképp definiálja magát: „Erdélyi magyarságunk közakaratából és megbízásából egy szilárd, nemzeti és keresztény alapokon nyugvó, romániai országos érdekképviseletre és Kárpát-medencei magyar együttműködésre egyaránt alkalmas európai regionális pártot építünk.” A párt nyíltan vallja, hogy új politikai alternatíva kíván lenni az RMDSZ-szel szemben, továbbá végső céljaként Székelyföld autonómiáját jelöli meg. Az autonómián túl alapértékei a kereszténység, a család, a szabadság, az erdélyiség, az együttélés, a szolidaritás és a nemzet. Jelenlegi elnöke Bíró Zsolt. A 2008-as önkormányzati választásokon az MPP 11 polgármesteri, 489 helyi tanácsosi és 10 megyei mandátumot szerzett.

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP, románul: Partidul Popular Maghiar din Transilvania) 2011. szeptember 15-én alakult, és kereszténydemokrata-konzervatív, autonomista pártként definiálja magát. A párt elődjének a két világháború közötti Országos Magyar Pártot (lásd OMP) jelöli meg, külön kiemelve a korszak jeles konzervatív politikusait, Bethlen Istvánt, Jakabffy Elemért és Kós Károlyt. Fő értékei: a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia. Jelenlegi elnöke 2011 óta Toró T. Tibor. A Néppárt a 2012-es választásokon közel 48 000 szavazatot ért el, de ezzel a parlamentbe nem sikerült bejutnia.    

Források

Az 1920. évi népszámlálás eredményei. – Forrás: transindex.ro adatbank

Az RMKDM erősíteni kívánja az RMDSZ-t. – Forrás: erdely.ma

Az új lehetőség: A Magyar Polgári Párt politikai keretprogramja. – Forrás: figyelo.transindex.ro

Darvas Kozma József beszéde 2003. január 23-án, Csíkszeredán

Dr. Ioan Scurtu: Parlamenti választások Romániában. – Forrás: jakabffy.ro

Erdélyi Magyar Néppárt, hivatalos oldal

György Béla: A romániai Országos Magyar Párt története (1922-1938). Budapest, 2006.

Horváth Szabolcs: A romániai Országos Magyar Párt viszonya a jobboldali áramlatokhoz a harmincas években

Intézménymutató: RMDSZ Kereszténydemokrata Platform/Mozgalom – Forrás: transindex.ro

Kisebbségi magyar közösségek a XX. században. Szerkesztette: Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla, Szarka László.

Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség a két világháború között

Bárdi Nándor: A Romániához került erdélyi, bánsági, kelet-magyarországi magyarok (1918-1921)

Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális szerveződésének eredményei

Kiss Tamás: A 2011-es romániai népszámlálás tanulságai és következményei. – Forrás: prominoritate.hu

Magyar Polgári Párt, hivatalos oldal

Mózes Edith: Hatékonyabbá tennék az RMKDM működését. – Forrás: e-nepujsag.ro

Varga E. Árpád: Az erdélyi magyarság főbb statisztikai adatai az 1920 utáni népszámlálások tükrében.