Felelősség

A kifejezés hosszú történeti fejlődésen ment keresztül, aminek következtében egy sokrétű és több értelemben is használt fogalommá vált. A felelősség számadási kötelezettséget jelent olyan cselekedetekről, amelyeket az ember tudva és szabadon hajtott végre. Feltétele a beszámíthatóság, következménye pedig az érdem és a jutalom vagy a büntetés. Ez azt jelenti, hogy a felelősség általános értelemben a társadalmi normáknak való állandó alávetettséget előfeltételezi, valamint jelentéstartalmába beletartozik a társadalmi normák megsértése esetére előírt szankcióknak való alávetettség. Felelősségről azonban nem csak társadalmi értelemben beszélhetünk. A társadalmi felelősségtől megkülönböztethető a jogi felelősség (jogi normáknak való alávetettség) és a nem jogi felelősségek, úgy, mint a politikai, az erkölcsi stb. felelősségek.

Nem „felelősség” elnevezés alatt és nem a mai formában ismert, intézményesített háttérrel rendelkezve, de a világ kezdetétől létezett a felelősség jogintézménye. Első ismert formája a magánbosszú intézménye. Ennek keretében a sérelmet szenvedett fél – családja segítségével – megtorolhatta az őt ért sérelmeket. Azután a magántulajdon megjelenésével – a későbbi polgári jogi kárfelelősség előzményeként – bevezetésre került a megváltás, azaz a compositio. A sértett és a károkozó családja között egy alku jött létre annak érdekében, hogy a magánbosszút pénzen megváltsa a károkozó családja. Az ősi társadalmak azonban már korán igyekeztek bizonyos szinten korlátok közé szorítani a magánbosszút és a compositiot. A magánbosszú korlátja a talio – szemet szemért, fogat fogért – elv volt, amely alapján csak olyan megtorlást lehetett alkalmazni, amit a sértett elszenvedett. Figyelni kellett az arányosságra is.

Az ókori görögöknél a cselekvések és az azokért való felelősség a kezdetektől megjelent. Egyes tudósok szerint Aiszkülosz Perzsák című tragédiájának bemutatásához fűződik a felelősségi gondolat első megjelenése. A későbbiekben más írók is használtak hasonló fogalmakat annak kifejezésére, hogy az állam vezetőit milyen felelősség terheli egyes esetekben. Annak ellenére, hogy a felelősség szó, mint főnév, az ógörög nyelvben még nem létezett, bizonyos rokon szavakkal már körül tudták írni a felelősség fogalmát, amely a görög állambölcselet egyik legjelentősebb központi fogalmává vált. Arisztotelész már az erkölcsi felelősség problémájával is foglalkozott. Szerinte akkor van értelme felelősségről beszélni, ha hatalmunkban áll megfontolni a jót és rosszat, és azokat akarni. Az ókori görög gondolkodásban mindezek ellenére nem alakult ki az elvont erkölcsi, jogi vagy politikai fogalma a felelősségnek.

A későbbiekben a római jog sem ismerte a felelősség elvont fogalmát, azt mindig a gyakorlati életben helyezte el. Mindennek ellenére elmondható, hogy a római jogtudósok tisztában voltak a fogalom lényegével és kidolgozták azokat a szabályokat, amelyek a jogi, polgári jogi felelősség rendjének a mai napig alapjául szolgálnak. A szabályozás sarokköveit a szerződés teljesítéséért való felelősség képezte.

A Nyugat-Római Birodalom összeomlása után elkezdődött a római jog vulgarizációja. Helyébe a szokásjogi alapú germán jogok léptek, néhány szabályt azonban átvettek a rómaiak által alkalmazott jogrendszerből. Az egyes európai nemzetek világi jogalkotása a középkorban e két tőről fakadt.

A Biblia szerint a felelősség nem csupán névtelen számadási kötelezettség, hanem az ember válasza Isten megszólítására (jól jelzi ezt a magyar szó, amelynek gyökere a felel ige). Isten a felebaráti szeretetben az embert rábízta a másik emberre, a felebarátjára, akiért felelősséggel tarozik. Isten azonban a teremtésben az emberre bízta a földet is. A konkrét felebaráton túl tehát az ember felelős a környezetéért, a munkájával alakított nagyobb világért is és a globalizáció által egyre fontosabbá válik a társadalomért és a nemzetek közösségéért érzett felelősség is.

A felelősség fogalma különös hangsúlyt kapott a perszonalista filozófiában. A perszonalizmus állandóan szem előtt tartja nem csupán az individuumot, hanem a személy kapcsolatát is az őt körülvevő közösségekkel. Mivel a valóságos helyzetet veszi tekintetbe, a személy fogalma össze van kötve a közösség fogalmával. A perszonalizmus magában foglalja a közösség és a közös felelősség szellemét, a személyek közti közös felelősséget. A perszonalizmus tehát össze van kötve a kereszténység által adott erkölcsi szabályokkal, amelyek a személy fogalmával együtt a személy értékét, méltóságát és felelősségét is jelentik ugyanúgy, mint a jogait, kötelességeit és felelősségét a közösségen belül. A perszonalista filozófiában tehát a személyesség jelentése felelősségvállalás. A felelősségvállalásra mondott igenben az erkölcsi értékrend megvallása jut kifejezésre.

Felhasznált források:

Robert Houben: Politikai hatalom – keresztény felelősség. Budapest, 1993.

Joseph Höffner: Keresztény társadalmi tanítás. Budapest, 2002.

Dr. ZoványN ikolett: A felelősség intézményének alakulása a kezdetektől a XX. Század végéig. www.debreceni jogimuhely.hu (letöltés ideje: 2014. február 28.)