Hivatásszervezet

A Hivatásszervezet, teljes nevén a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete egyike azoknak az 1930-as években elindult katolikus szociális mozgalmaknak, amelyek XI. Piusz pápa 1931-ben kiadott Quadragesimo anno kezdetű enciklikája hatására jöttek létre. Hasonló alapokra épített a KALOT, az EMSZO és a KIOE is, ám míg a KALOT a mezőgazdasági ifjúságot, a KIOE pedig az ipari munkásságot igyekezett megszólítani, s az EMSZO kizárólag egyházközségek keretein belül működött, a Hivatásszervezet országos hatáskörű, a munkások érdekeit hatékonyan képviselő szervezetet kívánt kiépíteni.

A Hivatásszervezet Szegedről indult útjára 1936-ban. Az első Hivatásszervezet még a KALOT keretein belül jött létre, létrehozásában Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuiták működtek közre. A szegedi Hivatásszervezetnek 1938 őszére már 3000 tagja volt, akik 31 szakma szerinti szakosztályban működtek. A Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének alapszabályait a belügyminiszter 1939. május 20-án hagyta jóvá. Az alapszabály 6. §-a szerint a szervezet célja „tagjainak gazdasági és szociális érdekvédelme és szolgálata az egyetemes nemzeti szempontok, a keresztény szolidaritás és igazságosság szellemében”. [1] Az országos szervezetnek helyi csoportjai működnek, amelyek megalakításához minimum 20 tagra van szükség. A Hivatásszervezetbe beléphettek egyének  vagy már működő egyesületek is, tagolódása részben területi alapont történt (központ, országos szervezet, helyi szervezetek), részben szakmák szerint (szakosztályok). A Hivatásszervezet „mozgalmi attribútumai” a következők voltak: jelvénye három keresztbe tett kalapács, egyenruhája a kék ing, jelszava az Adjon Isten. Ebből az ipari munkásságra a három kalapács utalt, a kék ing a hivatásrendiek közös viselete, az Adjon Isten azonban inkább falusias köszöntés. A  Hivatásszervezet tényleges arculata sokáig bizonytalan volt. Végül három tagozatot állítottak fel: ipari, agrár és értelmiségi tagozatot. A Hivatásszervezetben1939 nyarán az ipari tagozatnak 14, az agrártagozatnak 6, az értelmiségi tagozatnak 23 csoportja volt. A három tagozat közül az ipari tagozat lett a valóban életképes és tömegméretű mozgalom. A mozgalom 1941-ben érte el csúcspontját. Akkor 300 szervezetében 25 000 tagja volt. A mozgalom sajtója, gyűlései azt sugallták, hogy a Hivatásszervezet nem katolikus, hanem elsősorban magyar, népi mozgalom. Az érdekvédelmi munkát nagymértékben segítette, hogy a Hivatásszervezet jelentőségét korán felismerte és támogatta Teleki Pál miniszterelnök. A KALOT, az EMSZO és a Hivatásszervezet az ő ösztönzésére hozta létre közös frontját Magyar Szociális Népmozgalom elnevezéssel 1940-ben. A közös népmozgalmi aktivitás azonban Teleki 1941-ben bekövetkezett halálával véget ért, újabb összefogásra csak 1943-ban, a Katolikus Szociális Népmozgalom megszervezésével került sor. A szervezet országos elnöke Meggyesi Sándor volt. Az agrártagozat élén Farkas György állt, az ipari tagozat főtitkára Vida István volt, az értelmiségié Kemény Tibor.

A második világháború következményei (a besorozások, a sztrájktilalom stb.) jelentősen visszavetették a Hivatásszervezet addigi gyors fejlődését. Működését azonban elsőként a nyilasok tiltották be, majd 1946-ban a már kommunista irányítás alatt álló belügyminisztérium. A vezetők közül többeket internáltak, a szervezet irattárát eltüntették, így a Hivatásszervezet története csak közvetett forrásokból rekonstruálható.