Keresztény gazdaságetika

A keresztény gazdaságetika olyan morális elvárások összessége, mely a Bibliából és az alapvető keresztény tanításból vezethető le. A közgazdaságtudomány többször is találkozik etikai kérdésekkel, melyekre kitartóan keresi a megfelelő válaszokat. A keresztény gazdaságetika szabályrendszere mentén kialakítható modell megfelelő alternatívát jelent a tisztán piaci mechanizmusok által irányított gazdasággal szemben és természetesen nemet mond a marxizmuson alapuló kollektív birtoklás elvére is.  A keresztény megközelítésű gazdaságtan a haszonmaximalizálás helyett az embert helyezi a centrumba. Hirdeti, hogy a piacon helye van az emberi kapcsolatoknak, megjelenhet a kölcsönösség.

A keresztény gazdaságetika szerint minden ember felelősséggel tartozik saját sorsának alakításáért, s ezért meghatározónak tartja az egyéni felelősségvállalás szerepét. Az egyéni felelősségvállalás fontosságának hirdetése magában hordozza azt, hogy a magántulajdont részesíti előnyben a közösségi vagy kollektív tulajdonnal szemben, mi több, felfogása szerint magántulajdonhoz való jutás joga egyenesen az emberi természetből fakad. A gazdasági ügyletek bonyolítását is helytállónak tekinti abban az esetben, ha a gazdasági tevékenységet végző személy számot tud adni cselekedeteiről. A magántulajdon esetében a tulajdonos felelősséget vállal, míg közösségi, állami vagy kollektív tulajdon esetén nincsen konkrét tulajdonos, így nehezen határozható meg, kié is a felelősség. A közösségi tulajdon ugyanakkor elfogadható, ha a közösség érdekei egyhangúan ezt kívánják meg. A keresztény gazdaságetika így az állami szabályozás létét akkor tartja elfogadhatónak, ha az nem a magántulajdont tiltja vagy annak mértékét szabályozza, hanem a magántulajdon felhasználására alkalmaz előírásokat. Fontos megjegyezni, hogy az emberek leginkább magántulajdon birtokában képesek túlmutatni saját érdekeiken, továbbá vagyonukat tisztességes úton, szorgalmas munkával gyarapíthatják is. A legtöbb esetben a keresztény gazdaságetika aggályosnak tartja az egy kézben koncentrálódó vagyont, hiszen az véthet a társadalmi igazságosság ellen (természetesen kivételt képez az a szituáció, amikor a közösség érdekei ezt a formát kívánják meg).

A természet szeretetének és tiszteletének alapja az, hogy Földünket csak kezelésre, kölcsönbe kaptuk, s az a kötelességünk, hogy felelősséggel legyünk környezetünkért és megőrizzük a ránk bízott földet. A hosszú távú gondolkodás azonban nem csak a környezeti elemeknél jelenik meg. Alapelv, hogy fenntartható módon kell gazdálkodnunk és élnünk, tehát a következő generáció számára is ugyanolyan feltételeket kell biztosítanunk az élethez, mint amit mi is kaptunk. A fenntarthatóság fogalmába így beletartozik a pénzügyi fenntarthatóság, tehát az eladósodás kiküszöbölése, a pénz stabilitásának megtartása, hiszen a globalizálódó világban nemcsak a polgárok, hanem a nemzetek is eladósodhatnak, ami akár fegyveres konfliktusok kiváltó oka is lehet. A hosszú távú stabilitás és gondolkodás mellett hangsúlyt kap a fejlődés is, mint a közjóhoz való hozzájárulás egy faktora, viszont a mindenáron való növekedést a keresztény gazdaságetika nem tartja helyesnek. A kamat kérdéséhez kettősen áll hozzá a keresztény elgondolás. A középkori vélekedés szerint amennyiben a megélhetést célzó pénzösszegről van szó, a kamat szedése nem etikus, de ha a pénz már tőke jelleget ölt, tehát befektetés céljával használják fel, úgy már tisztességes kamat szedhető (a neoklasszikus gazdaságtanban a kamat nélküli kölcsön irracionális magatartásnak számít). A keresztény gazdaságetika azonban nem tagadja, hogy az általában fedezet nélküli modern pénzt ma már szükségszerű kamat terheli leginkább az infláció miatt, viszont a tisztességes mértéken túli profitot, hasznot nem tartja helyesnek.

A gazdasági tevékenység által elért haszonhoz való hozzáállásban a legfőbb gondolat, vagy ha úgy tetszik, eltérés a főáramú közgazdaságtannal szemben az, hogy a profit nem célja, hanem eszköze a gazdasági tevékenységnek. Így a keresztény gazdaságetika szerint a gazdasági, vállalkozói tevékenység művelése akkor elfogadott, ha annak célja nem korlátozódik kizárólag a profit megszerzésére és a haszonmaximalizálásra, hanem célul tűzi ki a közjóhoz és a jóléthez való hozzájárulást. Ezáltal a profit, vagy a haszon is egy újabb olyan eszköz, amely hozzásegíti az embereket a boldogsághoz.

A keresztény gazdaságetikában a munka értéket képvisel, és a tőkével szemben elsőbbsége van. Ezért a munka szabad vállalásához való jog alapérték. A munkabér egyfajta viszony a munkáltató és munkavállaló között, az állam feladata pedig a munka szabályozásának oly mértékű kialakítása, hogy az a munkáltató és a munkavállaló érdekeit egyaránt figyelembe vegye, és megakadályozza a munkaerő kizsákmányolását, ami vétene az emberi méltóság ellen.

Ez a gazdaságetika - keresztény antropológiai alapállásából következően – egy emberközpontú gazdaságot tart elérendő célnak.  A modern menedzsment tudományokban már felismerték, hogy amint a gazdasági tevékenységben a profit kizárólagosságán túlmutatva a megteremtett érték és a jóllét növelése a cél, úgy az a teljesítményre is pozitív hatással van. A keresztény elvek beépítése egy ország, egy nemzet, egy gazdasági közösségi piaci mechanizmusaiba hosszú távon növeli az azt alkalmazó közösség versenyképességét, hozzájárul az emberek jólétéhez és boldogságához, hiszen a társadalmi tőke legfontosabb elemeként megjelenik a bizalmi tőke. A bizalmi tőke önmagában hordozza az együttműködés, a szolidaritás képességét is, mely így hozzájárul a közjó növeléséhez.

A keresztény gazdaságetikai iránynak egyetemes jellegénél fogva, nem csak egy adott közösség kiemelése a célja, hanem az, hogy mindenki felismerje: végső soron a gazdaság van az emberért és nem az ember a gazdaságért.  

Források:

Botos Katalin: Keresztény gazdaság – globális piacgazdaság – Kairosz Kiadó 2009

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma

Őszentsége II. János Pál pápának a társadalmi tanítás tanítómesterének, az igazságosság és a béke evangéliuma tanúságtevőjének

PACEM IN TERRIS – XXIII. János pápa enciklikája az igazságon, igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről a nemzetek között 1963. november 4.

LABOREM EXERCENS – II. János Pál pápa enciklikája a Rerum Novarum enciklika megjelenésének 90. évfordulója alkalmából.

SOLLICITUDO REI SOCIALIS – II. János Pál pápa enciklikája a püspökökhöz és papokhoz, a szerzetesi közösségekhez, az Egyház minden fiához és leányához és minden jóakaratú emberhez a Populorum progressio kezdetű enciklika huszadik évfordulójára 1987. december 30.

CENTESIMUS ANNUS – II. János Pál pápa enciklikája a RERUM NOVARUM enciklika kibocsátásának századik évfordulója alkalmából

RERUM NOVARUM – XIII. Leó pápa enciklikája a munkáskérdésről (az első pápai szociális körlevél) Róma, 1891

Lehet- e erkölcsös a gazdaság? – Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban – www.talita.hu

Bodai Zsuzsa: Gazdaság és erkölcs Aquinói Tamás tanításában