Szerzetesrendek feloszlatása

A második világháború után a szovjet csapatok által megszállt Magyarországon megkezdődött az új társadalmi rend kiépítése. Folyamatosan születtek meg a társadalmi viszonyokat megváltoztató új jogszabályok. Ezek egyrészt a régi államszervezet lebontását célozták, másrészt azonban az új társadalmi berendezkedést voltak hivatottak jogi formába önteni. Ennek következtében az állam és az egyházak kapcsolatának modellje is átalakult és az 1950-es évekre teljes mértékben szovjet mintára rendeződött át. 1945 után a vallás szabad gyakorlását, a felekezetek egyenjogúságát, az állam és az egyház szétválasztását célzó intézkedések megjelenése mellett tanúi lehetünk egyidejűleg az egyházak működését erőteljesen korlátozó rendelkezések megszületésének is.[1]

Az állam és az egyház szétválasztása címén azonban jócskán történtek túlkapások is. Ennek egyik legkirívóbb példája a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása volt 1950-ben, illetve az 1948-1950 folyamán egyházakkal megkötött megállapodások, amelyek az egyházak működését erőteljesen korlátozó, az egyházak életébe mélyen beavatkozó rendelkezésként egészen a rendszerváltozásig meghatározták az állam és az egyházak kapcsolatát. Az 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelet hatálybalépésével a „Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye” megszűnt. A rendek működését azonnali hatállyal kellett beszüntetni, és a szerzetesek három hónapot kaptak a rendházak elhagyására. A rendelet az általános betiltás alól kivételt tett „a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanító rend működési engedélyére” nézve.[2] Ennek értelmében a bencések, a piaristák, a ferencesek és a Szegény Iskolanővérek rendje kivételével az összes magyar szerzetesrendet megszüntették. A feloszlatáskor több kimutatás is készült. A források összevetéséből úgy tűnik, hogy 23 férfi szerzetesrend került feloszlatásra 182 rendházban 2582 szerzetessel. Ugyanekkor mintegy 40 női rend megszüntetésére került sor, kb. 450 rendházzal, amelyben kb. 9500-10000 apáca élt. A feloszlatott rendek ingatlanait az állam vette át, kivéve a „templomokat és az azokhoz tartozó, továbbá az egyházi személyeknek lakásul vagy irodahelyiségül szolgáló épületeket”. A szerzetesrendek működésében csupán a nyolcvanas évek második felében következtek be változások, jogilag azonban a vallásfelekezetek jogállása csak a rendszerváltozáskor nyert rendezést az 1990. évi IV. tv. által.