Vajdasági magyarság és politika

Az 1990-es évek fordulatai nyomán a vajdasági magyarság léte is új kontextusba került, amely segítette a kisebbségi lét önszerveződésének folyamatát. A vajdasági magyar pártrendszer alakulásában három nagyobb korszakot különböztethetünk meg. Az első korszak a 90-es évek első fele, amikor az önrendelkezés legalapvetőbb pilléreinek lehelyezése került előtérbe. Ez a legitim érdekszervezetek megalakításának korszaka. Ebben a időszakban nem alakulhatott ki egy különálló értékrendszer és ideológia, ugyanis az annál sokkal erősebb kisebbség-többség törésvonal ennél jóval meghatározóbb szerepet töltött be. A második korszak kezdetét az 1997-es évhez köthetjük, hiszen ekkorra már stabil pártok vannak jelen Vajdaságban, így nyílhatott meg az út az átfogóbb eszmerendszerrel rendelkező pártok előtt. A liberális és kereszténydemokrata irányzatok feltűnésével fémjelzett szakasz talán máig a legszínesebb vajdasági magyar pártpolitikai rendszert eredményezte. E színes szakasz nem tartott sokáig, hiszen az ezredfordulón meghatározóvá vált az egységes magyar fellépés iránti igény, amelynek köszönhetően a pártok felismerték, hogy közösen hatékonyabban képesek céljaikat elérni. Ennek eredményeként koalíciók, beolvadások és pártszövetségek jöttek létre. A harmadik szakasz jellemzően a már többé-kevésbé demokratizálódott Szerbia 2000-es éveitől mostanáig tart, amelyben megfigyelhető az új magyar pártok részéről bizonyos mértékű radikálisabb, szélsőségesebb önmeghatározás.

A szerb rendszerváltás egyik kulcsfontosságú eleme, hasonlóan a magyarországihoz, az értelmiség önszerveződése volt, ugyanis ez vezetett a rendszerváltás utáni első vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének megalakulásához.  1990-ben a VMDK létrehozásakor a Milošević-féle rendszer diktatórikus jellege miatt az akkori értelmiség szinte teljes egészében a civil szférára, valamint az egyházakra támaszkodhatott. A VMDK volt az első vajdasági magyar párt, amely kidolgozta az azóta is kisebbségpolitikai alaptételnek számító háromlépcsős autonómia koncepcióját. Jobboldali pártként definiálva magát, igyekezett a magyar kisebbség önszerveződését irányítani, befolyásolni, miközben folyamatosan tartotta a kapcsolatot az anyaországi kormányokkal is. A 90-es évek első felét az akkori Jugoszláviában teljes létbizonytalanság, és rendkívül rossz társadalmi-gazdasági helyzet jellemezte. A többségi nemzet félelme és a szerb elit bizonytalansága hatással volt a kisebbségi magyarság helyzetének alakulására is. 1994-ben elkezdődött az addig egypólusú pártrendszer osztódása, és újabb magyar pártok jelentek meg.[1] Ebben az évben jött létre a máig legmeghatározóbb vajdasági magyar párt is, a Vajdasági Magyar Szövetség, mely a kezdeti nehézségek ellenére, néhány év alatt támogatottság szempontjából megelőzte elődjét. A jelenleg is működő, a köztársasági parlamentben, valamint a tartományi parlamentben is képviselőkkel rendelkező párt a demokratikus elvek támogatója, hirdeti az egyenjogúságot, valamint a megbékélés fontosságát hangoztatja. Számos esetben kiáll az Európai Unióhoz való csatlakozás jelentősége mellett, és célként határozza meg az Európai Néppárt frakciójához való csatlakozást is. A VMSZ esetében sem kristályosodik ki előttünk egy konkrét, keresztény eszmerendszer, amely meghatározná a működését, azonban a párt együttműködik a katolikus, valamint a protestáns egyházakkal,[2] amit elsősorban a párt kereszténydemokrata szárnya képvisel.     

A vajdasági magyarság politikai képviseletére vállalkozó intézmények politikai gondolkodásában gyakran megjelennek a kereszténydemokrata elvek, azonban meghatározó politikai erővé a kereszténydemokrata pártok és mozgalmak nem tudtak válni. Szerbia a vallás is releváns törésvonalnak számít, hiszen markánsan elkülöníti a többségi nemzet tagjait a kisebbségi magyaroktól. Ez nem más, mint a katolicizmus és a protestáns egyházak elkülönülése az ortodox egyháztól.  

 A pártszerveződés második szakaszában a számos új párt megalakulása mellett a kereszténydemokrácia eszméjének pártpolitikai megjelenítésére is lehetőség nyílt. A VMDK gyengülésének eredményeként, egy újabb értelmiségi csoport vált ki az „anyapártból”, és alapította meg 1997-ben a Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat. Ugyanebben az évben, az akkor már vezető pártnak számító VMSZ egy csoportja hagyta maga mögött pártját, és június 4-én létrehozta a Kereszténydemokrata Tömörülés szervezetét, zentai központtal. E tömörülés helyi jellegéből adódóan nem vált meghatározó párttá, azonban az 1997-es szerb parlamenti választásokon két körzetben is sikeresen állított listát, mandátumot viszont nem sikerült szereznie. A választásokon a Kereszténydemokrata Tömörülés összesen 1772 szavazatot kapott.[3] 1997-re a vajdasági magyarság, egyedülálló módon az elszakított nemzetrészek közül, hat különböző érdekszervezet közül választhatott.

A Vajdasági Magyarok Kereszténydemokrata Mozgalmát (VMKDM), vagy más néven Kereszténydemokrata Európa Mozgalmat, Újvidéken jegyezték be, Papp Ferenc vezetésével. A mozgalom megalakulásával a kereszténydemokrácia eszméje végre megjelenhetett a vajdasági pártpolitikai életben. A VMKDM szoros kapcsolatot ápolt az anyaországgal, ennek hatására 1997. április 19-20-án, Lakitelken 35 párt részvételével aláírta a Magyar Demokrata Fórum (MDF) által kezdeményezett szándéknyilatkozatot a Közép-európai Demokrata Fórum megalakításában. A mozgalom vajdasági jelenlétét és fontosságát kívánta növelni saját közlönyének megjelentetésével, mely Kereszténydemokrata néven indult útjára 1997. május 5-én. Az első vajdasági magyar kereszténydemokrata pártnak nem sikerült teljes vajdasági lefedettséget létrehoznia, jellemzően helyi jellegű pártként működött. Az 1997-es szerb parlamenti választásokon a VMKDM három választási körzetben állított listát, azonban mandátumot nem tudott szerezni, és összesen 2702 szavazatot kapott.[4] A Kereszténydemokrata Mozgalom politikai megnyilvánulásai alapján ragaszkodott a kisebbségi önrendelkezés VMDK által meghatározott formájához, végig hirdette annak fontosságát, és az első ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (perszonális autonómia) elektori megválasztását is bírálta, illetve elfogadhatatlannak tartotta. A kereszténydemokrata mozgalom 2005-ben végül beolvadt az akkor legnagyobb vajdasági magyar pártba, a Vajdasági Magyar Szövetségbe, ezzel létrehozva annak kereszténydemokrata szárnyát.

2007-ben a Magyar Polgári Szövetség létrejötte a VMSZ-hez, valamint a többi párthoz képest radikálisabb irányvonal jelenlétét mutatja. Erős magyarság-tudat és radikálisabb elképzelések kapcsolódnak be ezzel a pártrendszerbe, melynek csúcspontjaként a Jobbik Magyarországért Mozgalom által támogatott Magyar Remény Mozgalom 2009-es megalakulása tekinthető. E pártok retorikájában a vallás és a kereszténység fontossága nem kifejezetten jelenik meg. A jellemzően populista megnyilvánulások részeként ugyan esetenként felismerhető a vallási vonal, azonban kizárólag közösségformáló- és összetartó eszköz funkciója van.  

Felhasznált irodalom

Vékás János: Vajdasági magyar eseménynaptár 1988-1997 Regio. Kisebbség, politika, társadalom 1998. 9. évf. 2.sz.

Hódi Sándor honlapja – Új helyzet Vajdaságban

Hódi Sándor:  A magyar kisebbségpolitika bukása. Az 1997-es szerbiai választások tanulságai

HVG Archívum –  Vajdasági magyar pártok

Origo internetes újság – Bővül a vajdasági négy párti szövetség

Origo internetes újság- A vajdasági magyar pártok nem egységesek a nemzeti tanács kérdésében

Korhecz Tamás: A nemzetiségi konfliktusok esélyei Vajdaságban, nemzetpolitikai szemle

Újszó internetes újság- Vajdasági magyarok: öten háromfelé

Korhecz Tamás: Otthonteremtőben a szülőföldön, Forum Könyvkiadó, 2009. 46-47. oldal.