Kereszténydemokrata Néppárt gödöllői kongresszusa

A Kereszténydemokrata Néppárt első kongresszusát 1992. április 24-26. között tartotta Gödöllőn. A párt életében ez a kongresszus nemcsak az elfogadott programtézisek miatt volt jelentős, hanem a párt identitására és imázsára gyakorolt hatása miatt is. A kilenc témakört felölelő tanácskozás és az abból készülő programtézisek egy modern, európai kereszténydemokrata párt politikai arcélét rajzolta meg.

1992. az első választási ciklus közepe, az Antall-kormány működésének zenitje. A Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós partnerként kiépült infrastruktúrával és megújult szervezeti felépítéssel késői megalakulása és kezdeti bizonytalanságához képest egy kiegyensúlyozott párttá fejlődött. Szövetségese, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) azonban addigra már komoly belső konfliktusokkal küzdött, 1992 áprilisára a ’90. márciusi szerepléshez képest felére csökkent a népszerűsége. A Kereszténydemokrata Néppártnak nemcsak támogatott kormányának romló társadalmi helyzetére kellett tekintettel lennie, hanem el kellett számolnia a róla a sajtóban megjelenő „szürke”, „jellegtelen” minősítésekkel. A párt tagságában kialakult egyfajta kisebbségi érzés nagyobb koalíciós partnerével szemben, amelynek a korábbi pártelnök, Keresztes Sándor is hangot adott a nyilvánosság előtt.

Surján László és elnöksége tehát többes céllal látott hozzá a párt első kongresszusának szervezéséhez. Először is meg akarta fogalmazni a párt XXI. századra készülő modern programját, amely bár kontinuus a ’47-es, barankovicsi örökséggel, de a jövőbe tekint. A pártvezetés mindenképpen alakítani szerette volna a sajtóban róla kialakult inkább negatív képet. A szürkeség helyett egy cselekvő, határozott vízióval rendelkező, Európát értő és vele szoros kapcsolatban álló párt képét szerette volna felvázolni. További célkitűzés volt a párt népszerűsítése a társadalom szélesebb rétegeiben készülve már a következő országgyűlési választásokra. A kongresszuson megfogalmazott tézisek alkották az 1994-es választási program alapját.

Az 1992-es gödöllői kongresszust komoly előkészítő munka előzte meg a pártban. Konkrét témák szerint, amelyeket az alapszervezetek javasoltak a párt számára, 13 munkacsoportban 150 szakember dolgozott a tanácskozás vázlatának megalkotásán, amit aztán az alapszervezetek újra véleményezték, és így született meg a kongresszus vitaanyaga. Áprilisra népszerűsítő munkák is megjelentek a tagság számára: Hol tart a KDNP?, Merre tart a KDNP? és Tanuljunk kereszténydemokráciát! címmel. Surján László pártelnök-miniszter, a tanácskozás első napján tartott köszöntőjében elmondta, hogy immáron a párt 18 ezer taggal és 700 alapszervezettel rendelkezik, amely egy biztos bázist jelent. A szürkeség helyett a kiegyensúlyozottság értékét mutatta fel, (amely a többi koalíciós partnerhez, különösen a kisgazdákhoz képest valóban előnyt jelentett), az elnök szerint ez a stílus további állampolgárokat nyerhet meg a párt számára.

A kongresszusra a párt 1176 küldöttjén túl 19 külföldi párt több mint hatvan képviselője is hivatalos volt. A nyugat-európai szervezetek nevében – a kongresszus díszvendége –, Wilfried Martens, az Európai Néppárt akkori elnöke köszöntötte a résztvevőket: „Több mint negyven év jogfosztottsága és céltalansága után Önök ismét kijutottak a szabadság levegőjére, egyúttal visszatértek Európába – a másik Európából! Magyarország – Lengyelországgal együtt – élen jár a gazdasági reformok terén Kelet-Európában, a fokozatos átmenet politikája máris meglepő eredményeket hozott, és hazánk jó úton halad az új társadalmi és gazdasági modell felé.” Wilfried Martens mellett jelen volt Wim van Velzen, a Holland Kereszténydemokrata Párt (CDA) elnöke, az Osztrák Néppárt (ÖVP) képviseletében Andreas Kohl, az Európai Demokrata Unió főtitkára, Habsburg Ottó, az Európai Néppárt európai parlamenti képviselője levélben köszöntötte az egybegyűlteket, akárcsak Varga Béla, a Nemzetgyűlés volt elnöke. Antall József miniszterelnök, az MDF elnöke szintén levélben azt írta a kongresszusnak, hogy „a KDNP elveiben szilárd, nemzete iránt felelősséggel munkálkodó erő, nemes vetélytárs”.

A nyugat-európai testvérszervezeteken túl a külhoni magyar szervezetek is képviseltették magukat, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetségét Papp Ferenc, a szlovákiai Együttélés Mozgalmat vezetője, Duray Miklós valamint jelen volt Tőkés László nagyváradi református püspök, aki a háromnapos kongresszus zárónapján ökumenikus istentiszteletet tartott. Az hazai egyházak képviseletében Jelenits István, piarista tartományfőnök és Hafenscher Károly, evangélikus lelkész tartottak előadást a kereszténydemokrácia szerepéről és lehetőségeiről. A szekcióülések megkezdése előtt továbbá előadást tartott még Giczy György országgyűlési képviselő, Szilágyiné Császár Terézia, a párt alelnöke valamint ifj. Hölvényi György, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió vezetője.

A tanácskozás munkája kilenc nagyobb témakör szerint szekciókban folyt. A később A kongresszus üzenete címmel megjelent füzetben Surján László előszavában így jellemezte a háromnapos értekezletet: „A kongresszus eredményeiben a komolyan elvégzett munka tükröződik. Hosszú folyamat eredményeként jutottunk el odáig, hogy most kezünkbe vehetjük a téziseket, melyekből kirajzolódik Magyarország kereszténydemokrata jövőképe. […] Jó néhány szekció késő éjszakáig dolgozott, és munkájuk nyomán a tézisek tovább javultak.” A fölállított kilenc szekció a következők voltak: Ember és társadalom, Iparpolitika, Energiapolitika, Közlekedés és hírközlési politika, Ember és környezet, A magyar oktatás lehetőségei és fő célkitűzései, A magyar külpolitika alapelvei és lehetőségei, Szociálpolitika, Egészségügy (A hazai egészségügy megújítása. Az ellátás új rendszere), Mezőgazdaság és vidékgazdálkodás, Jogállamiság, érdekvédelem.

Az Ember és társadalom szekcióban a kereszténydemokrata, azaz a perszonalista emberképből fakadó irányvállalásokat, társadalomszerveződési elveket fogalmaztak meg. Hitet tettek a család, az önkormányzatok és az egyház szerepének fontossága mellett. Megfogalmazták viszonyukat a nemzeti identitáshoz, egyben a történelmi igazságtétel szükségességét is hangsúlyozták. Az Ember és gazdaság szekcióban a gazdaságpolitika, iparpolitika, energiapolitika és közlekedés és hírközlési politika altémakörök mentén szakmai javaslatokat és irányelveket fogalmaztak meg.

Az Ember és környezet szekcióban részletes környezetvédelmi javaslatcsomagot vázoltak föl. Míg az oktatáspolitikával foglalkozó szekciókban külön irányelveket határoztak meg a közoktatással, a szakképzéssel, a felsőoktatással, a média szerepével és a közművelődéssel kapcsolatban. A külpolitikai elveket tárgyaló szekció, az Európai Unióval, a kisebbségi és nemzetiségi politikával valamint a biztonságpolitikával foglalkozott.

A Szociálpolitika szekció először egy társadalmi képet rajzolt fel a ’92-es Magyarországról, ami után témakörökként (lakásügy, családok biztonsága, munkanélküliség, idősek, „fogyatékosok”, hátrányos helyzetűek, közteherviselés) fogalmazta meg javaslatait. Mint minden szekcióban, itt is az ajánlások homlokterében a családok támogatása állt. Az Egészségügy szekciója a szociálpolitikával közösen kiemelt jelentőséggel bírt, hiszen a párt elnöke egyben a Népjóléti tárca vezetője volt. Ebben a vitatárgyban először leszögezték a kereszténydemokrata gondolkodásban fakadó alapvetést: „az élethez és az egészséghez való jog minden ember alanyi joga”, e jogok érvényesítésének a lehetőségéhez fogalmaztak meg tanácsokat, majd az egészségügy javítására annak jogi és személyi feltételei mentén tettek ajánlásokat. Tárgyalták a betegjog kérdéseit valamint az egészségbiztosítás nagy témakörét is.

A demokrata néppárti múltból fakadóan fontos szekció volt a Mezőgazdaság és vidékgazdálkodás is. A KDNP-nek már a rendszerváltás idején is részletes agrárprogramja volt, ami e szekció munkájában is konkrét javaslatokban öltött testet. A Jogállamiság, érdekvédelem szekcióban a keresztény állambölcseletből fakadó irányelveket fogalmaztak meg, itt is leszögezték, hogy fontosnak tartják egy új alkotmány készítését. Az érdekvédelem szekciójában pedig a valaha a Demokrata Néppárt bázisát képező keresztény tömegmozgalmak, civil- és szakszervezetek örökségének felélesztését sürgette a párt.

A szekció munkája során született programjavaslatokat már Gödöllőn elfogadta a KDNP kongresszusa, amely később füzet formájában jelent meg A kongresszus üzenete címmel. Emellett a háromnapos hétvégéről a tagok számára a párt közreadott egy lapszemlét is, amelyben az esemény országos sajtóorgánumokban megjelent visszhangja olvasható. A kongresszus programjavaslatán az érkezett észrevételek alapján a párt szakmai csoportjai tovább pontosítottak, amit fél évvel később, november 21-én a párt választmánya is elfogadott. „De e munka nem fejeződött be. A pillérek ugyan a helyükre kerültek, de új kövek mindig illeszthetőek az alapba. A hangsúlyok is áthelyeződhetnek az újabb igényeknek és követelményeknek megfelelően. Ez így van rendjén, hiszen a párt élő szervezet, együtt halad, együtt növekszik az idővel, vállalva az új kihívásokat, az újabb feladatokat. Mindaddig, amíg hazánk polgárai a KDNP eszméinek szellemében küzdenek az igazságosabb, emberibb jövőért.” Összegezte A Kereszténydemokrata Néppárt Alapelvei címmel megjelent munkát előszavában a párt elnöke.

A novemberi kiadvány a gödöllői kongresszus kivonatát tartalmazta. A KDNP társadalomfelfogása, A KDNP politikai alapelvei, A KDNP gazdasági alapelvei és Ember és a természet fejezetekbe szedve. A program vázolását a párt jellegének és identitásának meghatározása előzte meg, Milyen párt a KDNP? és a KDNP eszmeisége címmel. Ezen fejezetekben a KDNP hangsúlyozta, hogy kereszténydemokrata értékvállalása nem jelent bezárkózást, a párt ugyanis nyitott minden állampolgár számára, és ez jelenti számára a néppárti jelleget.

Források:

Kiss Mária Rita: A párt identitás stratégiái a KDNP politikájában (1989–1998). In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben. Magyar kiegészítés: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. (Szerk. Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2015. 737–787 o.

Petrás Éva: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. i.m. 789–803. o.

Szabó Róbert: A Kereszténydemokrata Néppárt történeti kronológiája előzményekkel. In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. i.m. 805–833. o.

Magyarország a XX. században Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000. Forrás: mek.oszk.hu

Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára, Balogh Margit és Csicskó Mária interjúja Keresztes Sándorral (1988.)