1998-as országgyűlési választás és a KDNP valamint az MKDSZ szereplése

1998-as országgyűlési választás siker volt a magyar jobboldali politikának, kudarcot jelentett azonban a Kereszténydemokrata Néppártnak (KDNP). A sikertelen választási szereplést a kampányt megelőző belső viták alapozták meg, amelynek végkifejleteként pártszakadás következett be. A KDNP-ből kizártak és távozók 1997-ben létrehozták a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget (MKDSZ), amelynek több képviselője a Fidesz jelöltjeként jutott mandátumhoz. Ezért – bár a ciklusban a KDNP parlamenten kívüli pártként volt kénytelen politizálni – a választások eredményeképp a kereszténydemokrácia továbbra is képviseltetve volt a törvényhozásban.  

Az 1998. májusi választási fordulók az előzetes várakozásokkal ellentétben végül a jobboldal sikerével zárultak. Az előző ciklus kormánypártjai, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) győzelemre számítottak. Ennek megfelelően elég „lanyha” kampányt folytattak. Elemzők szerint ez az oka a hazai választások történetében egyedülállóan alacsony, 56 %-os részvételi aránynak. A 176 egyéni választókerületből 31-ben érvénytelen lett a szavazás, sőt, Hajdú-Bihar valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben a területi listás választást is meg kellett ismételni. A május 10-i első fordulóban az országos listás eredmény az előjelzéseknek megfelelően alakult, az MSZP 32,2 %-ot ért el, a Fidesz pedig 28,2 %-ot. A választás második fordulójára azonban teljesen új helyzet állt elő, ugyanis a Fidesz és a Független Kisgazdapárt (FKgP) a kampánycsend előtt néhány órával megállapodtak arról, hogy jelöltjeik visszalépnek az esélyesebb javára (ez döntően a kisgazda jelölteket érintette). Egy ilyen megállapodásnál kérdés, vajon az adott párt választói követik-e a pártvezetés utasítását. Ebben az esetben követték, így megfordult az eredmény. Hiába vezetett MSZP-s jelölt 113 választó kerületben, abból végül csak 54-et szerzett meg. Összesen 134 mandátumot szerzett az MSZP, ez az SZDSZ 24 mandátumával is kevés lett volna a kormányalakításhoz. A Fidesznek, az FKgP-nek és a Magyar Demokrata Fórumnak együttesen pedig 213 mandátuma volt, így ez a szövetség alakított kormányt Orbán Viktor vezetésével. A választás másik nóvuma az volt, hogy most először alakult ki két párt között intézményes, nagyobb arányú választási együttműködés. A Fidesz és az MDF kötött előzetes megállapodást arról, hogy bár külön listával, de 55 kerületben közös jelölttel vesznek részt a küzdelemben. Az MDF számára ekkor ez a politikai túlélést jelentette, mert pártlistás eredménye (2,8%) alapján kiesett volna a parlamentből, de a végül nyertes 35 közös jelöltből 15 az MDF politikusa volt, és a párt két önálló egyéni győztesével együtt így megalakíthatták a 17 fős saját frakciójukat.

Az 1998-ban megalakuló parlament összetétele. A kép forrása: valasztas.hu

Mindezt a KDNP az esélytelenek nyugalmával szemlélhette, bár a második parlamenti ciklus idején kialakult pártválság szervezeti tekintetben annyira nem rendítette meg, hogy ne tudott volna sikeresen jelölteket, 20 területi valamint országos listát állítani. A választási eredmény annál inkább elmaradt a korábbiaktól. A 146 önálló egyéni jelöltből (közös egy sincs) az első fordulóban mindössze egyetlen harmadik helyezés volt: a sátoraljaújhelyi központú választókerületben (BAZ megye 10. EVK) Rusznák Miklós jutott így a 2. fordulóba, de ott visszalépett az MDF-FIDESZ közös jelölt javára, aki meg is nyerte a mandátumot az MSZP-sel szemben. Szerepelt még KDNP-s a második fordulóban Fejér megye 6. választókerületében, Sárbogárdon is. A KDNP átalakuló belső erőviszonyait jól tükrözi az országos lista alakulása. Az első húsz helyen szereplők közül 1994-ben hatan voltak hasonló pozícióban, a többiek vagy újak vagy a listán lejjebb szerepeltek. Látványos előrelépés Giczyé, aki a 11-ikből lett listavezető. A „régiek” közül Füzessy végig tartotta a pozícióját (1990-től mindig dobogós helyezése volt), Hasznos, Gáspár és Pálos Miklós feljebb kerültek ugyan, de őket megelőzte három „új” jelölt (köztük a Giczyt követő elnök, Bartók Tivadar). Szilágyiné viszont visszaesett. Mindennek azonban a választási kudarc fényében nem túl nagy jelentősége van.

Az országos lista első húsz helyezettje 1998-ban (zárójelben az 1994-es helyezés):

1. Giczy György (11)
2. Füzessy Tibor (3)
3. Mizsei Zsuzsanna
4. Báthori Gábor
5. Bartók Tivadar
6. Hasznos Miklós (10)
7. Gáspár Miklós (9)
8. Pálos Miklós (12)
9. Fekete György
10. Maróthy Géza
11. Csáth Magdolna Anna
12. Szilágyiné Császár Terézia (7)
13. Takaró András
14. Schamschula György
15. Bencsik András
16. Szerdahelyi Csongor
17. Plenter János
18. Varga Dezsőné Hancsók Éva
19. Sass Attila
20. Kalina Lajos

A KDNP 1995-1997 közötti belső, végül szakadáshoz vezető konfliktusa a szövetségi politika körül robbant ki. A Giczy-vezette KDNP elutasította a Fidesszel kötendő szövetséget, inkább a radikálisabb kisgazdákhoz, sőt, a MIÉP-hez közeledett, ezt azonban a KDNP alapítói, korábbi vezetése valamint az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) nem fogadta el. Az EUCD 1997-ben ki is zárta sorai közül a KDNP-t. A Giczy-féle vezetés viszont azokat távolította el a pártból, akik az ő irányvonalát kritizálták. A kizártak nem új párt alapításába fogtak, hanem létrehozták a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget, amely aztán a Fidesszel kötött választási megállapodást. Az MKDSZ-t alapítók közül 11-en a KDNP frakciójának ’97-es megszűnése után a Fidesz frakciójába ültek át, közülük – az együttműködés eredményeképpen – heten nyertek mandátumot a ’98-as választáson.

A bejutott képviselők, és listás helyezésük:

6. Varga László
17. Dr. Isépy Tamás
18. Salamon László
19. Surján László
20. Latorcai János
21. Rapcsák András
38. Ivanics István

A Fideszhez átült 11 képviselő közül a mandátumot nem szerzett négy sorsa a következő: Csépe Bélát Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójának választotta. Pálos Miklós végül a Giczy-féle KDNP listára került fel. Kovács Kálmán Csongrádon indult a Fidesz színeiben, azonban a kisgazdákkal kötött megállapodás értelmében azon kevés fideszes jelöltek közé tartozott, akik a kisgazda jelölt javára léptek vissza. Később azonban Kovács Kálmánt a Csongrád megyei Közgyűlés tagjává majd alelnökévé választották. Leitner Gábor neve nem szerepel a ’98-as jelöltek között. Két egyéni MKDSZ-es jelölt is nyert mandátumot az 1998-as választásokon, Básthy Tamás és Nógrádi László. Básthy Tamás a vas megyei 3-as számú, tehát a kőszegi kerületben (Básthy 1990 és 1998 a város polgármesteri tisztségét is betöltötte, 1994-ben a kisgazdák és az MDF támogatásával választották meg.) Az 1998-ban megalakult első Orbán-kormányban (akárcsak 1990-ben Antall-kormányában) a szociális és családügyi tárca került a kereszténydemokratákhoz, Harrach Péter kapott miniszteri kinevezést, aki a ciklus végéig meg is őrizte tisztségét (ő a Pest megyei 1., Szob központú választókerületben nyert mandátumot). Mikola István (aki később lépett be a KDNP-be) Gógl Árpád 2000. december végi lemondásával megkapta az egészségügyi tárcát.

Az első Orbán-kormány 1998. július 8-án, megalakulásakor. Leghátsó sorban balról a második Harrach Péter. A kép forrása: tudasbazis.sulinet.hu.

A harmadik parlamenti ciklus egyik fontos politikai fejleménye a Kisgazdapárt újabb szakadása volt. A 2000 őszén kezdődő, korrupciós botránysorozat szétzilálta a pártot. 2001 elején a kormányban miniszteri tárcát viselő kisgazdák zöme kiállt a Fidesz és Orbán Viktor mellett, a frakcióban így megalakult a Polgári Platform. A pártban és a frakcióban kölcsönös kizárások követték egymást, bírósági perek indultak. Ezek eredményeképpen Torgyán, aki ugyan miniszteri posztjáról lemondani kényszerült, az így megfogyatkozott „anyapárt” fölött megtartotta uralmát. Viszont az Orbán Viktort támogató 14 kisgazda, élükön Turi-Kovács Bélával – az MKDSZ mintájára – megalakította a Kisgazda Polgári Egyesületet, így a Fidesz színeiben indulhattak a 2002-es választáson, a torgyánista FKGP azonban 0,75 %-os eredményével végleg kiesett a parlamentből.

Források:

Kiss Mária Rita: A párt identitás stratégiái a KDNP politikájában (1989–1998). In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben. Magyar kiegészítés: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. (Szerk. Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2015. 737–787 o.

Petrás Éva: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. i.m. 789–803. o.

Szabó Róbert: A Kereszténydemokrata Néppárt történeti kronológiája előzményekkel. In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. i.m. 805–833. o.

A 1998-as országgyűlési választásokon induló Fidesz országos listája Forrás: valtor.valasztas.hu