Európai Néppárt

Történelem, alapértékek

Az Európai Néppárt (European People’s Party – EPP) európai szupranacionális szintű, jobbközép irányultságú politikai csoportosulás. 1953. június 23-án alapították a Néppárt egyik elődszervezetét, az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlésének Kereszténydemokrata Politikai Csoportját, amely frakciónak többsége volt a Közgyűlésben (78 főből 38 kereszténydemokrata). A Néppárt történetét több, az Európai Unióval kapcsolatos, fordulópont mentén lehet körvonalazni, kialakulása több lépcsőben zajlott le. A Közgyűlés Európai Parlamentté alakulásával párhuzamban a politikai csoportosulás összetétele is megváltozott, megalakult 1962-t követően az Európai Parlament Kereszténydemokrata Csoportja (CD-Group), 1965-re pedig a Kereszténydemokrata Világunió hatására megszerveződött az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) nevű gyűjtőszervezet is (párhuzamosan működött később a Néppárttal az összeolvadásig). Az EPP-t hivatalosan 1976. július 8-án alapították Luxemburgban (február 20-án nyújtottak be tervezetet a párt megszervezéséről, majd április 29-én döntöttek a megalakulásról), belga, német és olasz kezdeményezésre nyugat-európai politikusok (Wilfred Martens, Leo Tindemans) Kereszténydemokraták Európai Néppárt Parlamenti Csoportja néven (hivatalosan 1978-ban vette fel a nevet). Alapító pártok voltak: Christelijke Volkspartij (CVP) és Parti Social Chretien (PSC) Belgiumból, Christlich-Demokratische Union (CDU) és Christlich Soziale Union (CSU) Németországból, Centre des Democrates Sociux (CDS) Franciaországból, Democrazia Christiana (DC) Olaszországból, Christlich-Soziale Volkspartei (CSV) Luxemburgból, Katholieke Volkspartij (KVP), Christelijk Historische Unie (CHU) és Antirevolutionaire Partij (ARP) Hollandiából. A Néppárt első elnöke a belga Leo Tindemans volt.

Az évtizedek folyamán a bővítésekkel párhuzamban konzervatív és a centrum felé orientálódó mérsékelten jobboldali pártok is csatlakoztak (skandináv országok, Közép-Európa államai). 1983-ban összevonták az EUCD és az EPP főtitkárságát. 1999-ben a Néppárthoz csatlakozott az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) és vette fel a választásokat követően az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták Csoportja elnevezést, valamint nyerte el mai formáját. A Néppárt jelenlegi elnöke Joseph Daul. Jelenleg 39 országból 74 tagpártja van, melyek közé tartoznak más európai, nem uniós tagállamok szervezetei is (például Bosznia, Törökország vagy Svájc hasonló értékrendű pártjai is). Mára az Európai Parlament legnépesebb és egyben legbefolyásosabb frakciójává vált az EPP, továbbá nem uniós, de európai vagy Európához kötődő államokban is tagszervezetei léteznek, ezért a párt kilépett a „kontinentális keretek” közül.

Ideológiai alapját olyan neves kereszténydemokrata politikusoktól eredezteti, mint Alcide de Gasperi, Konrad Adenauer és Robert Schuman, akiket az Európai Unió „atyjainak” is neveznek. A frakció jobbközép orientációjú szellemiségéből következik, hogy Európát egyfajta értékközösségnek tekintik, kereszténydemokrata elvi alapokon állva. A Néppárt olyan alapvető kérdésekben foglal elsősorban állást, mint az ember védelme, a családok támogatása, a demokratikus értékek figyelembe vétele, és emellett elkötelezi magát az Európai Unió fejlődése és építése mellett. Egyik meghatározó alapelve a pártnak, hogy Európának alkalmazkodnia kell a XXI. század kihívásaihoz, a szubszidiaritás értékét követve „közelebb kell jutnia” az állampolgárokhoz, csökkenteni kell a demokratikus deficitet, összességében pedig meg kell erősíteni az európai identitást. Az EPP és parlamenti képviselőcsoportja az elveken túl „erős” szakpolitikai programmal és szakmai háttérrel is rendelkezik, olyan területeken, mint a bevándorláspolitika-menekültügy, az integráció-bővítés, a biztonságpolitika, a család- és társadalompolitika, vagy a környezetvédelem (etc.). Az európai politikai gyakorlathoz továbbá hozzá tartozik, hogy a különböző frakciók és képviselőcsoportok együtt működnek, konszenzusos alapon hoznak döntést (például a szocialisták képviselőcsoportjával, vagy konzervatívokkal „közös szavazás”) egy-egy kardinális kérdésben, mint a Bizottság összetételének meghatározásánál, vagy egy fontos irányelv megfogalmazásánál. A magyar pártok közül a Fidesz-KDNP pártszövetség tagja a Néppártnak, a Kárpát-medencei magyarságot illetően pedig a szlovákiai Magyar Közösség Pártja és a Híd-Most, a romániai RMDSZ, végül a szerbiai Vajdasági Magyarok Szövetsége. A Néppárt képviselőcsoportjának a 2014-es választást követően 16 magyar tagja van (12 Fidesz-KDNP, 2 RMDSZ, 1 MKP és 1 Híd-Most mandátum).

Választások, eredmények

A Néppárt az 1979-es, első, közvetlen választásokra szerveződött meg, hogy egységesen képviselje a kereszténydemokrata–jobbközép ideológiájú európai politikai pártokat. Igaz, a képviselőcsoport neve és összetétele folyamatosan változott, azonban alapértékei nem, hovatovább a Parlamentben betöltött szerepe növekedett. Az első választásokon a 410 képviselői helyből 108 mandátumot szerzett meg a képviselőcsoport (29,5 millió szavazat), amely 26 %-os támogatottságot tükröz, szemben a 112 szocialista mandátummal. A jobboldal támogatottságát tovább növelte, hogy az EPP Dániában és az Egyesült Királyságban nem indított jelölteket, amely országok a konzervatív frakcióba delegáltak képviselőket. Az 1984-es második választásokon az EPP megtartotta támogatottságát, 115 képviselőt delegálhatott a Parlamentbe (23 %-a a szavazatoknak), a „déli bővítés” országainak csatlakozásával pedig az ekkor már 518 fős Parlamentből 119 fő volt a néppárti frakció tagja. A harmadik választást 1989-ben tartották, ahol az EPP egyedül 121 mandátumot szerzett, míg a brit és dán képviselők társulásával a frakció létszáma 162 főre növekedett, ami 31,2 %-os parlamenti arányt jelent. Az 1994-es negyedik választást követően 156 fős volt az EPP és a konzervatív csoport frakciója, ami az 1995-ben csatlakozott északi-országokkal és Ausztriával 1996-ra 201 fő lett. 1999-re a Néppárt vált a legerősebb parlamenti képviselőcsoporttá, a 626 megszerezhető mandátumból 233-at delegált a Néppárt, ami a szavazatok 37,2 %-át jelentette (a szocialisták 175 mandátumot szereztek).

Magyarország számára a 2004-es választás volt az első európai parlamenti szavazás, mivel Európai Uniós tagként a 2004-ben csatlakozott államok már delegálhattak képviselőket a 732 fős Parlamentbe. A 2004-es, hatodik választáson, a Néppárt kapta a legtöbb szavazatot, 52,5 millió voksot, amely 268 mandátumot eredményezett (a szavazatok 20,23 %-a), majdnem 10 millió szavazattal és 80 mandátummal megelőzve a második, szocialisták csoportját. 2004-ben már a magyarországi pártok is versengtek európai mandátumokért, a Fidesz-MPSZ, mint az EPP tagja, az ekkori 24 mandátumból 12 képviselőt delegálhatott a frakcióba. A hetedik választáson, 2009-ben, a Néppárt 35,77 %-os szavazat aránnyal 274 mandátumot ért el, míg az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 57 mandátumot szereztek (7,44 %), amely a Szabadság és Demokrácia Európájának (EFDD), valamint a függetlenek képviselőcsoportjainak mandátumaival többséghez vezetett. 2009-ben a Fidesz-KDNP Magyarország 22 mandátumából 14-et szerzett meg, ami a Néppárt sikerében is szerepet játszott. A legutolsó, 2014-es európai parlamenti választáson, az Európai Néppárt az előzetes felmérésekkel szemben újfent többséget szerzett a konzervatív (70 mandátum), a Szabadság és Európa (52 mandátum) és a független (48 mandátum) képviselőcsoporttal együttműködve. Az EPP 42,54 %-os részvétel mellett a 751 mandátumból 221-et szerzett meg, amelyből a Fidesz-KDNP 12 képviselőt (Magyarország 21 mandátumából), míg a határon túli magyar pártok 4 képviselőt delegálhatnak a Parlamentbe.

A kép forrás: eredmenyek-valasztasok2014.eu

A táblázat „százalékos arány” nevű tartománya az összes leadott szavazatból a Néppárt által egyedül szerzett voksokat mutatja be. A 3. és 4. táblázatban a zárójelben lévő adatok a különböző csatlakozásokat követő változásokat tükrözik.

Legfontosabb tagpártok

A 2014 áprilisában megválasztott 221 néppárti képviselő eloszlása tagországonként eltérő. Más, egy alapító országnak az európai intézményekhez, valamint a bal-jobboldali törésvonalhoz való viszonya (Németország, Belgium, Olaszország), mint egy 2004-ben csatlakozottnak, ami az adott országok és társadalmaik Néppárt támogatottságában is megjelenik. Ugyancsak fontos a tradíció dimenziója, ami különösképpen Nagy-Britannia és Dánia esetében fontos, amely országok a Konzervatívok képviselőcsoportjába delegálnak nemzeti képviselőket, azonban több esetben szorosan együttműködnek a Néppárttal. Végül a szélsőséges és euroszkeptikus pártok európai szinten történő erősödése révén a jobbközép pártoktól elvonnak szavazatokat a függetlenek csoportjába tartozó pártok (mint Magyarországon a Jobbik) és delegáltjaik.   

1, Alapító országok és a Néppárt: Belgium esetében a 21 delegált képviselőből a Christlich Soziale Partrei és a Christen-Democratins & Vlaams színeiben 4 képviselő lett tagja a Néppártnak, míg további 4 konzervatív és 1 független pártcsaládhoz tartozó képviselő is tagja lett a Parlamentnek. Luxemburg esetében a 6 képviselői helyből a Parti Chrétien Social Luxembourgeois jelöltjei hármat szereztek meg, és lettek a Néppárt tagjai, míg Hollandia 26 képviselőjéből 5 lett képviselője a Néppárt frakciójának (Christen Democratisch Appèl), továbbá 2 a Konzervatívoknak, 4 pedig a függetleneknek (Partij voor de Vrijheid). Németország, mint Európa egyik legbefolyásosabb állama, 96 képviselőt delegálhat az EP-be, amelyből 34-et tesz ki a Néppárt frakciójához tartozó egyik legerősebb párt, a CDU (Christlich Demokratische Union Deutschlands), továbbá 8 képviselő ül a konzervatívok képviselőcsoportjában (Alternative für Deutschland), 2 pedig a függetlenek soraiban. Franciaország 74 képviselőt delegál az EP-be, amelyből jelentős csoport, 20 képviselő, a Néppárt frakciójában helyezkedik el (Union pour un Mouvement Populaire). Olaszországban, ahol ugyancsak tradicionálisan erős a kereszténydemokrácia, a 73 képviselőből 17 a Néppárt tagja, a Forza Italia és a Nuovo Centrodestra - Unione di Centro delegáltjaként, továbbá a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoportja is jelentős támogatottsággal bír (17 mandátum - Movimento 5 Stelle).

2. Nagy-Britannia példája: A szigetország lakossága történelme és tradíciója folytán sajátos kapcsolatot ápol az európai szupranacionális szervezettel, ami a 2014-es részvételi arányon is nyomot hagyott, a választópolgárok 35,6 %-a járult a szavazóurnákhoz. Nagy-Britannia politikai elitje érzékelte a társadalom megosztottságát az EU-tagság kapcsán, amely okból az EP-választásokra megszerveződött a Függetlenségi Párt (UKIP: United Kingdom Independence Party), ami a kilépést tűzte zászlajára, illetve vont el ezen párt szavazókat az ugyancsak euroszkeptikus (de mérsékelt), kormányon lévő Konzervatívoktól. A választásokat követően igen polarizálttá vált a brit politikai erőtér, a UKIP nyert a szavazatok 26,77 %-val, megelőzve a baloldali Labour Partyt (24,74 %), illetve a Conservative Partyt (23,31 %). Nagy-Britannia sajátos választási rendszerének következtében így a UKIP 24 mandátumot szerzett, amely képviselők az EFDD frakcióban foglalnak helyet, míg a Labour Party 20-at, illetve a konzervatívok 19-et, akik az ECR-be delegálnak képviselőket.

3. Kelet-Közép-Európa és a Néppárt: Magyarországon 28,97 %-os részvétel mellett a Néppárt pártcsaládba tartozó Fidesz-KDNP pártszövetség a megszerezhető 21 mandátumból 12-t szerzett, ami kimagasló eredmény európai szinten is. Szlovákiában „rekordalacsony”, 13,05 %-os részvétel mellett a megszerezhető 13 mandátumból a néppárti frakcióba 6 képviselőt delegált a Híd-Most (1 mandátum), a Magyar Közösség Pártja (1 mandátum), illetve a kereszténydemokrata irányultságú KDH és SDKÚ-DS (2-2 mandátum). Romániában 32,44 %-os részvétel mellett a megszerezhető 32 mandátumból az EPP frakcióba 15 képviselőt delegált az RMDSZ (2 mandátum), a PMP (2 mandátum), a PNL és a PDL (6, illetve 5 mandátum). Horvátországban a néppárti frakcióba a 11 horvát képviselőből 5 foglal helyet a jobboldali horvát pártok szövetségének színében.

4. További kereszténydemokrata pártok: Ausztria esetében az Osztrák Néppárt (ÖVP) 5 mandátumot szerzett, Svédországban a Kristdemokraterna 1 mandátumot, Spanyolországban a Partido Popular 16 mandátumot ért el.

Kapcsolat a jobboldali politikai pártcsaládokkal

Igaz, az Európai Parlament összetétele és döntéshozatali mechanizmusa nem a kormány-ellenzék reláción alapszik, azonban elkülöníthető egy jobboldali frakciókör, amely bizonyos kérdésekben konfrontálódik a baloldali pártcsaláddal. Ezen reláció kialakításában a történelem folyamán három csoportosulás társult a Néppárthoz, mint a konzervatívok, amely frakció 2009-től az Európai Konzervatívok és Reformerek nevet viseli (ECR), a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport (EFDD), illetve a Független képviselők csoportja, akik az ideológiai kérdésekben együtt szavaznak.

Forrásjegyzék és szakirodalom

A 2009-es és a 2014-es választási eredmények. Forrás: eredmenyek-valasztasok2014.eu

A 2014-es európai parlamenti választások várható eredménye. A Policy Solutions elemzése a 28 európai uniós tagállam közvélemény-kutatásai alapján. Forrás: policysolutions.hu

A 2014-es európai választások eredményei. Forrás: eredmenyek-valasztasok2014.eu

Alcide de Gasperi életrajza. Forrás: Kereszténydemokrácia tudásbázis

Az Európai Konzervatívok és Reformerek Csoport politikai irányelvei. Forrás: ecrgoup.eu

Policy Areas. Forrás: European People’s Party (EPP) hivatalos oldala, epp.eu

Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja. Forrás: ecrgroup.eu

Fábián György, Fejes Zsuzsanna, Kovács László Imre: Választások az Európai Parlamentbe (1979-2009). Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2010.

Fókuszban: az Európai Néppárt és az EP választások. Forrás: barankovics.hu

Kereszténydemokrácia Németországban. Forrás: Kereszténydemokrácia Tudásbázis, barankovics.hu

Kereszténydemokrácia Olaszországban. Forrás: Kereszténydemokrácia Tudásbázis, barankovics.hu

Konrad Adenauer életrajza. Forrás: Kereszténydemokrácia Tudásbázis, barankovics.hu

Merre haladunk, mit akarunk? Egységes vagy nemzetállami Európa? Forrás: barankovics.hu

Mucsi András: Politika és katolicizmus. Kereszténydemokraták és az Európai Unió. In.: 303.o. – 316.o.

Néppárti-Kereszténydemokrata Parlamenti Frakció az Európai Néppárt Parlamentjében. Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, lexikon.katolikus.hu

Robert Schuman életrajza. Forrás: Kereszténydemokrácia Tudásbázis, barankovics.hu

Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport. Forrás: efdgroup.eu