Európai Néppárt és frakciójának történeti kronológiája

 

1947. május-június

Európai kereszténydemokrata közösségek nem hivatalos gyűlése Chaudfontaine-ben, ahol megalakul a Nouvelles equipes internationalest (Új Nemzetközi Csapat), a Kereszténydemokraták Európai Uniójának (EUCD) elődje.

1951. szeptember 18.

Megalapítják az Európai Szén- és Acélközösséget.

1952. szeptember 10.

Felállítják az ESZAK Közgyűlését.

1952. szeptember 11.

A holland Emmanuel Sassent választották a Kereszténydemokrata Képviselőcsoport élére.

1953. június 16.

Az ESZAK Közgyűlésének Kereszténydemokrata Csoportjának első hivatalos ülése.

1953. június 23.

Az ESZAK Közgyűlésének Kereszténydemokrata Képviselőcsoportjának hivatalos megalakulása.

1954. május 11.

Az ESZAK Közgyűlésének elnökévé választják Alcide de Gasperit.

1954. május 20.

A német Hans-Joachim Opitzot nevezik ki a csoport főtitkárává.

1954. november 29.

Alcide de Gasperi halála miatt (augusztus 19-én hunyt el), az olasz Giuseppe Pella-t választják az ESZAK Közgyűlésének új elnökévé.

1956. november 27.

A német Hans Furlert választják az ESZAK Közgyűlésének elnökének.

1958. február 24.

A parlamenti közgyűlés elnökének Robert Schumant választják, míg a Kereszténydemokrata Képviselőcsoport élére a belga Pierre Wigny-t.

1958. március 19.

Az ESZAK, az Euratom és a közös piac összevont közgyűlésének, az Európai Parlamenti Közgyűlés (EPA) első ülése. A legnagyobb csoporttal, a 142-ből 67 taggal a kereszténydemokraták rendelkeznek. A Közgyűlés elnökének Robert Schumant választják meg (az összes csoport egyetlen jelöltjeként).

1958. október 6.

Alain Pohert választották a Kereszténydemokrata Képviselőcsoport élére.

1960. január 1.

A német Carl Otto Lenzet nevezik ki a csoport főtitkárává.

1960. március 28.

Ismét a német Hans Furlert választják meg a Közgyűlés, a parlamenti közgyűlés élére.

1964. március 21.

A kinevezett parlament elnökének választják meg a belga Jean Duvieusart-t.

1965. július 1. – 1966. január 29.

„Üres székek válsága” – a Walter Hallstein, a Bizottság elnökének a Közös Agrár Alap (KAP) finanszírozásának kérdésével kapcsolatos átfogó csomagját francia elutasítása miatti belső válság. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport viszont örömmel fogadta a javaslatot. A válság végét a „luxemburgi kompromisszum” jelentette. A megállapodás lehetővé tette az intézmények gördülékeny működését, azonban valójában rögzítette a De Gaulle vezette Franciaország és a többi tagállam közötti nézeteltérések pontjait.

1965. szeptember 24.

A belga Victor Leemans-t választják az Európai Parlament élére.

1965. december

Taorminában a NEI EUCD-vé alakul. Elnöknek Mariano Rumort, főtitkárnak Leo Tindemans-t választják.

1966. február 1.

Az olasz Arnaldo Ferragnit nevezik ki a csoport főtitkárává.

1966. március 7.

Alain Poher-t választják az Európai Parlament elnökének (’67-ben és ’68-ban újraválasztják).

1966. március 9.

A német Joseph Illerhaust választották meg a Kereszténydemokrata Képviselőcsoport élére.

1969. március 11.

Az olasz Mario Scelbát választják az Európai Parlament elnökének (’70-ben újraválasztják).

1969. november 25.

A német Hans-August Lückert választották meg a képviselőcsoport élére.

1972. január 22.

Egyesült Királyság, Írország, Dánia és Norvégia csatlakozási szerződéseinek aláírása. (Az év szeptemberében a Norvégiában a népszavazáson a csatlakozás elutasítói győznek.)

1972. december 1.

Az olasz Alfredo De Poit nevezik ki a csoport főtitkárává.

1973. január 13.

Az Európai Parlament tagsága 198 főre növekszik.

1975. szeptember 9.

A belga Alfred Bertrand-t választották meg a képviselőcsoport elnökének.

1976. július 8.

Európai Néppárt (EPP) alakuló ülése. A párt élére Leo Tindemans-t választották meg egyhangú szavazással (tisztségében ’78-ban megújítják).

1976. október 1.

Az olasz Giampaolo Bettamiot nevezik ki a csoport főtitkárává.

1977. március 8.

Az olasz Emilio Colombo-t választják az Európai Parlament elnökévé.

1977. május 5.

A német Egon Klepschet választották meg a csoport élére.

1978. március 14.

A Kereszténydemokrata Csoport megváltoztatja nevét: Kereszténydemokrata Képviselőcsoport (Európai Néppárt Csoportja) lesz.

1979. május 28.

Athénban aláírják Görögország csatlakozási szerződését. (1981. január 1-én lép életbe.)

1979 június 7. és 10.

Az Európai Parlament tagjait választó első európai referendum, ahol 410 tagból 107 alkotja a kereszténydemokraták képviselőcsoportját.

1979. július 17.

A képviselőcsoport ismét megváltoztatja a nevét: Európai Néppárt Csoport (Európai Demokraták)-ra.

1981. december 23.

A görög Nea Demokratia párt csatlakozik az Európai Néppárthoz, így az utóbbi frakciója 109-ről 117-re nő.

1982. január 20.

Az olasz Paolo Barbit választották meg a csoport elnökének.

1984. február 14.

Az Európai Uniót létrehozó szerződéstervezetet megszavazza az Európai Parlament, amiben a Néppárt is jelentős szerepet vállalt.

1984. június 14. és 17.

Második európai parlamenti referendum. A 484-ből 110 tagja lesz a néppárti frakciónak.

1984. július 18.

Ismét Egon Klepschet választják meg az EPP-képciselőcsoport élére.

1984. július 24.

A francia Pierre Pfimlint választják meg az Európai Parlament elnökének.

1985. június 14.

A schengen-i egyezmény aláírása (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország által).

1986. január 1.

Portugália és Spanyolország csatlakozása. Az Európai Néppárt is bővül: a portugál Centro Democrático e Social (CDS), Spanyolországból pedig az Unión de Centro Democratico, Partido Nacionalista Vasco és Unió Democrática de Catalunya pártok belépésével. A néppárti frakció létszáma 118-ra nő, míg a parlamenté 518.

1986. március 15.

Az olasz Sergio Guccionet nevezik ki a csoport főtitkárává.

1986. július 8.

Az EPP-képviselőcsoport Robert Schuman születésének 100. évfordulóján megalapítja a Schuman-medált.

1986. december 4.

Egon Klepsch-t megújítják EPP-képviselőcsoport vezetői tisztségében.

1987. május 9.

A Schuman-nyilatkozat napját, tehát május 9-ét Európa napnak nyilvánítja a Bizottság.

1988. augusztus 8.

Az EPP elnöksége elfogadja a képviselőcsoport új szlogenjét: „EPP, Európa szíve”.

1989. június 15-18.

A harmadik európai parlamenti referendum. A parlamentben továbbra is 518 a mandátumok száma, amiből az EPP képviselőcsoport (kibővülve a spanyol Partido Popular-ral) 121-et szerzett meg.

1989. július 17.

Egon Klepsch-et pedig újra megválasztják az EPP-képviselőcsoport élére.

1989. október 29. – november 2.

Magyarországra látogat az EPP-képviselőcsoport vezetősége. Az ország vezetői mellett az ellenzék szereplőivel (köztük a KDNP-vel) is találkoznak.

1990. január 8-12.

Az EPP-képviselőcsoport Berlinben szervez találkozót. A találkozó alkalmával átutaznak Kelet-Berlinbe, és találkoznak a demokratikus átalakulás és az egyház képviselőivel.

1990. május 10.

Az Európai Néppárt élére Wilfried Martens, belga miniszterelnököt választják meg.

1991. január 24.

A német Gerhard Guckenbergert nevezik ki a képviselőcsoport főtitkárává.

1991. december 12.

Bővül az EPP-képviselőcsoport, ugyanis négy francia képviselő csatlakozik hozzájuk a liberális csoportból: Valery Giscard d’Estaign, Alain Lamassoure, Jeannou Lacaze és Robert Hersan.

1992. január 14.

Az Európai Parlament élére választják Egon Klepschet. Az EPP-képviselőcsoport élére pedig Leo Tindemans kerül.

1992. május 1.

34 képviselővel bővül az EPP-képviselőcsoport tagsága, ugyanis szövetséges tagként 32 brit és 2 dán képviselő ül át a néppárti frakcióba. A frakció neve is módosul: az Európai Néppárt Csoportja (Kereszténydemokraták) és szövetséges tagok.

1992. november 11-13.

Az Európai Néppárt athéni kongresszusán nyilatkozatot fogadnak el „A kereszténydemokraták felelőssége egy változó világban” címmel, amelyben a párt kifejti, hogy támogatja a demokrácia, a szubszidiaritás és a föderalizmus értékeit valló alkotmány megfogalmazását az Európai Unió számára.

1993. február 1.

Csatlakozási tárgyalások kezdődnek Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal.

1993. november 1.

Hatályba lép a maastrichti szerződés és megalakul az Európai Unió. (Az Európai Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogkörét is kiterjesztették.)

1994. június 9-12.

A negyedik európai parlamenti referendum. Az Európai Parlamenti mandátumok száma a német újraegyesülésnek köszönhetően 567-re nőtt. Az EPP-Csoportot 156 képviselő alkotja.

1994. július 5.

Az EPP-képviselőcsoport elnökének Wilfried Martenst választják, az Európai Bizottság elnökévé, tehát főbiztossá is EPP-s képviselőt választ a parlament, Jacques Santer személyében.

1995. január 1.

Az Európai Unió tagjává válik Ausztria, Finnország és Svédország. A parlament létszáma 626 főre nő,  az Európai Néppárté pedig 173-ra, mert csatlakozik a párthoz az ausztriai Volkspartei (ÖVP), Svédországból a Kristdemokratiska Samhällspartiet (ma: Kristdemokraterna) a Moderata Samlingpartie, Finnországból a Kansallinen Kokoomus valamint a dán Konstervative Folkeparti.

1996. november 11.

Kilenc képviselővel bővül az EPP-képviselőcsoport a portugál Partido Social Democrata (PSD) csatlakozásával, 180 főre nő a frakció létszáma.

1997. január 14.

Az Európai Néppárt spanyol tagját, Jose Maria Gil-Robles y Gil-Delgadót választják az Európai Parlament élére.

1997. április 10.

Az Európai Néppárt főtitkárává a portugál Mário Davidot nevezik ki.

1998. június 9.

20 képviselővel 200 fő létszámúra növekszik az EPP-képviselőcsoport, mert az olasz Forza Italia csatlakozik a párthoz.

1999. február 8.

A német Klaus Welle-t nevezik ki az EPP-képviselőcsoport főtitkárává.

1999. március 23.

Lemond a Jacques Santer vezette Bizottság, amit az Európai Parlament elfogad. Az új főbiztost a parlament majd május 5-én iktatja be az olasz Romano Prodi személyében.

1999. június 10-13.

Az ötödik európai parlamenti referendum, továbbra is 626 mandátum várt kiosztásra, az EPP-csoport tagjai közé 233 főt választanak. A Néppárté lesz a legnagyobb frakció.

1999. július 13.

Az EPP-képviselőcsoport elnökének Hans-Gert Pötteringet választják meg.

1999. július 15.

A EPP-képviselőcsoport az alakuló ülésen megváltoztatja a nevét Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták csoportjára (EPP-ED) tekintettel a brit konzervatívokra. A francia Rassemblement pour la Republique-ból (RPR) csatlakoznak a csoporthoz.

1999. július 20.

Az EPP-képviselőcsoport francia tagját, Nicole Fontaine-t választják meg az Európai Parlament élére.

2001. november 14.

Az EPP--ED-képviselőcsoport elnökének Hans-Gert Pötteringet választják meg.

2003. július 1.

Az EPP-ED-képviselőcsoport megünnepli Strasbourgban 50. évfordulóját.

2004. január 1.

Az EPP-ED-képviselőcsoport főtitkárává nevezik ki a dán Niels Pedersent.

2004. május 1.

10 új állam csatlakozik az Európai Unióhoz: Csehország, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia. Az Európai Parlament tagsága 732 főre növekszik.

2004. június 10-13.

A hatodik európai parlamenti referendum. Egyedül az Európai Néppárt frakciójában képviselteti magát egyszerre mind a 25 tagállam, és 268 képviselőjével messze a legnagyobb frakciót alkotja.

2004. június 29.

A néppárthoz tartozó portugál José Manuel Durão Barrosot nevezik ki az Európai Bizottság élére.

2004. július 13.

Hans-Gert Pötteringet választják meg az EPP-ED-képviselőcsoport elnökének. Új pártok csatlakoznak az Néppárthoz, a cseh Evropští demokraté (SNK) és Občanská demokratická strana (ODS), a portugál Partido Popular valamint Olaszországból a Partito Pensionati.

2007. január 1.

Az Európai Unió tagjává válik Bulgária és Románia. A parlament tagsága 785 főre növekszik, az EPP-ED-képviselőcsoport tagsága pedig 277-re.

2007. január 9.

Az EPP-ED-képviselőcsoport élére a francia Joseph Dault választják meg.

2007. január 16.

Az EPP-ED-képviselőcsoport volt elnökét, Hans-Gert Pötteringet választják az Európai Parlament élére.

2007. június 6.

A bolgár európai parlamenti szavazást követően a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) párt soraiból öt képviselővel bővül az EPP-ED-képviselőcsoport, így a létszám 278-ra módosul.

2007. június 27.

Hans-Gert Pötteringet az EPP-ED-képviselőcsoport tiszteletbeli elnökévé választják.

2007. szeptember 1.

A német Martin Kampot nevezik ki az EPP-ED-képviselőcsoport főtitkárává.

2009. május 7.

A brit konzervatívok elhagyják az Európai Néppárt frakcióját, így ismét változik a képviselőcsoport neve: EPP-képviselőcsoportra.

2009. június 4-7.

Hetedik európai parlamenti referendum. A 736-ból az EPP-képviselőcsoport 264 mandátumot szerez.

2009. június 23.

Joseph Dault választják meg az EPP-képviselőcsoport elnökének.

2009. július 14.

Az Európai Parlament alakuló ülésén a Néppárthoz tartozó lengyel Jerzy Buzek választják meg Európai Parlament élére.

 

Forrás:

Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben. Magyar kiegészítés: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. (Szerk. Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2015.

Az Európai Parlament története Forrás: europarl.europa.eu

Európai Néppárt képviselőcsoportjának története Forrás: eppgroup.eu

Európai Parlament szocikke az angol wikipédián Forrás: en.wikipedia.org