Kereszténydemokrata Néppárt nemzetközi kapcsolatai

Az európai egységesülési folyamat elválaszthatatlan a kereszténydemokrácia második világháború utáni megerősödésétől és a kereszténydemokrata szellemiségű néppártok nemzetközi szervezeteinek kiépülésétől, amelyek fontos szerepet játszottak a magyar Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 1989-es újraindulásában. Ennek köszönhetően a KDNP már 1994-re részévé vált a kereszténydemokrata kapcsolati hálónak.    

Előtörténet

A KDNP elődpártjának, a Demokrata Néppártnak az 1949-es felszámolása után az emigrációba kényszerült képviselők kapcsolatba léptek a nemzetközi kereszténydemokrata szervezetekkel és bekapcsolódtak azok tevékenységébe. Részt vettek a Közi-Horváth József által életre hívott Magyar Keresztény Népmozgalomban, mind pedig a nyugati emigráció vezető szerveként működő Magyar Nemzeti Bizottmányban (MNB) is. Az MNB-ben a volt DNP-s politikusok közül megtaláljuk: Babóthy Ferencet, Barankovics Istvánt, Belső Gyulát, Eszterhás Györgyöt, Kovács K. Zoltánt, Kovrig Bélát, Mézes Miklóst, Pethe Ferencet, Pócza Lajost, Varga Lászlót és Villányi Miklóst.

Azok, akik az emigráció tevékenységében részt vettek, bekapcsolódtak a nemzetközi kereszténydemokrata politikai életbe is. 1950-ben az emigrációban élő kelet-közép-európai kereszténydemokrata politikusok hozták létre a Közép-Európai Kereszténydemokrata Uniót (Christian Democratic Union of Central Europe – CDUCE). Az alapítók voltak: dr. Miha Krek (Jugoszlávia), Kazys Pakstas (Litvánia), Karol Popieł (Lengyelország), Adolf Prohazka (Csehszlovákia), Edward Stukel (Lettország) és dr. Varga László (Magyarország). Az elnök 1950-58-ig Közi-Horváth József, majd utána 1974-ben bekövetkezett haláláig Barankovics István volt. A Közép-Európai Kereszténydemokrata Unió teljes jogú tagja volt a Kereszténydemokrata Internacionálénak, amely komoly kapcsolati hálót jelentett. Döntő jelentőséggel bírt a magyarok számára a rendszerváltozás utáni újjászerveződés szempontjából, hogy az európai integrációval párhuzamosan kialakuló Európai Kereszténydemokrata Unió, közismertebb nevén az EUCD, brüsszeli központjában állandó képviseletet hozott létre. A CDUCE első kelet-közép-európai ülését Budapesten tartotta 1990 márciusában, amikor a KDNP újjászervezésében részt vevő Karcsay Sándort választotta elnökéül és a szlovák Jan Čarnogurskýt főtitkárnak. Miután a térségben lehetővé vált a kereszténydemokrata politizálás, és a megalakult pártok sorra fölvételt nyertek az EUCD-be, a CDUCE – betöltve hivatását – feloszlatta magát.

Még két külön életutat fontos megemlíteni az emigrációból. Dr. Varga László az említett CDUCE és MNB tagságán túl a New Yorkban működő Szabad Európa Bizottság (Free Europe Committee) tájékoztatási osztályán dolgozott. Az USA félhivatalos szervezeteként működő Bizottság 1949 tavaszán jött létre és 1971-ig végezte tevékenységét. A másik fontos életút Kovács K. Zoltáné, aki a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében dolgozott Münchenben Károly Zoltán néven, amely munkának valamint a Rómában megjelenő Katolikus Szemle szerkesztésének köszönhetően kiterjedt kapcsolati hálót épített ki.

A rendszerváltozás időszakában

A KDNP rendszerváltozáskori késői indulását ellensúlyozta széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszere, amely a fenti kapcsolatokon túl Kovács K. Zoltán szervezőmunkájának köszönhető. Kovács K. Zoltán ugyanis 1989 elejétől rendszeresen tájékoztatta ún. „helyzetjelentések” kiküldésével nyugat-európai kereszténydemokrata szervezeteket és képviselőket, köztük az EUCD-t, a CDU-t, a CSU-t, a Hanns Seidel és Konrad Adenauer Alapítványt, valamint személyesen Habsburg Ottót az Európai Parlamentben. A leggyümölcsözőbb kapcsolat az EUCD-vel, és annak főtitkárával, Thomas Jansennel alakult ki. Ez a kötődés Kovács K. tevékenységén túl, Gábor Dzsingisznek, a Hollandiában élő elszármazott magyar kereszténydemokrata politikusnak volt köszönhető. Az EUCD-től 1989 folyamán anyagi támogatás is érkezett a párthoz, amelyet kommunikációs eszközök beszerzésére fordíthattak.

1989 májusában az EUCD pontosan azért tartotta Bécsben konferenciáját, hogy azon az omladozó vasfüggöny mögött élő népek kereszténydemokrata politikusai is részt vehessenek. Cseh, horvát, lett, litván, szlovák és ukrán politikusokon túl egy népesebb magyar küldöttség is részt vett a tanácskozáson: Giczy György, Karcsay Sándor, Keresztes Sándor, Marik Pál és Szakolczai György Magyarországról, András Mária, Gábor Dzsingisz, Kovács K. Zoltán és Varga József pedig Nyugat-Európából, Fasang Árpád és Joó Rudolf pedig az MDF színeiben.

Pár hónap múlva, a KDNP 1989. szeptember 30-i hivatalos alakuló gyűlésén pedig a nyugat-európai szervezetek képviselői vettek szép számmal részt, ami a hazai pártviszonyok között figyelemfelkeltő esemény volt. Nyugatról érkeztek: Hanja May-Weggen, Ingo Friedrich (EUCD), Wim van Velzen, Robert H. van de Beeten és Gábor Dzsingisz (a holland Kereszténydemokrata Párt), Jacques Lefevre, Rudolf Rezsőházy, Pierre Scharff (a belga Keresztény Szociális Párt), Klaus Franke, György von O’sváth (CDU), Otto Wieshau (CSU, Hanns Seidel Alapítvány), Michael Ikrath (Osztrák Néppárt). Lengyelországból pedig Jacob Moskwa (Szolidaritás) és Marek Holubicki (Katolikus Munkapárt).

Az EUCD tagságtól a kizárásig

A KDNP már az itthoni hivatalos megalakulása előtt, 1989. szeptember elején elküldte felvételi kérelmét a kereszténydemokrata unióhoz. Az EUCD soron következő, 1989 novemberi máltai konferenciáján, ahol különös figyelmet szentelt a kelet-közép-európai változásokra, határozatot fogadott el a térség kereszténydemokrata pártjainak támogatásáról. Az EUCD a KDNP-t a Magyar Demokrata Fórummal együtt 1990 augusztusában vette fel hivatalosan a tagjai sorába. Ezzel egy időben a másik nagy jobboldali nyugat-európai gyűjtőszervezet, az Európai Demokrata Unió (European Democrat Union, EDU) is tagjai közé fogadta mindkét pártot. Surján Lászlót, a KDNP elnökét 1992-ben az EUCD alelnökévé választották, amely tisztségét 1999-ig töltötte be. A KDNP pártelnöke kezdeményezésére egy politikai akadémia is létrejött a szervezethez újonnan csatlakozott pártok fiatalságának képzésére, Közép-Kelet-Európai Kereszténydemokrata Akadémia névvel és budapesti székhellyel.

Fontos állomása volt a KDNP és az EUCD kapcsolatának a párt által 1992 áprilisában szervezett gödöllői programalkotó kongresszus, ahol számos külföldi kereszténydemokrata szervezet képviseltette magát. Wilfried Martens, az Európai Néppárt akkori elnöke – aki a tanácskozáson mindvégig jelen volt – elismeréséről biztosította a magyar pártot. A hivatalos pártközi kapcsolatokon túl a párt háttérintézményei is kiépítették együttműködésüket a nyugati szervezetekkel, amelyek közül legfontosabb a KDNP Protestáns Műhelyének németországi partnersége volt a CDU/CSU Evangélikus/Protestáns Munkaközösségével (élén akkor Angela Merkellel).

1994-re tehát Magyarország és KDNP is részévé vált a Nyugat-Európában már évtizedekkel korábban kialakult és megszilárdult pártközi és nemzetek fölötti kereszténydemokrata vérkeringésnek, amelyet azonban a 1995 utáni fejlemények fölülírtak. 1995-ben a KDNP Giczy Györgyöt választotta elnökéül, aki a pártnak a korábbinál markánsabb karaktert akart adni. Szövetségi politikájában nyitott a szélsőséges Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) felé is. Ezt az orientációt azonban az EUCD nem tudta elfogadni. Miután a Giczy vezette KDNP többszöri felszólítás ellenére sem szüntette be kapcsolatát a MIÉP-pel, 1997-ben kizárták a nemzetközi kereszténydemokrata szervezetből.

Az újraépítkezés

Az EUCD-ből történt kizárás tovább mélyítette a KDNP érlelődő válságát, mely 1997 nyarán pártszakadáshoz, a Giczy-féle vezetés ellenzékének kizárásához vezetett. A kizártak ’97 augusztusában a kereszténydemokrata tagság egyben tartására létrehozták a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget (MKDSZ). A volt KDNP-s országgyűlési képviselők közül 11-en a Fideszben folytatták tovább tevékenységüket, az MKDSZ együttműködési megállapodást is kötött a fiatal demokratákkal.

Az Európai Néppárthoz való 2007-es csatlakozás körülményeiről Surján László így írt:

„Amikor a KDNP kiírta magát a magyar és az európai politikából, akkor az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) tagja volt, sőt személyemben alelnököt is adott ennek a szervezetnek. Mire ismét a politikai jobb-középen kezdett működni a párt, az EUCD megszűnt, pontosabban beleolvadt az Európai Néppártba (EPP). A KDNP a beolvadás idején elvesztette EUCD tagságát, így értelemszerűen nem lehetett alanyi jogon EPP tag sem… Igaz, a bíróság megsemmisítette azokat a határozatokat, amelyeket egy illegitim elnökség hozott, s ekként azokat is, amelyek az EUCD-ből való eltávolításhoz vezettek. Fel lehetett volna fogni a helyzetet, hogy megkésve, de a régi EUCD tagság alapján megkapjuk az EPP tagságot, de ez ellen számos ellenérv vonultatható fel. Nem volna helyes, ha egy tagállam bírósága befolyásolhatná egy európai párt döntését. A 2006. évi országgyűlési választások után a KDNP minden olyan feltételt teljesít, ami a tagfelvételhez kell. [A KDNP] felvételi kérelmét január 22-én délután tárgyalta az Európai Néppárt illetékes munkacsoportja. A felvételi kérelmet röviden ismertette a munkacsoport holland elnöke, az EPP alelnök Camiel Eurlings. Néhány hozzászólást követően megszületett az egyhangú döntés: az Európai Néppárt ajtaja nyitva áll a magyar Kereszténydemokrata Néppárt előtt. A döntés súlyát növeli, hogy abban Martens elnök úr is részt vett.”

Surján László és Hölvényi György. A képek forrása: gecse.eu és pestisracok.hu

Bár maga a KDNP a pártszakadás következtében nem indult a 2004-es EP választásokon, a magyar kereszténydemokráciát az Európai Parlamentben a Fidesz színeiben politizáló Surján László képviselhette. A 2009-es és 2014-es EP választásokon a Fidesszel közös listán induló KDNP 1-1 képviselőt küldhetett az unió döntéshozó szervébe szintén Surján László személyében, aki 2012 és 2014 között az Európai Parlament alelnöki tisztjét is ellátta. 2014-től Hölvényi György képviseli a KDNP-t politikus az Európai Parlament munkájában.

Források:

Petrás Éva: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben. Magyar kiegészítés: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe. (Szerk. Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2015. 789-805 pp.

Arbol, Niels: A kereszténydemokrácia Európában. Barankovics István Alapítvány, Budapest, 1995.

Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a KDNP II Forrás: barankovics.hu

Surján László: Egyhangú igen Forrás: mkdsz.hu