Keresztény embermentők

Keresztény embermentőknek nevezzük azokat a keresztény/keresztyén személyeket, akik egyházi tisztségükből fakadóan, egyházi megbízatás által embereket mentettek a második világháború idején a német megszállás majd a nyilas hatalomátvétel utáni időkben. Elsősorban a zsidó származásúak mentésére volt szükség, de politikai és katonai üldözöttek is rászorultak az egyháziak és a jóakaratú emberek segítségére.

Magyarország történelmének egyik legvitatottabb időszaka a második világháború kitörését közvetlenül megelőző és a háborús évek. A nemzetközi és magyar történettudomány egyöntetűen elítéli a világégéshez vezető agresszív és elnyomó politikát és az embermilliók halálát okozó kegyetlenségeket, ugyanakkor a felelősség kérdése körül mind itthon, mind számos európai országban vita folyik. A múlt feldolgozásának egyik fő kérdése, hogy a politikai és társadalmi szereplők, valamint a lakosság mit tehetett volna a katasztrófa elkerülése érdekében. A Holokauszt traumája előtt – az 1941-es népszámlálási adatok szerint – a lakosság 94 %-a tartozott valamelyik történelmi keresztény felekezethez: 68 %-a katolikusnak (római és görög), 20 %-a reformátusnak és 6 %-a evangélikusnak vallotta magát. Ekkor még 4 % volt az izraeliták aránya, ami 1944 után 1 % alá zuhant. A keresztény egyházak a két világháború közötti korszak fontos társadalmi szereplői voltak. Kiemelkedő jelentőségű tehát az egész lakosságra nézve, hogy ezen egyházak vezetői milyen magatartást mutattak, és milyen elveket képviseltek a társadalom számára fontos kérdésekben. A politikai tér fokozatos beszűkülése következtében tevékenységük sokszor csak az üldözöttek mentésére és elvi állásfoglalások kiadására, tiltakozások kinyilvánítására korlátozódhatott.

A Holokauszt Emlékközpont embermentők adatbázisában közel hetven katolikus, református, evangélikus, egyházi személy nevével találkozhatunk: papokéval, szerzetesekével, nővérekével, egyházi vezetőkével. Közülük 24-en kapták meg a Jad Vasem Intézettől a legmagasabb izraeli Világ Igaza kitüntetést. A díjazottak között van mások mellett Apor Vilmos boldoggá avatott püspök, Márton Áron Erdély püspöke, boldog Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társaságának nővére, Slachta Margit, az első magyar női országgyűlési képviselő, Koren Emil, Keken András vagy Sztehlo Gábor, evangélikus lelkészek. Az embermentésben az új protestáns felekezetek is részt vettek. Az adventista egyház részéről Michnai László részesült Világ Igaza kitüntetésben. A keresztény embermentők sokszor életüket kockáztatva álltak ki az üldözöttek mellett. Példájuk becses még akkor is, ha tudjuk, ezek az egyedi akciók csupán kicsiny szigeteket jelentettek a részvétlenség tengerében.  

Az üldözöttek bújtatásán túl az embermentő tevékenységhez tartoznak a tiltakozás formális és informális útjai. Számos püspök élt ezzel a lehetőséggel. A negyvenes évek elejétől működött Magyarországon a Szent Kereszt Egyesület, amely a zsidótörvények által érintett katolikusok védelmére alakult. Az egyesület védnöke 1942-től Apor Vilmos volt, aki a legkritikusabb időszakokban tömegével adott ki keresztelési engedélyeket, az üldözötteket bújtatta és küldte tovább a Magyar Vöröskereszthez. Márton Áron 1944-ben, amikor Észak-Erdély zsidóságát deportálták, felemelte szavát az üldözött és jogfosztott magyar állampolgárok érdekében. Utasította a rendházakat, zárdákat és egyházi iskolákat a zsidók bujtatására. Írásban fordult az illetékesekhez, kérve, hogy „az embertelenségeket akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer ember elpusztítására irányuló cselekményben közre”. A nyilas hatóságok ki is tiltották Magyarország területéről. A katolikus püspöki karból kiemelendő még Mindszenty József (ő a nyilasok börtönét is megjárta), Hamvas Endre, Shvoy Lajos püspökök, Kelemen Krizosztom főapát tevékenysége. A Vatikán magyarországi diplomatái tárgyalásokat folytattak a nyilasokkal a deportálások leállítása érdekében. Az Angelo Rotta vezette budapesti nunciatúra körülbelül 13 ezer oltalomlevelet állított ki, amelyek védettséget igazoltak felmutatóiknak. A kibérelt 25, diplomáciai területté nyilvánított, pápai védelem alatt álló házakban körülbelül 3000, a nunciatúra épületében további 200 zsidó talált menedéket. A diplomáciai segélyhálózattal együttműködött Raul Wallenberg is. Angello Rotta nunciusnak embermentő tevékenységen túl nagy érdeme volt abban, hogy Horthy Miklós végül július elején leállítatta a deportálásokat. A nyilas uralom mártírja, a Salkaházi Sára által vezetett rendház, amely a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társaságáé volt, hozzávetőlegesen ezer embert bújtatott a deportálások idején. Sárának egyedül mintegy száz zsidó ember köszönhette életét. A rendházban 1944 decemberében lefolytatott nyilas házkutatás során zsidó védenceivel együtt vitték el, és lőtték a Dunába.

A katolikus egyházból a következő intézmények és közösségek vettek részt az üldözöttek mentésében: Collegium Marianum, a Collegium Theresianum, a Lazarista Atyák Rende, az Irgalmas Nővérek Rendje, a Sophianum Intézet, a Szociális Testvérek Társasága, a Mária utcai jezsuita rendház, a ferencesek pasaréti rendháza, a domonkosok Thököly úti rendháza, a marista iskolatestvérek irányítása alatt álló Champagnat Intézet, a Szent Imre Kollégium, az Egyházközségi Munkásszakosztályok, a Hivatásszervezet, a KALOT, a Magyar Szent Kereszt Egyesület, a pápai nunciatúra. A budapesti intézményeken túl kiemelendő még a pannonhalmi bencés kolostor és a kecskeméti ferences rendház, vidéki püspökségek, mint a szegedi, a szombathelyi vagy a győri. A lista nem teljes, hiszen az egyház embermentő tevékenységének teljes feltárása még a történészek előtt álló feladat. A református egyház a Jó Pásztor Bizottságban fogta össze és koordinálta az üldözötteket segítő feladatát. Fontos szervezet volt a Filadelfia Diakonissza Intézet és a Bethesda Kórház, valamint számos református lelkészség. Az evangélikus egyház részéről Sztehlo Gábor tevékenysége kiemelkedő, aki az egyház megbízatásából harminckét gyermekotthont szervezett meg fiatalok mentésére. Az evangélikus lelkészségek között az embermentésben a legfontosabb szerepet Keken András lelkész vezetésével a Deák téri gyülekezet játszotta. A reformátusok részéről Ravasz László, a Magyar Református Egyház vezetője számos alkalommal felemelte szavát az embertelenségek ellen, és ő volt az, aki szorgalmazta az egyházak közös felszólalását is. Az evangélikusok részéről Raffay Sándor az egyház vezetője és Ordass Lajos püspök tiltakozott.

Az életek mentését célul tűző egyházi tevékenység nemcsak értékvállalása miatt fontos a kereszténydemokrácia történetének. Fontos azért is, mert a Demokrata Néppárt alakítói közül számosan részt vettek az embermentésben. Apor Vilmos püspököt, aki összefogta az alakuló új keresztény szellemiségű párt szerveződését, fentebb már említettem. Károlyi Bernát pedig, később megválasztott DNP-s képviselő, a már szintén említett kecskeméti ferences rendházat vezette akkoriban. Többed magukkal Keresztes Sándort és Varga Lászlót a nyilasok börtönbe is zárták embermentő tevékenységük miatt, és csodával határos módon menekültek meg a kivégzéstől. Bálint Sándor szegedi életmentő missziójáról a neológia kiemelkedő alakja Scheiber Sándor is megemlékezett.

A gyarlóságok és a mulasztások feltárásán túl mindannyiunk számára azok az életutak és azok a személyes küzdelmek nyújtanak biztos támpontot, amelyek hősies módon és önzetlenül életeket mentettek. Ők azok, akikre a történelmi keresztény felekezetek példaként tekinthetnek és építkezhetnek rájuk, hogy a 21. században sem homokra építsék közösségeik életét.

A kép forrása: album.reality.hu

Források:

Az embermentők névsora. Forrás: hdke.hu 

Keresztény embermentők. Forrás: barankovics.hu

Az egyházi mentések. Forrás: wallenberg.hu

Magyar embermentők. Forrás: wallenberg.hu

Az 1941-es népszámlálás adatai. Forrás: KSH Könyvtár, konyvtar.ksh.hu

A Világ Igazai. Forrás: a Pozsonyi úti református gyülekezet honlapja, pozsonyiuti.reformatus.hu

Embermentőket ismertek el. Forrás: református.hu

Scheiber Sándor. Forrás: zsido.hu

Bálint Sándor – a tudós és a politikus. Barankovics István Alapítvány. 2007.

Balogh Margit és Csicskó Mária interjúja Keresztes Sándorral. Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára. 1988.

Bokor Péter interjúja Varga Lászlóval. Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára. 1992.

A borítókép forrása: how-forever.blogspot.hu