Barankovics István: Griger Miklós

képviselővé választását egységes örömmel fogadta az egész közvélemény. Ez az általános öröm nemcsak a ragyogó szónoknak, bátor és a félelmetlen szociális apostolnak, nemcsak a krisztus szíve szerint való papnak szólt, hanem a kitartó akarat és a rendületlen hit emberének is, kinek igaza győző erejében vetett hitét a sorozatos vereségek sem rongálták meg. Közvéleményünk fáradt lemondással és pesszimista beletörődéssel kezdte tudomásul venni, hogy a politikában a győzelem fegyvere az agyaras stréberség, az erőszakos és a mindenkori hatalmat a doráló szolgalelkűség, míg a szellemi és erkölcsi színvonalság sorsa a biztos bukás. A lovas berényi győzelem fáradt és pesszimista beletörődésre cáfolt reá, mert igazolta az igaza tudatában kitartó, erős embernek fölényét, kik a vereségek inkább megeddzenek, mint megtörnek, s ki épp annak tudata által erős, hogy vereségeken át vezet az út a győzelemhez. A tömeg meghajlik ugyan a selejtezés szerencsefik hatalma előtt, kiket a sors ostoba szeszélye s a mimikri - alkalmazkodás az élre lendít annyiszor, de örülni csak azok győzelmének tud, kik az árral szemben győznek, kik alkalmazkodás helyett az ész és akaraterejével magukhoz alkalmazzák a körülményeket.

Griger Miklósban nagy értékkel gyarapodott nemcsak a legitimista parlamenti arcvonal, mely politikai eszmének népszerűségét és szociális - apostol Grigernek köszöni, hanem a népjogokért és a korszerű, szociális Magyarországért küzdő vezérkara is. Az általános választások során a hatalom kivételes haraggal és ádáz szívóssággal fordult Griger ellen, mert benne látta egyik közellenségét, nem is annyi a legitimizmus miatt, mint inkább azért mert ennek a szociális népapostolnak egész politikai múltja és egyénisége a magyar nép szemében a királyeszme és a szociális gondolat egységének hitelesítő pecsétje volt. A szegény nép még nem feledte el, hogy Griger, mint a 25 képviselő tagot számláló Földreform-szövetség elnöke, képviselte a Nagyatádi-féle földreform-vitában azt a programot, mely minden pártpolitikai szempontot félretéve, csak a szociális, gazdasági és kulturális érdekhez igazodott. A nép nem feledte el, hogy Griger a képviselői padot sem hatalmi ugródeszkának tekintette, hanem a népjogok és a szabadság ragyogó szószékévé avatta, ahonnét beszédei annyiszor idézték a ciráldás kupola alá a pusztulás felé tántorgó millióknak árnyait.

Griger, az összes politikusok közt a legtöbb hitető erővel képviseli a királyeszme és a szociális gondolat, általában a koreszmék természetes frigyét. Ennek személyes képviseletére a leghivatottabb is, hiszen egész életét eljegyezte a népünk szociális megváltásának munkájával. A szociális népkirályság konstrukciója dokumentálja, hogy Griger csak eszközlegitimizmust ismer s elveti az öncélú restaurációt. Ezért néz rá gyanakvó tekintettel a kegy-legitizmus és az osztályönzéssel párosult, merev maradiság. Ellenségei viszont, akik a vörös papon keresztül nem a népkirályság, hanem egyáltalában a legitimkirályság lejáratására törekednek, a népkirályság hirdetőjét úgy pellengérezték ki, mintegy rózsaszínű osztályállam agitátorát, mint valami balkáni parasztkirályság Nagybotú Lőrincét és az igazi alkotmányosság eretnekje. Holott Griger a hamisító ellen propaganda által falra festett arisztokratikus osztály-királysággal, ezzel a végleg letűnt formával szemben a királyság népi- jellegét, korszerűségét hangsúlyozta, mikor népkirályságról beszélt. Ezzel is ki akarta emelni azt a letagadható, de meg nem semmisíthető valóságot, hogy mióta a nemzeti önvédelem és föltörekvés a népeknek egyetemes erőfeszítését teszi szükségessé, azóta a nép az igazi történelmi osztály a nép hatalmas ereje -  s ami a fontosabb: öntudata - forgatja a történelem kerekét, és többé ellenére vagy nélküli az időfolyását kimérni nem lehet.

Grigertől a maximális szociális program elalkuvástalan képviseletét várjuk; annak a szociális programnak se pártpolitikai barátságból, se másokból meg nem alkuvó képviseletét, amely nélkül az alkotmány védelem csak csengő érc és pengő cimbalom... tudása, szavának ereje, jelleme és bátorsága, amelyek formális választás nélkül is elvehetetlen mandátumot adtak neki nemzet képviseletére, arra jelöli ki, hogy az ország házában ő legyen az állandóan éber és hangos szociális lelkiismeret.

Az Ország Útja – 1937. 1.sz. 57-58-l.